2. fejezet – Kialakuló érzések

Ichigo lassan másfél órája figyelte a fiatal shinigami lányt, mikor végre kezdett magához térni. Amint kinyitotta a szemét, felpattan az ágyból és körbenézett a szobában; meglepve tapasztalta, hogy az arrancar ott ül nem messze tőle, és őt figyeli.
-Te vagy az? Hol vagyok? – kérdezte a feketehajú.
-Las Noches-ben vagy, egy rejtett szobában. – felelt a narancshajú.
-Miért hoztál ide? Talán Aizen megint akar tőlem valamit? – kérdezte ijedten a shinigami.
-Azért hoztalak ide, mert valami megfogott benned. Pont azért vagy ebben a rejtett szobában, nehogy Aizen-sama rád bukkanjon és megöljön. – felelt a 3-as.
-Valami megfogott? – lepődött meg a lány.
-Ja. – felelt tömören az espada, majd felállt és az ajtó felé indult el.
-Most hová mész? – érdeklődött Kuchiki.
-Szólok Grimmjow-nak, hogy felkeltél és hozunk neked kaját. Ne próbálj kiszabadulni, és ha lehet, ne is hangoskodj! Ezt a szobát csak kívülről lehet kinyitni kulcs nélkül. – mondta Ichigo és kiment a helyiségből. Rukia csalódottan dőlt el az ágyon és elgondolkodott azon, amit az espada mondott neki arról, miért hozta ide.
”Furcsa egy espada ez a srác… de az meg kell hagyni, hogy nagyon jól néz ki. Ráadásul még kedves is… ha nem vesszük azt, hogy majdnem megölt.” – gondolkodott a lány. Hamarosan a 3-as espada visszatért Grimmjow és egy tálca kaja társaságában, amit oda is adott a feketehajúnak.
-K… köszönöm. – mondta a lány.
-Van mit. – vigyorgott a kékhajú, amiért a 3-as jól oldalbavágta.
-Nem illik így beszélni egy lánnyal, barom. – mondta a narancshajú.
-Mit kapod fel a vizet? Úgy csinálsz, mintha a csaj a barátnőd lenne. – mondta a 6-os, amiért kapott még egyet, ezúttal a fejére.
-Hülye állat! – mérgelődött a fiú.
-Ki a hülye? Mindjárt lecsaplak, taknyos! – pattant fel a férfi és arcon rúgta társát.
-Te vagy a hülye, Grimmi! – mondta gonoszan Ichigo és behúzott egyet a 6-osnak.
-Mondtam, hogy ne hívj Grimminek, hülyegyerek! – üvöltözött a kékhajú.
-És az szerinted kit érdekel? – vigyorgott a srác és hátba rúgta a férfit.
-Na jól van. Verekedni akarsz? Gyere csak! – mondta dühösen Grimmjow. Szegény Rukia csak félénken meghúzódott az ágyon, nehogy véletlenül valamelyik fiú ráessen. A narancshajúnak csak most esett le, hogy a kékhajú még be sem mutatkozott a feketehajúnak, s mikor a lányra nézett, azt látta, hogy az ágy közepén kuporogva, megszeppenve figyeli a két verekedőt.
-Grimmjow, nézd! – mondta a 3-as és a shinigamira pillantott, amire a 6-os is odanézett.
-Bocs, még be sem mutatkoztam. Grimmjow Jaggerjack vagyok, Aizen-sama 6-os számú espadája.
-Kuchiki Rukia vagyok… - motyogta a lány.
-Az én nevemre még emlékszel, ugye? – kérdezte a fiú.
-P… persze. Te vagy Kurosaki Ichigo, a 3-as számú espada. – felelt Rukia.
-Jó a memóriád. – ütögette meg a shinigami vállát Ichigo.
-A verekedésünktől meg nem kell félned! Ez nálunk egy mindennapos dolog. – magyarázta a 6-os.
-Ó, értem. – mondta a halálisten.
-Nekünk most mennünk kell aludni. Ha kell valami, kopogj az ajtón, én ott leszek a túloldalon! – mondta a narancshajú.
-Rendben van. – mondta a lány. A két espada kiment a szobából, becsukták maguk mögött az ajtót és elindultak aludni. Másnap reggel Ichigo már korán reggel felkelt, hogy észrevétlenül hozhasson ennivalót a shinigaminak, szerencséjére egyik társa sem vette őt észre. (mondjuk hajnali 4-kor nem hinném, hogy bármelyikjük fenn lenne) Kb. 6 óra lehetett, mikor bement a lányhoz a reggelivel, de ő még mindig aludt, így csak leült a kanapéra, a tálcát meg lerakta maga mellé. 7 óra lett, Rukia végre felkelt, első dolga az volt, hogy felébressze a kanapén elbóbiskolt espadát.
-Ichigo, kelj fel! – szólongatta a fiút, aki ki is nyitotta a szemeit.
-Máris felkeltél? – kérdezte a 3-as.
-Igen. Mióta vagy itt? – érdeklődött a feketehajú.
-Itt kb. egy órája, de már 4-kor felkeltem, hogy titokban hozhassak neked kaját. – felelt a narancshajú.
-Akkor nem csodálom, hogy elaludtál, hiszen éjfélkor aludtál el. – csóválta fejét a shinigami.
-Úgy viselkedsz, mintha az anyám lennél. Nem vagyok kisgyerek. – mondta sértődötten az espada.
-Nem úgy értettem, Ichigo. – mentegetőzött a nő.
-Ichigo? Először szólítottál a nevemen. – mosolyodott el a srác.
-Mivel eddig még nem sokat beszélgettünk.
-Az igaz.
-Na mindegy. – legyintett Rukia.
-Van kedved sétálni egyet? – kérdezte kedvesen az arrancar.
-Nem azt mondtad, hogy Aizenék nem láthatnak meg? – kérdezte a lány.
-Majd beöltöztetünk arracarnak. Grimmjow biztosan tud szerezni neked ruhát, csak a méreteidet kéne tudni. – felelt Ichigo, amire a shinigami pofonvágta.
-Perverz! – mondta a feketehajú.
-Nem azért mondtam. A ruhához kellenek a méreteid. – mentegetőzött a fiú.
-Jól van, majd elmondom őket később, most nincs kedvem sétálni. – ült le a kanapéra a halálisten.
-Hát jó, te tudod. – sóhajtott a narancshajú és elindult az ajtó felé.
-Már megint hová mész? – kérdezte a lány.
-Gyűlés lesz, oda kell mennem. Nemsokára visszajövök. – intett az espada és már el is tűnt. Rukia lefeküdt az ágyra és elgondolkodott a történteken.
”Vajon miért nem akarok innen elmenni? Talán… beleszerettem volna Ichigóba? Na ne! Ő egy arrancar én meg shinigami vagyok, mi soha nem lehetünk együtt. Nekem ott van Renji, meg Ishida… mégis Ichigót akarom… na tessék, összezavarom saját magam.” – töprengett magában a shinigami.
Folytatjuk…