A gyilkos

Renji mérhetetlen haragra gerjedt. Ölni tudott volna, szemei szinte villámokat szórtak.
- Mondd meg nekem Hinamori, mihez kezdjek most??? - kérdezte szomorúan a lány.
- .....figyelj, majd kitalálunk valamit - ölelte meg barátnőjét. - De kérlek, nyugodj meg.
- Rendben, most inkább indulok haza - állt fel, és törölte meg könnyes szemeit a kis Kuchiki.
- Maradhatsz még, engem nem zavarsz.
- Köszönöm de inkább megyek - tiltakozott Rukia.
Amikor Renji ezt meghallotta gyorsan elment, nehogy megtudják, hogy hallgatódzott. Rukia elköszönt barátnőjétől, majd haza indult ugyancsak a kerülő úton. A haza út közben, újra gondolataiba feledkezett.
"- Most mégis mit tegyek, ráadásul.... nem hiszem, hogy Gin apa szeretne lenni. Várjunk csak!!!!" - állt meg a lány szinte megdermedve, ugyanis újabb emlékképek ugrottak a szemei elé.

"- A csapat visszatért Aizen-sama, egy sérültünk van, rajta kivűl mindenki épségben megérkezett - jelentettem Aizen szobájában állva.
- Értem és köszönöm, kiváló jelentés - dicsért meg a férfi.
- Köszönöm Aizen-sama, most engedelmével távozok.
- Rendben, jó éjszakát - mondta kedvesen a "kapitány", én pedig elindultam ki az ajtón. - Ó.. de lenne itt még valami - kapta el csuklómat és maga felé fordított, de a lendülettől ajkaink szinte összeértek. Rémülten pillantottam szemeibe, majd a fülembe súgta.
- Tudod a bőröd olyan bársonyosnak tűnik, az ajkad pedig nagyon édesnek, és kívánatosnak látszik - mondta és végigsimított ajkaimon, egész testemet forróság öntötte el, majd ajkaink teljesen összeértek. Kis idő múlva, a ruhákat kezdte eltávolítani rólam, én pedig hagytam magam." - állt még mindig ledermedve Rukia.

"- Talán...nem is Gin-é a gyerek" - ezek a gondolatok jártak a fejében, s ettől nagyon megrémült.
- Ahogy mondod, a gyerek nem az enyém - szólalt meg valaki, a háta mögött.
- Ichimaru - kerekedtek ki a lány szemei. - Mit keresel te itt??? - kérdezte idegesen.
- Hé ne idegeskedj, nem tesz jót a babának - mondta most is vigyorogva, aztán Rukia felé közeledett aki teljesen megmerevedve állt, mintha félt volna a férfitól.
- Ugyanmár kicsim, csak nem félsz tőlem??? - lépett közvetlen mellé a férfi.
- ...nem, nem félek - mondta remegő hangon a lány. Ekkor Gin egy nem várt dolgot tett, erősen megölelte a nőt, és ajkait a lányéba tuszkolta, majd nyelvével masszírozni kezdte Rukia-ét.A lány nem tudta mit tegyen, félt ha megpróbál támadni, Ichigonak baja esik. Ahogy elmélkedett még valaki feltűnt, tőle aztán még jobban megijedt. De nem az történt amire számított.
- Á Aizen-sama. Mit keres maga itt??? - engedte el a lányt Gin.. - Elnézést, hogy itt időzök, épp végezni akartam a kis szajhával, hisz megcsalt engem - mutatott Rukia-ra már nem vigyorogva. Aztán előrántotta kardját, és támadni készült. Rukia biztos volt benne, hogy elérkezett élete vége, de nem az történt amire számított..
- Ne merészelj.. akár csak egy újjal is ...hozzá érni - állt Rukia elé Aizen, hárítva Gin támadását.
- Mégis mit jelentsen ez ...Aizen-sama??? - kérdezte Gin. - Miért védi ezt a kis ribancot??? - vigyorgott Gin, de ekkor Aizen belészúrta kardját.
