A titkokra fény derül

Szép, napsütéses reggelre ébredt Soul Society. Az egyik szobában épp egy fekete hajú, kék szemű, alacsony, de szép lány ébredezett. Kinyitotta álmos szemeit, s az órájára pillantott, ami azt mutatta, ideje felkelni. Gyorsan magára öltötte shinigami ruháját és kivágtatott a szobából. Útja a 13-adik őrosztag irodája felé vezetett, mikor odaért bekopogott.
- Szabad - szólt ki Ukitake kapitány.
- Jó reggelt Kapitány - köszönt illedelmesen Rukia - Van valami tennivaló??? - érdeklődött.
- Nos... Rukongai keleti részén Hollowokat észleltünk, kiküldtünk egy csapatot a megölésükre. Ha sietsz, utoléred őket - mondta a kapitány.
- Igenis Kapitány és köszönöm - hajolt meg Rukia majd olyan gyorsan elviharzott, hogy Jushirou "dús, fekete haja csak úgy lobogott a szélben."
Rukia hátrahagyva a "hosszú fekete hajat"(Kapitányát) Rukongai keleti része fele indult. Ahogy ment észrevett valami fénylő dolgot, először azt hitte egy villanykörte világit, de aztán rájött, hogy ez csupán Madarame Ikkaku feje
- Hé Ikkaku - kiáltott Ikkakunak Kuchiki. - Várj meg.
- Mi van Rukia? Félsz, hogy nélkülem eltévedsz? - élcelődött Ikkaku.
- Humh...inkább csak megyek a fény után - Ikkaku kérdően nézett Rukiára. - A fejed fénye után - nevetett fel a lány.
- Hahaha, röhög a vakbelem - húzta fel orrát Madarame, de nem sok ideje volt a sértődésre, mert a Hollowok már várták őket. Szerencsére Ikkaku hamar reagált, mielőtt Rukia egy komoly sérülést kapott volna.
- Rukia - mondta aggódva Ikkaku - Koncentrálj - majd tovább ment ölni a Hollowokat. Rukia is ezt tette és szépen kezdtek fogyogatni a Lidércek, csak a kardok süvítése hallatszott mely könyörtelenül vette el a Hollowok életét. Már nem volt csak kábé 3-4 Lidérc. Rukia kiszemelte az egyik repülő Hollowot és utána ment. Le akart csapni rá de hirtelen elvesztette irányítást teste fölött, a kard kiesett a kezéből, ő pedig zuhanni kezdett lefele. Ha ez nem lett volna elég még a Hollow is támadott. Nem tudott mit tenni, csupán behunyta szemeit és várta, hogy véget érjen élete. Amire várt viszont elmaradt, mikor kinyitotta szemeit egy gyengéd kar szorítását érezte testén. Jobban megnézte az alakot és akkor látta, hogy a megmentő/megmentők Ikkaku és Yumichika. Yumichika karjaiban fogta a sokkos állapotban levő lányt. Mellette pedig egy kopasz fiú "ugrál".Kis idő múlva szempillái teljesen elnehezedtek és aztán lecsukódtak. Mikor újra magához tért egy szobában találta magát. Nem az ő szobája volt. Kicsit megilletődött, de aztán körülnézett és két megmentőjét látta maga körül beszélgetni.
- Á végre felkeltél - mondta kedvesen Yumichika - Már azt hittük valami komoly bajod van - mosolygott.
- Nem meg mondtam, hogy koncentrálj - rontotta rá a kérdést a kopasz.
- Tudom… de... egyszer csak úgy megszédültem - fordította el fejét bűnbánóan Rukia. - Nem értem..mi történt velem hisz..nem vagyok ez az ájulós típus - kezdett aggódni a lány. A két fiú egymásra nézett majd a fekete megszólalt.
- Hát, biztos csak leesett a vérnyomásod, de ha még történik ilyesmi, orvoshoz kell menned.
- De egyenlőre, ha nem akarod, senkinek nem szólunk a..mai nap történtekről - sóhajtott Ikkaku.
- Azt megköszönném. Ha bárki tudomást szerez erről, Byakuya riasztja a világ összes orvosát - mosolyodott Rukia - Na de most már ideje mennem, mert Byakuya még kérdőre von - szállt ki az ágyból a lány.
- De... már jól érzed magad? - érdeklődtek a férfiak. - Nehogy összeess itt nekünk - mondták.
