F�lek a vihart�l

Karakura utc�in heves h�vihar tombol, mindenhol z�rva vannak az ajt�k �s az ablakok. Kurosaki Ichigo szob�j�ban, pontosabban annak szekr�ny�ben egy feketehaj� shinigamil�ny �sszekuporodva �ld�g�l a sarokban. F�lt a viharokt�l, nem szerette, ahogy a sz�l sebesen sz�guld az utc�kon, ilyenkor �ltal�ban Renjihez szokott �tmenni. �m ez�ttal a v�r�shaj� fi� nincs itt, hiszen a Soul Society-ben van. Most csak egyetlen f�rfi van a k�zel�ben. Ez a fi� kiss� mogorva, morcos �s goromba szokott lenni vele, de most csak � van itt. A l�ny s�hajtott egyet, majd lassan kim�szott a kis szekr�nyb�l �s odas�t�lt a narancshaj� �gy�hoz. �vatosan megb�k�dte a helyettes v�ll�t, aki lassan kinyitotta szemeit �s a f�l�nk shinigamira pillantott.

-Rukia? Mit akarsz? – k�rdezte �lmos hangon Ichigo.

-Befek�dhetn�k mell�d? – k�rdezte m�g mindig remegve Rukia.

-Minek akarsz te befek�dni ide? – �rdekl�d�tt a fi�.

-F�lek… a vihart�l. – felelt remegve a feketehaj�.

-Rukia…

-K�rlek… hadd fek�djek be! K�rlek, Ichigo. – k�rlelte remeg� hangon t�rs�t a shinigamil�ny.

-Te kis butus! Gyere csak! – emelte fel takar�j�t a narancshaj�. A l�ny elmosolyodott �s lassan bem�szott a fi� mell�. Amint ez megt�rt�nt, a helyettes elengedte a takar�t �s �t�lelte a hal�listenl�nyt. A feketehaj�t megnyugtatta az �lel�s, �gy a sr�c fel� fordult �s viszonozta annak �lel�s�t. M�r �jf�l lehetett, de a k�t shinigami m�g mindig nem aludt el, viszont a vihar m�r lecsendesedett.

-M�g mindig nem alszol? – k�rdezte kedvesen Ichigo.

-Nem tudok elaludni. – felelt a l�ny.

-Tal�n t�l szorosan �lellek? – �rdekl�d�tt a fi�.

-Nem, dehogy. Csak nem akarok elaludni. – felelt gyorsan Rukia.

-Mi�rt? – �rdekl�d�tt tov�bb a narancshaj�.

-Ha elalszok, att�l f�lek, arra �bredek, hogy ez az eg�sz csak egy �lom volt. – felelt t�rs�hoz b�jva a feketehaj�.

-Ett�l ne f�lj! Reggel is itt leszek melletted �s megv�delek, ha kell. Csak aludj nyugodtan! – mondta kedves �s l�gy hangon a helyettes.

-Ichigo…

-Aludj! – hunyta le szem�t a sr�c.

-J� �jt! – hunyta le a szemeit a shinigami is. Hamarosan mind a ketten elaludtak. M�snap reggel Ichigo �bredt fel els�nek �s nagyon meglep�d�tt, mikor �szrevette a mellette fekv� l�nyt.

”Sz�val nem volt �lom? T�nyleg itt van mellettem �s �rezhetem a test�nek meleg�t… Rukia, szeretlek.” – kalandoztak el a fi� gondolatai. Nem sokkal k�s�bb a feketehaj� l�ny is kezdett �bredezni. Mikor kinyitotta a szemeit, egy kedves mosolyt pillantott meg, amit egy kedves pillant�s is k�vetett.

-J� reggelt! – mosolygott a narancshaj�.

-I… Ichigo? – lep�d�tt meg a Rukia – Sz�val nem �lom volt?

-Dehogy volt �lom. Megmondtam, hogy melletted leszek, mikor fel�bredsz, nem? Vagy nem hitt�l nekem? – �rdekl�d�tt a fi�.

-H�t… nem voltam benne biztos. – felelt a shinigami.

-Szinte sejtettem, hogy ezt mondod. – nevetett fel a helyettes.

-K�sz�n�m, Ichigo.

-Nem kell semmit megk�sz�nn�d. – simogatta meg a l�ny fej�t Ichigo – Megyek �s csin�lok magunknak reggelit. Mindj�rt visszaj�v�k.

-Rendben. – mondta a l�ny. A narancshaj� lement a l�pcs�n, egyenesen a konyh�ba �s elk�sz�tette mindkettej�knek a reggelit. K�zben a shinigamil�ny elgondolkodott a tegnap este t�rt�nteken.

”Nem is gondoltam volna, hogy Ichig�nak van egy ilyen oldala is. Eddig mindig csak a mogorva �s bunk� oldal�t tudta nekem mutatni. De tegnap este…” – gondolkodott a Rukia. Lassan visszafek�dt az �gyba �s v�rta, hogy a fi�, aki olyan fontos sz�m�ra visszat�rjen, �s azt mondja neki: „Te idi�ta!”

~~Owari~~