3.Egy esős nap

Másnap minden ember esernyővel ment az utcákon.Hőseink ásítozva és fáradtan indultak az iskolába.Az eső nem akart elállni.Aznap mindenki nyomott hangulatban volt.Talán érezték a két shinigami rosszkedvét és ez mindenkire kihatott.Még azon a napon Ai sem nevetett.A haza vezető út kínosan csöndes volt.Csak az eső kopogását lehetett hallani az esernyőkön.
-Aj mért esik?-törte meg a csendet a barna hajú.
-Egyszer annak is kell.-válaszolt Ichigo.
-Tiszta víz vagyok.Alig várom,hogy végre haza érjek.
-Ja.-válaszolt még mindig morgósan.
Végre haza értek.Ma még Ichi apja sem próbálkozott semmivel.Ez a nap valamiért teljesen nyomasztott mindenkit.Máskor is szokott esni de ma valami más volt.A düh mely nem apadt.A harag mely nem múlt.A csönd mely nem akart megszűnni.Talán ezek voltak azok melyek ennyire nyomasztóvá tették ezt az esős napot.
Rukia és Ichigo is csöndben a szobában tanult.A csipogó hangra figyeltek csak fel.
-Majd én megyek.-állt fel az asztalától a fiú.
-Veled megyek.-kelt fel a földről a nyúlmániás is.
-Nem kell a segítséged egyedül is megoldom.-változott át közben és kiugrott az esőbe.
Rukia teljesen megdermett."Nem kell a segítséged"visszhangzott fejében.Gondolataiból egy újabb csipogás ébresztette fel.
-Mi?Még 2 hollow?Azonnal...-de akkor eszébe jutottak azok a szavak és inkább megállt.
-Nem.Ő nem kéri a segítségemet.Jobb ha inkább haza megyek.-indult meg az ajtó felé majd lassan becsukta maga mögött.
Mikor a fiú visszaért csuron vizesen belépett az ablakon.
-Ichigo Rukia...ugrott elé a síró Kon.
-Mi van vele?-nézett kérdően.
-Nee-san elment.
-Hogy mi?-bújt vissza testébe.
-Kiment az ajtón és azt mondta:inkább haza megy.
-Az az idióta.-futott ki az ajtón a fiú.
Kirontott az esőbe úgy ahogy volt,megpróbálta megtalálni Rukiát reiatsu alapján.Majd róni kezdte az utcákat.Már egy jó ideje kereste mikor megpillantotta lila esernyőjét.
-Rukia várj...-nem tudott tovább menni.Lábai összerogytak és ő a földön landolt.
-Ichigo...-még hallotta ahogy a lány oda fut hozzá ahogy felemeli fejét és nevén szólongatja aztán teljes sötétség.
Mikor felébredt apja klinikáján volt.Mellette ott ült Rukia.
-Hogy kerültem ide?-kérdezte elég rekedt hangon.
-Belázasodtál a sok esőben rohangálástól.-oktata ki.
-Mért akartál elmenni?-nézett fáradt szemeivel a lányra.
-Mert azt mondtad nincs rám szükséged.-hajtotta le fejét.
-Hogy ne lenne.-érintette meg a lány arcát forró kezével.Rukia tudta,hogy valami nincs rendben mikor megfogta az arcán lévő kezet.Másik kezével pedig a fiú homlokát.
-A fenébe feljebb ment a lázad.-ijedezett a lány és lenyult a lavorban lévő vizes rongyért majd azt Ichi fejére tette.
-Ugye nem fogsz elmenni?-nézett Rukiára könnyes szemekkel a láz miatt.
-Ne fél...
-Nem akarom,hogy elmenj.-szakította félbe majd lehunyta ismét szemét.
-Hogy te mekkora egy idiota vagy.-mosolygott a lány megszorítva a narancshajú meleg kezét.
-Hol van Ichigo?-toppant be az ajtón Ai.
-Te meg honnan...?
-Találkoztam Chaddal és ő mesélte,hogy nem rég segített hazavinni Ichit mert beteg.-hadarta a látogató.
-Értem,de legyél csöndben éppen most aludt el.-nézett vissza a betegre.
-Ó persze.-vette halkabra hangját.Oda hozott magának egy széket és leült az ágy mellé.
-Mi történt vele?-nézett a fiúra szomorú szemekkel.
-Megfázott.
-Ugye rendbe jön?
-Remélem.-ezek után csönd ereszkedett a szobára csak az ablakon lehetett hallani a kopogó esőt.
-Nem kéne lassan menned apukád már biztos vár.-szakította meg a csöndet Rukia.
-Nem tudom,lehet késő van már.
-Amúgy,hogy hívják az apád?-érdeklődött az ápoló.
-Ja tényleg még nem is mondtam Hiekomu Matsunak hívják.
-Akkor üdvözlöm.
-Megmondom neki sziasztok jobbulást.
-Rendben át adom.-azzal ismét csak ketten voltak a szobába.Már elég késő volt jóval elmúlt éjfél is.
-Hamar gyere rendbe te idióta.-hajtotta az ágyra fejét majd elaludt.
Másnap reggel a kisebbik shinigami kelt fel előbb.A fiú még mindig aludt.A lány rátette kezét a homlokára és nyugodtan vette tudomásul,hogy a láza lement.Mikor levette kezét a fiú kinyitotta szemeit.
-Jó reggel Ichigo.
-Aj de fáj a fejem.-kelt fel az ágyból.
-Nem csoda elég magas lázad volt.
-Volt itt még valaki?-mutatott a másik oldalon lévő székre.
-Igen Ai.
-Mit keresett itt?-értetlenkedett.
-Hallotta,hogy beteg vagy és benézett.
-Nem semmi egy lány.
-Hát nem.-fordította el fejét.
-Nézd csak kisütött a nap.-nézett ki a barnaszemű.
-Tényleg.Fel se tűnt.
-Gyerünk együnk valamit.Éhen halok.-pattant ki az ágyból egy szál alsógatyában (apja alig bírta leszedni róla a vizes ruhákat nem,hogy még át is öltöztesse ezért így hagyta XD) majd a konyhába indult ahol Yuzu nagy örömmel fogatta.
-Ichi-nii végre meggyógyult.-ugrált örömében egy merőkanállal a kezében.
-Na végre felébredt az én kicsi fiam.-szorongatta meg fiát Isshin papa.
-Szállj már le rólam father megőrültél?-próbált kiszabadulni apja öleléséből.
Rukia csak a háttérbe kuncogott.Szerette nézni mikor mindenki vidám a családba és Ichigot kínozzák.Ilyenkor jókat tudott nevetni.
Aznap szombat volt.Nem volt iskola így nyugodtan pihenhetett a 2 shinigami a szobában.Még Ichi az ágyában pihent Rukia egy magazint olvasott a földön.
-Amúgy mért haragudtál rám?-kérdezett végül rá Ichi.
-Már nem emlékszem.
Ekkor Kon mászott ki a fiókból szemét törölgetve.
-Nee-san hazajöttél.-Ugrott az említett felé de az leütötte majd jól megtaposta.
-Sose unod meg ugye?-fordult oda a fiú az ágyról.
-Nee-san miért?
-Annyiszor foglak megtaposni ahányszor ezt csinálod.-dühöngött a sértett.