Love in the rain~
Karakura városában, ősz van. Kuchiki Rukia éppen társa íróasztalánál ülve zokog. A narancshajú shinigami az iskolából megérkezve azonnal felment a szobájába, hogy kifaggassa a feketehajút, miért nem volt ma iskolában. Mikor felért, meglepve tapasztalta, hogy a lány az íróasztalnál ül és sír. A helyettes óvatosan odasétált Rukia mögé és megfogta a vállát.
-Rukia, mi a baj? – kérdezte Ichigo. A feketehajú lassan felemelte fejét, hogy megnézze, ki szólt neki.
-Mi az? – törölte meg szemét a shinigami.
-Ezt meg hogy érted? – szólt fennhangon a helyettes.
-Az most mindegy. Megyek, sétálok egyet. – mondta Rukia és elindult az ajtó felé, ám a narancshajú megfogta a karját.
-Miért sírtál? – szegezte oda a kérdést Ichigo.
-Ahhoz semmi közöd. – felelt mogorván a shinigami, majd kihúzta karját a helyettes kezei közül és elment. A fiú értetlenül nézett társa után, majd vállat vont és leült tanulni. Már vagy 3 órája is megvan, hogy Rukia elment sétálni és még mindig nem tért vissza, közben még az eső is eleredt, ami Ichigónak csak most tűnt fel.
”Még pár perc és végzek a házival, utána megyek, megkeresem Rukiát. Már az eső is esik, és még ernyője sincsen.” – gondolkodott a helyettes. 5 perc múlva el is készült a leckével, majd felkapott magára egy kabátot, fogta az esernyőjét és elrohant, hogy megkeresse shinigami társát. Ichigo már fél órája járta az utcákat, de még mindig nem akadt a feketehajú nyomára. Már kezdte unni a keresést, mikor egy kirakat előtt észrevett egy földön kuporgó lányt, aki éppenséggel Rukia volt. A fiú odasétált a shinigami mellé, fölé tartotta esernyőjét és leguggolt hozzá.
-Rukia… teljesen eláztál. – mondta szokatlanul kedves és aggódó hangon a narancshajú.
-Nem nagy ügy. Ez csak víz. – mondta a lány.
-Attól még megfázhatsz. – mondta Ichigo és ráterítette kabátját a feketehajúra.
-Ichigo…
-Gyerünk haza! Majd ott átöltözhetsz. – mondta a helyettes, majd megfogta Rukia kezét és elindultak a klinika felé. Mikor megérkeztek, a narancshajú azonnal keresett tiszta ruhát a shinigaminak. A lány csak csendben ült a fiú ágyán egy szál törölközőben, még alsónemű sem volt rajta, hiszen az is átázott. Ichigo zavartan ugyan, de alsóneműt is keresett a feketehajúnak, majd odaadta neki a ruhákat. Rukia elvette a ruhadarabokat, majd bevonult velük a fürdőszobába és felöltözött. Mikor visszaért, a helyettes már az ágyán ülve várt rá.
-Rukia, minden rendben van? Ma olyan furcsa vagy és még iskolában sem voltál. – kérdezte a narancshajú.
-Igen, nincs semmi baj. Reggel kicsit kimerült voltam és el is aludtam, így inkább nem mentem be az iskolába. – felelt a shinigami.
-Na és… miért sírtál? Történt valami a Soul Society-ben? – kérdezte Ichigo.
-Nem történt semmi, csak reggel rossz kedvem volt és elpityeredtem. – felelt a lány.
-Na ne már. Te nem szoktál csak úgy elpityeredni. Mondd már el, hogy mi a fene történt! – szólt fennhangon a helyettes.
-Hagyjál már! Nem tartozik rád, hogy mit csinálok és mit nem. Nem vagyok a barátnőd, hogy mindenről be kelljen számolnom neked. – üvöltötte le a fiú fejét Rukia.
-De Rukia…
-Semmi de. Hagyj már békén végre! – üvöltötte a lány és lemasírozott saját szobájába, hogy aludjon. Másnap reggel egyikőjük sem ment iskolába, hiszen szombat volt. Ichigo eltervezte, hogy elviszi Rukiát moziba meg valami jó helyre, hogy felvidítsa a tegnapi események után. A helyettes épp le akart menni a lány szobájába, mikor az belépett az ajtón.
-Jó reggelt! – mondta szomorú hangon a feketehajú.
-Neked is jó reggelt! – köszönt a fiú.
-Ichigo, sajnálom. Tegnap kissé ideges voltam és ezt rajtad vezettem le. Ne haragudj! – mondta szomorúan Rukia.
-Ugyan, semmi gond. Kérdezhetek valamit?
-Persze. – mondta a lány.
-Eljössz velem ma moziba? – kérdezte kedvesen Ichigo.
-Randira hívsz? – kérdezte jobb kedvvel a shinigami.
-Végül is… - kacsintott a helyettes.
-Rendben van. Elmehetünk. – mosolyodott el végre a feketehajú.
-Akkor gyorsan átöltözök valami normálisabb ruhába és indulhatunk is.
-Oké, lent megvárlak. – mondta a feketehajú és kiment a szobából. Ichigo magára kapott egy farmert, egy fehér-kék pulóvert és lement Rukiához. A lány már útra készen állt az ajtó mellet. Egy egybe részes, piros szoknya és egy sötétkék kabát volt rajta.
-Hű, nagyon csinos vagy. – mondta a fiú.
-Te is. – mosolyodott el a feketehajú.
-Akkor induljunk is. – kapta magára kabátját a helyettes, a shinigami bólintott és elmentek a moziba. Éppen a legújabb filmet vetítették le, ami vígjáték ugyan, de egy kis romantikát is raktak bele, a címe Water Boys. Mozi után elmentek ebédelni, balszerencséjükre közben eleredt az eső, így kénytelenek voltak az esőben hazaindulni. Mivel nagyon siettek, Rukia megbotlott valamiben, de szerencsére a helyettes időben elkapta.
-Megvagy. – sóhajtott Ichigo.
-Köszönöm…
-Nincs mit. – mosolyodott el a fiú.
-Köszönöm ezt a csodálatos délelőttöt. – ölelte át a helyettest a feketehajú.
-Nem kell megköszönnöd! Azért hoztalak el, hogy felvidítsalak. – viszonozta az ölelést a narancshajú.
-Ichigo… azt hiszem, szeretlek. – nézett Ichigo szemébe a lány.
-Én is szeretlek. – mondta kedvesen a helyettes és megcsókolta Rukiát.
-Menjünk haza, mielőtt elázunk. – nevetett fel a shinigami.
-Jó ötlet. Futás! – mondta a narancshajú és elkezdtek hazarohanni. Mikor a ház elé értek, az eső elállt, amin a két shinigami elnevette magát, majd bementek a házba, megszárítkoztak és átöltöztek.
~~owari~~ | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
