Félek a vihartól

Karakura utcáin heves hóvihar tombol, mindenhol zárva vannak az ajtók és az ablakok. Kurosaki Ichigo szobájában, pontosabban annak szekrényében egy feketehajú shinigamilány összekuporodva üldögél a sarokban. Félt a viharoktól, nem szerette, ahogy a szél sebesen száguld az utcákon, ilyenkor általában Renjihez szokott átmenni. Ám ezúttal a vöröshajú fiú nincs itt, hiszen a Soul Society-ben van. Most csak egyetlen férfi van a közelében. Ez a fiú kissé mogorva, morcos és goromba szokott lenni vele, de most csak ő van itt. A lány sóhajtott egyet, majd lassan kimászott a kis szekrényből és odasétált a narancshajú ágyához. Óvatosan megböködte a helyettes vállát, aki lassan kinyitotta szemeit és a félénk shinigamira pillantott.

-Rukia? Mit akarsz? – kérdezte álmos hangon Ichigo.

-Befeküdhetnék melléd? – kérdezte még mindig remegve Rukia.

-Minek akarsz te befeküdni ide? – érdeklődött a fiú.

-Félek… a vihartól. – felelt remegve a feketehajú.

-Rukia…

-Kérlek… hadd feküdjek be! Kérlek, Ichigo. – kérlelte remegő hangon társát a shinigamilány.

-Te kis butus! Gyere csak! – emelte fel takaróját a narancshajú. A lány elmosolyodott és lassan bemászott a fiú mellé. Amint ez megtörtént, a helyettes elengedte a takarót és átölelte a halálistenlányt. A feketehajút megnyugtatta az ölelés, így a srác felé fordult és viszonozta annak ölelését. Már éjfél lehetett, de a két shinigami még mindig nem aludt el, viszont a vihar már lecsendesedett.

-Még mindig nem alszol? – kérdezte kedvesen Ichigo.

-Nem tudok elaludni. – felelt a lány.

-Talán túl szorosan ölellek? – érdeklődött a fiú.

-Nem, dehogy. Csak nem akarok elaludni. – felelt gyorsan Rukia.

-Miért? – érdeklődött tovább a narancshajú.

-Ha elalszok, attól félek, arra ébredek, hogy ez az egész csak egy álom volt. – felelt társához bújva a feketehajú.

-Ettől ne félj! Reggel is itt leszek melletted és megvédelek, ha kell. Csak aludj nyugodtan! – mondta kedves és lágy hangon a helyettes.

-Ichigo…

-Aludj! – hunyta le szemét a srác.

-Jó éjt! – hunyta le a szemeit a shinigami is. Hamarosan mind a ketten elaludtak. Másnap reggel Ichigo ébredt fel elsőnek és nagyon meglepődött, mikor észrevette a mellette fekvő lányt.

”Szóval nem volt álom? Tényleg itt van mellettem és érezhetem a testének melegét… Rukia, szeretlek.” – kalandoztak el a fiú gondolatai. Nem sokkal később a feketehajú lány is kezdett ébredezni. Mikor kinyitotta a szemeit, egy kedves mosolyt pillantott meg, amit egy kedves pillantás is követett.

-Jó reggelt! – mosolygott a narancshajú.

-I… Ichigo? – lepődött meg a Rukia – Szóval nem álom volt?

-Dehogy volt álom. Megmondtam, hogy melletted leszek, mikor felébredsz, nem? Vagy nem hittél nekem? – érdeklődött a fiú.

-Hát… nem voltam benne biztos. – felelt a shinigami.

-Szinte sejtettem, hogy ezt mondod. – nevetett fel a helyettes.

-Köszönöm, Ichigo.

-Nem kell semmit megköszönnöd. – simogatta meg a lány fejét Ichigo – Megyek és csinálok magunknak reggelit. Mindjárt visszajövök.

-Rendben. – mondta a lány. A narancshajú lement a lépcsőn, egyenesen a konyhába és elkészítette mindkettejüknek a reggelit. Közben a shinigamilány elgondolkodott a tegnap este történteken.

”Nem is gondoltam volna, hogy Ichigónak van egy ilyen oldala is. Eddig mindig csak a mogorva és bunkó oldalát tudta nekem mutatni. De tegnap este…” – gondolkodott a Rukia. Lassan visszafeküdt az ágyba és várta, hogy a fiú, aki olyan fontos számára visszatérjen, és azt mondja neki: „Te idióta!”

~~Owari~~