1.Az Új lány

Egy fűllet tavaszi napon a diákok tantermeikben ülve unatkoztak az órán.A tanár csak magyarázot de csoda volt ha valaki is oda figyelt rá.Kurosaki Ichigo a sarokban álldogáló kisfiút figyelte akinek lánc volt a mellkasán."Majd átküldöm óra után" gondolta de eléggé nyugtalanította.Eközben Kuchiki Rukia ügyet sem vetve rá nyulakkal rajzolgatta tele füzetét.Egyszer csak kopogást lehet hallani az ajtó felől.Erre mindenki felfigyelt még azok is akik kis híján már-már aludtak.Egy gyönyörű,közepes magasságú,hosszú világos barna hajú lány toppant be rajta,zöld szemein látszott a szégyenlőség.
-Áh hát végre itt vagy.-örvendezett az osztályfőnök.
-Gyerekek ő az új tanuló Hiekomu Ai.-Jelentette be.
Az osztály egy emberként kinyögött egy Üdvt.
-Menj ülj le oda ahol van hely.-mondta a tanár.
A lány helyet is foglalt Ichigo előtt majd hátrafordult hozzá.
-Hello a nevem Ai és te pedig Ichigo vagy ugye?-mosolygott a lány.
Erre Ichigo és Rukia is egyszerre kapta fel fejét.
-Honnan tudod?-értetlenkedett a fiú.
-Hosszú majd később elmondom de azt a fiút remélem átküldöd majd.
Ichigo Rukiára nézett aki ugyan olyan kérdőn nézett vissza rá.Ki lehet és honnan tud ennyi mindent?
A suli végén az osztályterem előtt várták a lányt majd amint kijött elkapták a karját és kivitték az épületből.
-Na azonal mondj el mindent!-parancsolt rá a fiú.
-Rendben hazafelé elmondom.-mondta Ai nyugottan és arréb tolta Ichit.
-Hé te kis...-morgott a sértett de Rukia leállította.
-Fejezd be.-majd odafordult az új diákhoz.
-Elmondanád honnan ismered őt?-kérdezte szebb hangsúlyal a fekete hajú.
-Téged is ismerlek te vagy Kuchiki Rukia.-mosolygott.
Most már Rukia is állát kereste a földön ki lehet és egyáltalán honnan tudja a nevük?
-Elég a poénkodásból mond meg azonnal honnan tudsz ennyi mindent!-dühöngött a helyettes shinigami.A lány csak nevetett majd hátat fordított neki és elindult.
-Na mi van nem akarjátok hallani?-nézett vissza egy pillanatra a két csodálkozóra.
-De-de-futottak utána.
-Én Naganoból származom.Ott éltem a szüleimmel míg anyám meg nem halt és apámat ide nem helyezték.-ekkor egy könnycsepp gördült végig arcán.-Amikor ott éltem egyik nap érdekes hangra lettem figyelmes és kimentem az utcára megnézni.Amit láttam teljesen meglepett.Egy ronda szörny szerű valami közelített felém.Éles karmait a magasba emelte és támadásra készült vele.Én csak annyit tudtam tenni,hogy lehunytam a szemem.Vártam a csapást de az elmarat.Mikor kinyitottam a szemem egy fekete kimonos alak állt előttem megállítva a szörny támadását.Láttam,hogy megsebesült de megszólalni sem tudtam.A félelem teljesen megbénított csak ültem ott és figyeltem a harcot.Mikor vége lett odajött hozzám és kinyújtotta a kezét.
-Gyere.Ugye nem esett bajod?
A szemei,a mosolya megnyugtatott.De amint a kezéhez értem elájultam.Nem tudom miért történt csak az tudom,hogy mikor felébrettem ő ott volt az ágyam mellet.
-Az idiota-vágott közbe Rukia.
-Miért?-értetlenkedett a mesélő.
