4.Megemlékezés

Eltelt a hétvége Ichigo teljesen meggyógyult így szokásos módon zajlott az iskolába menetel.De aznap Keigo és Mizuiro is csatlakozott hozzájuk.
-Hé mond Ai milyen Naganoban élni?-kérdezősködött Keiko.
-Hát nem is tudom...-kezdett bele Ai.
-Hihetetlen,hogy menyire meleg van már így reggelről igaz Ichigo?-tekintet rá Mizuiro.
-Ja ritka meleg van.Pedig még nyár sincsen.
-Én örülök neki.Azok után az esős napok után jó ez a kis meleg.-jelentette ki Rukia.
Igen ez egy szokványos hétfői nap volt.A szokásos hétfői fáradtság.A szokásos fárasztó órák és a szokásos iskolából hazamenetel.
-A fene már megint.-mondta a narancshajú a csipogást hallva.
-Igen és nincs messze tőlünk.-kapta elő telefonját Rukia.
-Öm...lehetne,hogy veletek tartsak?-huzakodott elő kérésével Ai.
-Miért?-kérdezett vissza a kék szemű.
-Szeretném látni,hogy Hiroshi mit csinált mikor elment.Olyasmi ez mint a megemlékezés.
-Rendben gyere.-válaszolt kérdésére Ichi.
-De...
-Semmi gond.Érthető hogy kíváncsi rá miért is ment el annyiszor az a shinigami.-szakította félbe Rukiát.
-Rendben.De vigyázz magadra.
-Ne félts engem.-nevetett a lány.
Mikor oda értek meglepődve vették észre,hogy nem egy hanem 2 hollowal állnak szemben akik két gyermek lelket üldöznek.
-Én el kapom a nagyobbikat tiéd a másik.
-Rendben.-helyeselte Rukia.Ez után elváltak testüktől és belevetették maguk a harcba.
-Soukatsui.
-Getsuga tensho.-hallatszott és a két szörny már el is tűnt.
-Azta.-figyelte Ai a háttérből az eseményeket.
-Na ez gyorsan ment.-állt Rukia mellé aki már össze terelte a két gyermeket.
-Most mit fogsz velünk csinálni?-kérdezett rá az egyik.
-Most elmentek egy jobb helyre úgy hívják Soul Society.-majd megérintették a markolat alján lévő jellel és átküldték őket.
-Szóval ezt csinálta Hiroshi?-csodálkozott a lány.
-Igen.-helyeselte a fiú.
-De most mennem kell sziasztok.
A két shinigami csak állt ledöbbenten.
-Volt már olyan,hogy előbb köszönt el mint mi?
-Nem hiszem.-válaszolt Rukia.
-De tényleg elég késő lehet.-nézett a lenyugvó napra.
-Akkor tényleg jobb ha mi is megyünk.-visszabújtak testükbe és hazamentek.
Másnap az iskola folyosóján órák után...
-Mért rohantál el úgy tegnap?-kérdezett rá a fiú.
-Hát apunak megígértem,hogy otthon leszek vacsorára.
-Aha.
-És jobb most,hogy tudod mit csinált?-kérdezett rá Rukia.
-Igen nem is gondoltam volna,hogy ezt kellet csinálnia főleg,hogy annyiszor elrohant és ez most csak egyszeri este volt.-nevetett a lány.
-Hát igen nehéz munka ez.-nyújtózott Ichi.
-De hát te nem csak helyettes vagy?-kuncogott a barna hajú.
-De,de én védelmezem ezt a várost.-sóhajtotta.
Beszélgetésüket egy hangos sikoly szakította meg ami körübelül a lépcsőről jöhetett.Mikor odaértek egy diák a földön és egy másik amely mellette térdelt.
-Mi történt?
-Itt találtam rá már halott volt.-nézett fel könnyes szemekkel a lány-Azt hittem leesett a lépcsőn de észrevettem,hogy már halott.-majd újból sírásba kezdett.Ekkor érkeztek meg a tanárok is és eltávolították őket onnan.
-Nem hiszem el,hogy nem tudnak ez ellen tenni.-duzzogott Ichigo.
-Már mondták,hogy ők se tudnak ez ellen tenni.Nem látnak az iskolában semmi gyanúsat.Egyszerűen elképzelni se tudják,hogy történnek a halálesetek.-okoskodott Rukia.
-De akkor is...
-Mé te többet tudnál tenni?-kérdezett rá a barna hajú.
-Nem.De ők biztos tudnának.-fordította el durcás kisgyerek módjára a fejét.
-Na akkor meg ne szidd őket.-oktata ki őt a lány.
-Szerinted Rukia mi történhetett?-nézett jobb oldalán lévő csöndben sétálóra.
-Tessék?-eszmélt fel gondolataiból.
-Mit gondolsz hogy történnek ezek az esetek?-tette fel újra a kérdést.
-Ja.Az nem lehet,hogy az a fiú azért hallt meg mert leesett a lépcsőn?-gondolkodott el ismét.
-Nem hiszem,hogy ő kivétel lenne.De itt az a gond,hogy semmit nem tudunk a körülményekről.-gondolkodott el a fiú is.
-Egyszer majd csak megoldódik a rejtély.-kuncogott Ai.
-Lehet.-majd csöndben,elgondolkodva folytatták utuk.
Aznap este tovább folytatódott a tanakodás,hogy mi is történhet az iskolában.
-Ichigo.-nézett ki Rukia a szekrényből.
-Mond.-fordult oda az említett.
-Te nem félsz?
-Mitől?
-Attól,hogy te is lehetsz a következő.
-Shinigami vagyok meg tudom magam védeni.
-És ha akkor támad mikor nem figyelsz?
-Nem kell féltened tudok magamra vigyázni.-fordult a fal felé.
-Rendben.-húzta vissza a szekrény ajtaját majd kételkedve társa szavaiban de azért elaludt.