1. fejezet - Rukia szerelme

 

Kuchiki Rukia az 5. osztag szorgos hadnagya, a kapitánya Kurosaki Ichigo. Az egész Seireiteiben ők a legösszetartóbb kapitány-hadnagy páros. Ichigo néha elég perverz, amit a Kyoraku Shunsuival töltött időknek köszönhetünk. Rukia talpraesett, erős hadnagy, mindig elvégzi a rábízott munkát, és sosem okoz csalódást hőn szeretett kapitányának. Ezúttal egy téli történetnek lesznek a főszereplői. A hadnagy éppen a mai papírokat viszi kapitánya irodájába, de út közben összefut egy kedves barátjával, Abarai Renjivel.
-Szia Rukia! Megint sok a munkád? – kérdezte kedvesen a vöröshajú.
-Nem, ezt a kapitánynak viszem. Az enyémet már befejeztem. – felelt a lány.
-Értem. Délután nem jössz át Rangiku-sanhoz? Rendezünk egy kis bulit.
-Ez jól hangzik. Mikor menjek? – kérdezte a feketehajú.
-Fél 6-ra legyél ott. Na szia! – köszönt el Renji és már el is viharzott. Rukia szép lassan elcammogott az iratokkal a kapitányi iroda felé, mikor odaért, bekopogott.
-Kapitány, meghoztam az iratokat. – szólt be a lány.
-Gyere be Rukia! – szólalt meg egy férfias hang. A feketehajú nem is habozott, azonnal bemasírozott az irodába és letette az asztalra a papírkupacot.
-Ma is ilyen sok van? – kérdezte unottan a kapitány.
-Talán, ha rendesen végezné a munkáját, nem tartana olyan sokáig, kapitány. – dörgölte Ichigo orra alá az igazságot Rukia.
-Megint gonoszkodsz, Rukia. – kacsintott a narancshajú.
-Én nem gonoszkodom, csak elmondtam, hogy nem kéne annyit lustálkodnia. A végén olyan iszákos és nőcsábász lesz, mint Kyoraku kapitány.
-Ugyan már. Shunsui-san csak szeret sziesztázni és iszogatni. Az még nem bűn. – jegyezte meg Ichigo.
-Nos, nekem ez teljesen mindegy. Amúgy is mennem kell. Este programom van. – mondta a lány.
-Milyen program? Csak nem megint Renjivel randizol?
-Nem, fél 6-kor parti lesz Rangiku-sannál, de Renji hívott meg. – felelt a feketehajú.
-Vagy úgy, értem. Én ma este Ukitake-sannál leszek, ha esetleg keresnél. – mondta a narancshajú.
-Rendben van, észben tarom majd. – mondta Rukia.
-Nos?
-Megyek is. Viszlát Kurosaki kapitány! – köszönt el a lány.
-Hányszor megmondtam, hogy te hívhatsz Ichigónak is. – szólt a feketehajú után a kapitány.
-Az nem baj, én akkor is Kurosaki kapitánynak hívom. – mondta Rukia és elviharzott. Ichigo megcsóválta fejét és nekiállt a papírmunkának. Hamarosan elérkezett fél 6, a feketehajú most tette le fésűjét és már indult is Matsumoto Rangiku lakása felé. Mikor megérkezett, benn már lehetett hallani a zenét és a hadnagyok hangjait. Amint belépett, mindenki kedvesen köszöntötte. Szinte az összes hadnagy ott volt. Kira a 3. osztagból, Isane a 4. osztagból, Renji a 6. osztagból, Iba a 7. osztagból, Shuuhei a 9. osztagból, Rangiku a 10. osztagból, Yachiru a 11. osztagból és Kaien a 13. osztagból. Rukia helyet foglalt Kaien mellett és elvett egy szakés poharat az asztalról.
-Hello Kuchiki! Hogy s mint? – kérdezte kedvesen a feketehajú férfi.
-Ne is kérdezd, Kaien-san! A kapitány ma is idegesített. – felelt a lány.
-Hát igen, Kurosaki kapitány egyre inkább hasonlít Kyoraku kapitányra. – nevetett fel Kaien.
-Ez igaz. Kuchiki, nem kéne hagynod, hogy folyton Kyoraku kapitánnyal lézengjen! – szólalt meg Hisagi.
-Tudom, de én nem vagyok olyan bátor, mint Nanao-san és ott van az a másik dolog is… - mondta halkan Rukia.
-Milyen másik dologról beszélsz? – kérdezte a két férfi.
-Ö… izé… semmiről, csak a kapitány-hadnagy kapcsolatra céloztam. – nevetett kínosan a feketehajú.
-Mondd el, Kuchiki! Ne hazudozz! – mondta Kaien.
-Ennyi ember előtt inkább nem. – mondta a lány, amire a két hadnagy kirángatták őt a teraszra, hogy kifaggassák.
-Nos? Mondd már el! – sürgette a lányt Shuuhei.
-Igen-igen. – helyeselt Kaien.
-Na jó… - adta meg magát Rukia – Az igazság az, hogy… beleszerettem Kurosaki kapitányba.
-MI? – lepődtek meg a fiúk.
-Jól hallottátok. Most örültök?
-Még szép. – vigyorgott Kaien.
-Ilyen dolgokat ritkán tudunk meg. – mondta Hisagi.
-Na menjünk vissza, mielőtt elkezdenének keresni minket! – javasolta a lány.
-Rendben. – mondta a két feketehajú és visszavonultak a házba. A buli hajnali kettőig tartott és mindenki rendesen be is rúgott, még Kaien és Rukia is, pedig ők ritkán szoktak berúgni. Minden hadnagyot a kapitánya vitt haza, csak Renjit nem, mert ő nem rúgott be annyira. Tudniillik Abarai Renji nem szereti olyanokkal felbosszantani a kapitányát, mint a részegen hazajárás hajnalban és a többi. Rukiát is Ichigo cipelte haza, mikor megérkeztek, a kapitány lefektette a feketehajút az ágyába.
-Hjaj, Rukia… miért mindig karácsony környékén kell berúgnod? – csóválta fejét a narancshajú.
-Kapitány… kérem… ne igyon többet… - motyogta álmában Rukia.
-Még hogy én ne igyak többet? Ha látnád magad… - mondta kissé sértődötten Ichigo, majd letérdelt a lány mellé és óvatosan megsimogatta az arcát. Pont olyan, mint ahogy gondolta, finom, meleg és puha. Érezhető rajta, hogy kifinomult, ápolt és jól ”karbantartja” a bőrét.
-Szép álmokat! – suttogta a kapitány és elindult a saját szobája felé. Út közben összetalálkozott Ukitake Juushiróval.
-Ichigo-kun, hogy van Kuchiki? – kérdezte Ukitake.
-Már elaludt. Na és Kaien?
-Ő is alszik. Érdekes, hogy mind a ketten pont ma rúgtak be. – felelt a fehérhajú.
-Ez igaz. Egyikőjük sem szokott ennyit inni. – helyeselt a narancshajú.
-Nos, én most megyek aludni. Jó éjt Ichigo-kun! – köszönt el Juushiro.
-Jó éjt Ukitake-san! – köszönt el Ichigo és elmentek a szobáikba. Másnap reggel Rukia nagy fejfájással ébredt és alig emlékezett a tegnap estére. Lassan kikászálódott az ágyból, felöltözött és rohant dolgozni, még az időt se volt ideje megnézni.
Folytatjuk…