- Ne merészeld azt mondani leendő gyermekem anyára, hogy szajha, hisz megfenyegetted, azért feküdt le veled - ezzel egy csapással megölte Gin-t. Rukia nagyon meg volt lepődve, nem gondolta volna, hogy Aizen megöli érte egyik bajtársát..
- Leendő gyermeked??? - kérdezte félénken a lány.
- Igen. Az a gyerek akit a szíved alatt hordozol ... az enyém, az én gyermekem - mosolyodott el kedvesen Aizen.
- Direkt.......direkt ejtettél teherbe???
- Nem, de ha már így alakult, meg akarlak védeni.
- Nem ... nem tudom, hogy mit kéne tennem.
- Sajnálom de nem hagyhatom, hogy elvetesd - mondta Aizen majd eltűnt. Rukia elkezdett zokogni, nem tudta mi tévő legyen, hogy mondja ezt el Byakuya-nak, Renji-nek és Ichigo-nak. Végül összeszedte magát, megtörölte könnyes szemeit, és a Kuchiki ház felé vette az iránt. Byakuya is valamikor akkor ért haza, a fotelben ült és rögtön kiszemelte, hogy húga sirt.
- Csak nem sírtál??? - kérdezte Byakuya, ezzel elérve, hogy húga majd szívrohamot kapott.
- Ö.. hát.. Nii-sama tudod.. te meg mit csinálsz a nappaliban, ilyen későn??? - kérdezte levegőért kapkodva Rukia.
- Ezt én is kérdezhetném, szóval sírtál??? - vonta kérdőre még egyszer.
- ...ja ö nem, csak fáradt vagyok, ez minden - és ezzel már araszolgatott is a szobája felé.
- Értem, szóval nem akarod elmondani, ha mégis meggondolnád magad, legyen az bármilyen probléma, kérlek oszd meg velem, hátha meg tudom oldani - állt fel a fotelból Byakuya és ment lefeküdni.
" - Köszönöm Nii-sama, de ezt a problémát, még te sem tudod megoldani".

Közben a Kurosaki házban reggelre virradt, mint minden nap ma is zajlott az élet:
- JJJÓÓÓ reggelt IIICCHHIIIGGOOO!!!!!!!! - ugrott Kurosaki papa a fiára.
- Hello - vágta orrba a fiú idegesítő apját.
- Te Karin, Ichi mostanában olyan furcsán viselkedik, remélem nincs semmi baja.
- Nyugi semmi baja, csupán hiányzik neki Rukia - sóhajtott Karin. - Amióta visszaköltözött a nagyszüleihez, Ichi ilyen kedvtelen.
- Azt akarod mondani, hogy a bátyus szerelmes volt Rukia-ba??? - "ájuldozott" Yuzu.
- Ja - felelt a másik. Közben Ichi fürgén kapkodta lábait, mert már így is késésben volt. Mikor belépett az osztályterembe, egy integető lány fogadta.
- Kurosaki-kun úgy örülök neked, szólni akartam, hogy elfogadom az ajánlatod, vagyis legyünk barátok - rohant oda, és már támadta is le mondanivalójával Orihime.
- Ja ö oké - vakarta meg fejét Ichi, majd kikerülte Orihimet, aztán padja felé vette az irányt, ahol a mellette levő üres "asztalra" pillantott.
"- Ó Rukia, látlak még valaha???" - nézett szomorúan Ichi. Gondolataiból egy kedves, édes, vékony hang zökkentette ki. Hirtelen nem tudta vagy inkább nem jött, hogy elhiggye, hogy a hang tulajdonosa az akit életében talán legjobban szeretett, úgy érezte egy álomban van, de ha megfordul az álomnak vége szakad, de a hang megszólította.
- Ichigo - hallatszott Eperke háta mögül. Összeszedte minden bátorságát, aztán hátra nézett, szíve boldogsággal telt meg, a háta mögött Ikkaku, Yumichika, Matsumoto, Hitsugaya és Renji állt. Ichigo szemei megteltek boldogsággal mikor meglátta Renjit, ja nem, bocs, nem Renjinek örült hanem a mellette álló Rukia-nak. Legszívesebben ráugrott volna a lányra, de azért annyira még bírt érzéseivel, hogy ne tegye.