- Nem. Már jól vagyok, de köszönök mindent. És jó éjszakát - köszönt el Rukia és indult a Kuchiki birtok felé .A haza út közben azon gondolkodott vajon mi történt vele.
"- Remélem tényleg csak leesett a vérnyomásom, bár inkább szédültem, mint elájultam." -A haza vezető út egy szaké főzde mellett vezetett el
ahol épp szakét főztek."- Jaj, mi ez a förtelmes szag, hírtelen olyan hányingerem van" - gondolkodott, de aztán elmúlt."- Biztos csak elrontottam a gyomromat".
A Kuchiki birtokon Byakuya már az ágyában feküdt, de hallotta, hogy húga megérkezett .A lány ment lefürdött és bevágta magát az ágyába. Úgy aludt, mint akit kupán vágtak, egész reggel 7-ig. Reggel, amikor felébredt különösen fájt a feje, szédült és nem érezte jól magát, de azért felöltözött és szokásos napját akarta indítani. Úgy gondolta majdcsak elmúlik, kiment a szobából, de a nappaliban bátyja várta.
- Tegnap soká jöttél haza - jegyezte meg bátyja - Hol voltál? - vonta kérdőre.
- Nos... Hinamorival beszélgettem és észre se vettem elszaladt az idő. Ennyi - talált ki egy hazugságot Rukia de testvére ezt egy másodpercre se hitte el, ekkor felfigyel még valamire.
- Rukia...j ól érzed magad? - kérdezte a férfi. - Olyan sápadt vagy - jegyezte meg.
- Ő… nem. Jól vagyok - tiltakozott Rukia. - Csak... rosszul aludtam. Ez minden - mondta a lány és már ment is volna, nehogy bátyja újra szóval érje de mikor megfordult újra megszédült. Kezdett minden elhomályosodni majd összeesett. Byakuya odarohant és hívta a 4-edik osztagot.
- Rukia. - Byakuya szokásához nem méltóan ideges volt. Pár másodperccel később megjöttek az orvosok és elkezdték a beteg kivizsgálását. Azt állapították meg, hogy leesett a vérnyomása és csak pihennie kell. De a biztonság kedvéért bevitték a kórházba, egy kivizsgálásra. Byakuya úgy döntött elmegy megnézi mit csinál hadnagya.
A 6-os osztag irodájában. Renji épp a papírmunkát csinálta mikor kapitánya belépett az irodába.
- Jó reggelt kapitány. Nem látta Rukiát? - kérdezte.
- Neked is. Igazából ma elég sápadt volt és ...összeesett, bevitték a 4-osztag korházába, de azt mondják nincs baja. - Mondta szokásosan érzéketlenül Byakuya.
- Tessék? - Renji kezéből kiesett a toll. - De azért jól van? - izgult a vörös.
- Az orvos azt mondta, hogy csak a vérnyomása esett le, és hamarosan rendbe jön.
-És maga nem is aggódik Kapitány? - kérdezte Renji. - Végülis a fogadott húgáról van szó - csattant fel Renji.
- Humh - Byakuya ugyan olyan ridegen nézett hadnagyára, mint előtte - Nem aggódhatok minden jelentéktelen dolog miatta - mondta majd leült a székébe.
- Értem - indult el az ajtó fele Renji - Én viszont aggódok Rukiáért mert a barátom - vágta ki az ajtót a vörös, de kapitánya meg se rezzent. Dühösen kivágtatott az irodából és azon gondolkodott, hogy lehet ilyen szívtelen a Kapitány.
"- Mégis milyen ember ő? - dühöngött magában a vörös - Szívesen közöltem volna vele a véleményemet" - ment tovább a vörös a 4-es osztag korháza felé. Út közben összefutott Hanatarouval.
- Hé Hanatarou - szólította meg, a tiszt meghajolt és hallgatta Renjit. - Melyik kórterembe van Rukia? Egyáltalán, hogy van? - érdeklődött a magasabb shinigami.
- Jöjjön Abarai Hadnagy megmutatom - intett Hanatarou, a vörös pedig követte. Rukia a 12-es szobában feküdt, már ébren volt.
- Kisasszony, látogatója érkezett - mondta a tiszt és behívta Renjit, aki leült egy székre a lány ágya mellett.
- Hogyhogy idejöttél? - kérdezte a lány - Biztos voltam benne, hogy Byakuya nem enged majd el.
