Az ajándék

Kurosaki Ichigo fáradtan huppant le íróasztalához. Semmi kedve nem volt leckét írni, de muszáj. Éppen az imént érkezett meg egy hollow vadászatról, amin nagyon kifáradt. Lassan elővette a könyveit és a füzeteit, hogy elkezdje a házi feladat megírását.

-Matek… de utálom… - mondta a narancshajú és nekilátott a matekpéldáknak. Már a nagyjával végzett, mikor feltűnt neki valami, Kuchiki Rukia nincs sehol. Pedig mindig ilyenkor szokta bosszantani, hogy még véletlenül se tudjon a leckére koncentrálni.

”Hol lehet ez az idióta? Mikor a hollow-kkal harcoltunk, még velem volt, aztán elindultunk haza… Biztos út közben lelépett valahová.” – gondolkodott a helyettes és folytatta a házit. Ichigo lassan végzett az összes tanulnivalóval, de a feketehajú még mindig sehol. Hamarosan eljött az este, az eper pedig elindult lezuhanyozni, majd felvette a pizsamáját és lefeküdt az ágyba. Már éjfél is elmúlt, mikor Rukia bemászott az ablakon, de balszerencséjére az ágy túl puha volt és ráesett Ichigora. A narancshajú még ébren volt és váratlanul érte a ”támadás”.

-Rukia, egyben vagy? – kérdezte a fiú.

-Igen, szerencsére. – felelt a feketehajú és lekászálódott a helyettesről.

-Tényleg, elmondanád, merre jártál? – förmedt a lányra Ichigo.

-Azt sajnos nem mondhatom el.

-Mi az, hogy nem mondhatod el? Nem bízol meg bennem, vagy mi? – vonta kérdőre szobatársát a narancshajú.

-De igen, csak ezt neked nem mondhatom el. Majd megtudod, ha eljött az ideje. – mondta Rukia és bemászott a szekrénybe. Ichigo morgolódott még egy kicsit, aztán elaludt. Másnap reggel a helyettes korán kelt fel, hogy beszéljen a shinigamival, de ő már nem volt a szekrényben.

-Mi a… Hol a fenében van ez a csaj? Pedig direkt korán keltem, hogy beszéljek vele. – mérgelődött a fiú.

-Onii-chan! Kész a reggeli. – kiabált fel a lépcső aljáról Yuzu.

-Máris megyek. – mondta Ichigo, majd magára kapta az egyenruháját, lement reggelizni és utána elindult az iskolába. Amint belépett a terembe, észrevette, hogy Rukia már a helyén ül, és az ablakon mered kifelé. A helyettes odament hozzá, de a lány nem reagált, mintha egy másik világban járna.

-Rukia! RUKIA! – szólongatta sokadszorra a feketehajút Ichigo.

-Mi… Oh, jó reggelt Kurosaki-kun! – köszönt végre Rukia.

-Mi van veled? Olyan furcsa vagy. Történt valami? – kérdezte a tüskeböki.

-Nem dehogy. Minden rendben. – hadarta a feketehajú. Hamarosan elkezdődött az óra, mindenki teljesen éber volt, amit Ichigo nem nagyon értett addig, amíg a tanárnő meg nem szólalt.

-Sejtettem, hogy ez lesz. Megint várjátok az ebédszünetet, hogy ajándékozzatok, mi? Na bírjátok ki addig! – mondta a tanárnő és folytatta az órát.

”Tényleg, ma Valentin nap van. Akkor ezért van mindenki olyan kussban.” – gondolkodott a helyettes. Mikor elérkezett az ebédszünet, mindenki fejvesztve rohant a szekrényéhez, hogy kivegye az ajándékát. Rukia teljesen higgadtan és lassan sétált a szekrényéhez, majd kivett belőle egy szív alakú bonbonos dobozt. Amint összeszedte a dobozt és egy rózsaszín borítékot, elindult az osztályba. Közben Ichigo csak unott pofával figyelte a rohangászó lányokat és közben a szendvicsét eszegette. A feketehajú minden bátorságát összeszedve odament a fiúhoz.

-I… Ichigo… - motyogta a lány, amire Ichigo odapillantott.

-Mi az, Rukia? – kérdezte közömbösen a srác.

-E… ez a tiéd. – nyújtotta oda a levelet és a bonbont Ichigonak.

-Mi? – kerekedtek ki a narancshajú szemei.

-Boldog Valentin Napot! – pirult el Rukia és letette a helyettes elé a bonbont.

-Izé… köszi. – mondta Ichigo és megkóstolta a csokit – Hm… ezt te csináltad?

-Igen.

-Nagyon finom. Köszönöm szépen. – mosolyodott el a fiú és elrakta a csokit. – A levelet majd otthon elolvasom, ha nem bánod.

-Én nem bánom. – mosolyodott el a feketehajú is.

-Gyerekek, mindenki menjen az osztályába! A szünetnek vége. – terelte be a gyerekeket az osztályba az igazgató. Mindenki unott képpel kullogott vissza a helyére és nagy nehezen kibírták az utolsó óráikat. Óra után Rukia a kapuban várt Ichigora, mikor a narancshajú kiért, a lány megfogta a kezét és együtt indultak haza. Amint megérkeztek kénytelen voltak elválni, amíg a lány felmászik a fiú szobájába. Hamarosan mind a ketten a szobában voltak, Ichigo elővette a csokit és a levelet, hogy elolvassa.

-Tessék, addig egyél a csokiból! – nyújtotta oda a lánynak a dobozt a helyettes.

-Köszönöm. – mondta Rukia és megkóstolta a csokit, majd letette maga mellé. – Tudod, nem muszáj elolvasnod a levelet. Csak egyetlen szót írtam rá hatalmas betűkkel. – mondta a feketehajú és közelebb hajolt a narancshajúhoz.

-És mi lenne az? – kérdezte csábító hangon Ichigo.

-Az, hogy… - hajolt közelebb Rukia – Szeretlek. – mondta a lány. A helyettes nem is habozott és megcsókolta szobatársát. Mikor szétváltak, a narancshajú bezárta a szobája ajtaját.

-Tudod, Rukia… - egy apró puszi a lány ajkára – Én is szeretlek. – mondta Ichigo és lefeküdtek az ágyra. Hamarosan a ruhák is lekerültek és a két shinigami teste eggyé olvadt. Így lett egy egyszerű Valentin napi ajándékból egy szerelem forró éjszakája.
-owari-