- Rukia - mondta kedves, lágy hangon.
- Én láthatatlan vagyok??? - sértődött meg Matsumoto.
- Nem Matsumoto te látható vagy, de Ichigo számára jelentéktelen, Rukiaval szemben - mondta morcosan Hitsugaya. De nem volt idő a romantikára, mert becsengettek, a mindig vidám tanárnő bejött az osztályba, névsorolvasást tartott, majd elkezdte magyarázni az aznapi leckét.
- Gyerekek ma a szaporodásról fogunk beszélni, és ha nem vigyáztok könnyen teherbe eshettek. Ez persze csak a lányokra vonatkozik, de aztán a férfi kell vállalja a felelősséget, szóval ne ejtsétek teherbe a barátnőtöket.
- Na de tanárnő, mivan akkor ha a csaj mégis teherbe esik??? - kérdezte Kaigo.
- Akkor fiam nagy bajban vagy - mondta a tanárnő.
- És ha nem az enyém a gyerek??? - kérdezte.
- Nem baj, attól még rád kenhetik - mutatott Keigora kioktatóan a tanárnő. Természetesen az egész osztály röhögőgörcsöt kapott. - De ha lehet ne szakíts félbe - húzta fel orrát a tanárnő, aztán magyarázta tovább a leckét. Az órák hamar elteltek, a kis csapat pedig Urahara-ék felé vette az irányt. Ott bekopogtak, a bolt tulajdonosa nyitott ajtót aki behívta a "gyereksereget".
- Na jó tisztázzunk valamit, ti mit kerestek itt??? - kérdezte Ichi.
- Nyugi nem miattad jöttünk, Yamamoto főkapitány azt mondta, hogy előfordulhatnak még támadások, a végső leszámolás előtt. Így azt parancsolta, hogy segítsünk neked ha támadás éri Karakura várost. Ez miden - magyarázott Hitsugaya kapitány, Matsumoto meg csak bólogatott.
- Aha most már értem, és meddig maradtok??? - kérdezte Eperke remélve, hogy jó sokáig.
- Egészen a leszámolásig Aizennel, végül is addig mindig jöhetnek, nem kívánatos személyek - felelt Renji.
- Á értem, és hol fogtok addig lakni??? - kérdezte célozgatva Ichigo.
- Természetesen itt - vágta rá Urahara.
- De nem lesztek kicsit sokan??? - kérdezte Eprünk, ismét célozgatva valamire.
- De, épp ezért Ikkaku és Yumichika nálad fognak lakni - tette karba kezét a vörös, mintha csak azt akarta volna mondani, hogy:
" - Rukia úgysem alszik nálad.".
- MMMMIIIIIII????? - mikor Ichi ezt meghallotta, majd szívrohamot kapott, ezért erősen elkezdett tiltakozni. - Hozzám aztán biztos nem!!!! - integetett kábé olyan röhejesen, mint Orihime szokott.
- Á dehogy, Abarai-san marad itt, Rangiku-san megy Orihime-san-hoz, Yumichika és Ikkaku meg Keigo-san-hoz, Hitsugaya kapitány szintén marad itt, és Kuchiki kisasszony pedig megy Kurosaki úrhoz. - osztotta ki a terepet Urahara, és meg kell mondanom ez a felállás, sokkal jobban tetszett Ichigonak, mint az előző. Mindent megbeszéltek az Arrancarok-ról.. stb.., aztán mindenki elment a szálláshelyére. Olyan délután 6 óra lehetett, főhőseink épp henyéltek Ichigo ágyán, ekkor azonban váratlanul belépett Yuzu Konnal a kezében. Ichigo és Rukia rögtön felkapta a fejét, és azon gondolkodtak, hogy magyarázzák ki magukat.