- Tudod... nem nagyon kértem ki a véleményét - vakarta meg a fejét Renji - De van egy jó hírem - mondta vidáman.
- És mi lenne az?
- Ha rendbe jössz, megyünk az igazi világba - újságolta Renji - Újra láthatod a kis Ichigódat - Viccelődött Renji.
- Tessék?! - ugrott fel Rukia ülő pozícióba.
- Azt hittem örülsz majd neki - értetlenkedett a férfi.
- Ja… hát örülök, csak - próbált mentegetőzni a lány - Vagyis ez nagyszerű, már alig várom, hogy menjünk - derült hirtelen látszólag jobb kedvre Rukia. Még beszélgettek Renjivel egy darabig, aztán a vörös elment, mert azért még volt dolga. Nem sokkal később Unohana Kapitány meghozta Rukia vizsgálati eredményeit.
- Nos? - kérdezte türelmetlenül a "beteg".
- Nos, jó híreim vannak - mosolygott Unohana - Semmi baj sincs, bizonyára keveset ettél ez minden. - Mondta a kapitány.
- Ó értem, már kezdtem megijedni - mondta a lány - De akkor most hazamehetek? - kérdezte.
- Igen. - bólogatott mosolyogva a Kapitány. Rukia kipattant az ágyból, átöltözött és ment hazafele, de már este volt, ahogy
ment, tett egy kis kitérőt. Az útja egy tisztáson vezetett. Arra gondolt, hogy meglátogatja barátnőjét és, elmondja nincs, semmi baj. Tervét meg is valósította, hamar elért Momo szobájához. Bekopogott, barátnője kinyitotta az ajtót és egy nagy öleléssel fogadta.
- Rukia! - örvendezett a lány. - Örülök, hogy jól vagy, annyira aggódtam és elnézést, hogy nem mentem látogatóba, de egy csomó dolgom volt - Mesélt a lány.
- Nos, igazából azért jöttem, hogy elmondjak valamit - hajtotta le a fejét a nyuszi imádó.
- Kezdesz megrémiszteni - mondta a lány és betessékelte a másikat - Mond gyorsan - sürgette Hinamori Rukiát.

Eközben Renji és Kira beszélhettek.
- Na és hogy van Rukia-chan? - kérdezte Kira.
- Jól, nemrég beszéltem Unohana kapitánnyal és azt mondta, hogy már hazaengedte - mesélt a vörös.
- Ez remek hír, de te hova indultál? - kérdezte a szőke - Mikor leszólítottalak az imént még siettél - vonta fel szemöldökét Kira.
- Ja, tényleg! - csapott homlokára a tetkós. - Hinamorihoz indultam - mondta.
- Ugyan miért mész te Hinamori-chan -hoz? - engedte szabadjára a szöszi képzelőerejét. - Csak nem együtt vagytok?- kerekedtek ki szemei.
- NNEEMM!! - háborodott fel a tetkós - Rukiát megyek meglátogatni, de ahogy ismerem, biztos Momónál van.
- Ó értem, hát akkor, szia. Jó éjszakát - köszönt el Kira mivel már este 10 óra volt.
- Neked is mondta a tetkós majd ment eredeti célja felé. Hamar odaért, be akart kopogni, de ekkor meghallotta Rukia hangját.

- Jaj Hinamori nem tudom, hogy mondjam el - sóhajtott. - Megbízhatok benned? - kérdezte Rukia.
- Igen hát persze, hisz barátok vagyunk - biztatta barátnője.
- Azt hiszem, sőt kilencvenkilenc százalék, hogy terhes vagyok - nyögte ki Rukia.
- Tessék?? - döbbent le barátnője. - És ki az apja? Ugye nem Ichigo??? - célozgatott.
- Nem - kezdett el sírni a lány .- Az apja, az apja....Ichimaru Gin.
"- Rukia...terhes Gintől??? - kérdezte magában teljesen ledöbbenve Renji. De ezt hamar felváltotta a méreg, a düh amikor meghallotta a következő szavakat.
- De, hogy feküdhettél le vele? - kérdezte még mindig döbbenten barátnője és megölelte a síró lányt.
- Még első nap történt, és azt mondta, ha nem… nem teszem meg megöli Ichigot.
Ekkor Renji mérhetetlen haragra gerjedt. Ölni tudott volna, szemei szinte villámokat szórtak.

Folytatjuk.