- Rukia!!! - szaladt oda és ölelte meg a lányt Yuzu. - Olyan jó, hogy visszajöttél - örvendezett a kislány.
- Á Yuzu...én ö...hát tdod szegény nagymamámnak rosszabbodott az állapota, ezért -
- Akkor költözz vissza a szobámba, kkkééérrrllleeekkk, olyan jó volt amikor nálunk laktál - könyörgött a kislány, és ez a lehetőség Rukia-nak pont kapóra jött.
- Na jó de csak ha Kurosaki papa is meg en-
- ÁÁÁ Rukia-san annyira örülök neked - ugrott volna Rukiára a megkergült fater, de Ichi leállította. - Fiam miért teszed ezt mindig, szegény édesapáddal??? - kérdezte alig hallhatóan a fater, majd megjelent Karin is aki úgyszintén üdvözölte Rukia-t. Pár másodperc múlva Karin Yuzu-val együtt kivonszolták Kurosaki papát, Ichigo szolbájából. Miután a család elvonult, Ichigo bezárta az ajtót, aztán oda feküdt Rukia mellé, majd egy puszit nyomott a homlokára.
- Úgy hiányoztál, mintha vagy 100 éve mentél volna el - mondta kedvesen a fiú.
- Te is hiányoztál, de most már itt vagyok - mondta a lány is, majd megcsókolta a férfit aki a nő ruháját kezdte el leszedni, de az megállította.
- Mi a baj??? - kérdezte Ichigo, és közben átölelte a Shinigamit. - Ha nem akarod akkor csak szólj és-
- Nem, nem erről van szó, csak, csak ....el kell mondanom valamit, de félek ha megteszem meggyűlölsz majd - nézett szomorúan a lány.
- Téged soha nem tudnálak gyűlölni, akármit is tettél, vagy teszel - nézett rá biztatóan a férfi
- Nem, Ezt biztos nem bocsátanád meg, én nem...nem tudnék többé a szemeidbe nézni - hajtotta le a fejét a lány.
- Kérlek..nézz rám - suttogta kedvesen a fiú. - Bármi is történt szeretnék segíteni, de csak akkor tudok, ha elmondod mi bánt - biztatta a fekete hajú lányt.
- Rendben, szóval én...én...én gyereket várok Aizentől.
- Tessék???

Folytatjuk

KON HALÁLISTEN KALAUZ:
- Hello mindenki, Matsumoto Rangiku vagyok a 13 őrosztag 10. osztagának hadnagya .Tudjátok a kapitányom Hitsugaya Toshiro mindig engem küld el, hogy tárgyaljak üzletemberekkel, és írjak alá mindenféle papírokat. De én ehelyett inkább vásárolnék, így arra gondoltam kicsit megleckéztetem a kapitányt, ugyanis illik róla tudni, hogy nem szereti, ha elmesélem a tárgyalás részleteit. Tegnap pedig egy igen perverz emberrel volt dolgom és VALAHOGY, nem tudom hogy, de reggel az ágyában ébredtem. Na ezt mesélem el a kapitánynak.
A 10 osztag irodájában.
- Nos Matsumoto, meghoztad a szerződést??? - kérdezte Hitsugaya.
- Igen kapitány - nyújtotta át a papírokat a nő.
- Hol voltál az éjszaka??? - kérdezte mit sem sejtve a kapitány.
- Jaj kapitány képzelje el, hogy az az ember azt mondta , hogy csak akkor írja őket alá, ha lefekszem vele és-
- Ááálj Matsumoto nem vagyok kiváncsi a részletekre!!!
- Én akkor is elmondom. Szóval le kellett feküdnöm az ágyra és képzelje, én voltam Franciaország, a bombák meg csak úgy jötek, durr, durr, durr.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ Matsumoto!!!!!!!!!! - ordított Hitsugaya. - Többet nem engedlek el tárgyalni!!!- ordította.
- Hurrá!!! - örvendezett Matsumoto majd elviharzott.
- MMMAATTSSUUMMOOTTOO!!!!!