-Á semmi folytasd csak.-erőltetett arcára egy mosolyt.
-Akkor folytatom.
Azt hittem csak egy állom de még sem.
Most viszont teljesen meg tudtam nézni.Olyan 17 évesnek néztem.Szép barna haja volt,mint az enyém csak rövidbe.A szemei is szintén barnák.Meg akartam kérdezni tőle mi ez az egész de hirtelen valami sípoló hangot halottam és ő kiugrott az ablakon.Azt hittem soha többé nem látom de aztán este kopogást hallottam az ablak felől és ő ugrott be rajta.
-Hú üdvözlöm kisaszzony.Örülök,hogy újra találkoztunk-hajolt meg előttem.
-Az és nevem Hiekomu Ai.És az öné?
-Ó hát az én nevem Taisetsu Hiroshi-csókolta meg közben a kezem.Igazi úriember volt.Minden este benézett hozzám és mesélt Sereteiről.És ekkor mesélt rólatok is "a fiú aki életét is áldozta volna a lányért aki megmentette az életét" ők voltak Kurosaki Ichigo és Kuchiki Rukia.-A két említett ekkor megállt,összenézett és mosolygott.A mesélő is megállt.
-Na igen mesélj tovább!-ébrettek fel régi emlékeikből és folytatták utuk.
-Ja igen persze.Egy narancshajú fiú és egy alacsony feketehajú lány.Ők mentették meg egész Soul Society.El sem hiszem ,hogy találkozhattam veletek-mosolygott hátra.-Nagyon megkedveltem őt és a történeteit.Akkoriban halt meg az anyám így örültem a társaságának.Minél többször jött el annál jobban megkedveltem.De egy nap miközben mesélt megszólalt a sípoló hang kiugrott az ablakon és soha nem láttam viszont.Amikor hozzám járt éreztem a jelenlétét de azon a napon ez megszünt.Lehet,hogy egy olyan szörny végzett vele az a holo... micsoda.
-Hollow-egészítette ki Ichi.
-Az.-mosolygott a lány.
-Rá 2 hétre elköltöztünk és most itt lakom.Na de én haza értem mutatott az előtte lévő házra.
-Akkor mi megyünk is így is késő van már.-mosolygott Rukia és magával húzta Ichigot is.
-Rendben sziasztok-integetett a lány.
-Szia-szólt vissza még Rukia.
Egész hazavezető úton nem szóltak egymáshoz.Mindketten nagyon elgondolkodtak a ma történteken.
-Ich...
-Na végre haza értünk.-nyújtózott a helyettes így belevágva Rukia mondatába.
-Jé észre se vettem-hökkent meg a lány.
Mikor az ajtóhoz értek Ichi megállította Rukiát és csak annyit mondott neki:
-Úgy menj be,hogy lehajolsz.
-Rendben de...-nem tudta befejezni mivel a fiú nyitotta az ajtót de valamiért az mögé állt mintha előre engedné.A lány látta,hogy közelít felé valami ezért gyorsan lehúzta fejét.A feje fölött Ichigo apja Isshin repült el.
-Hello fater-üdvözölte morgósan apját a narancshajú.
Rukia felemelte fejét és bement az ajtón majd követte Ichi is becsukva maga mögött az ajtót,hogy apja még véletlenül se támadja hátba.
-Ichi-nii nem kérsz valami vacsorát.-ugrott elé Yuzu.
-Kössz nem.
-És te Rukia?-nézett az említettre.
-Ja köszönöm én se kérek.
-Felmegyünk és nem ajánlom,hogy zaklassatok.Ma későig tanulunk.-indult meg a lépcső felé.
-Zűrös egy nap-mondta Ruki felérve a szobába.
-Hát igen az az új lány is meg a története elég érdekes.-nézett ki az ablakon.
-Igen furcsa egy lány ahoz képest,hogy elvesztette az embereket akiket szeretett elég vidám volt.-nézett a lány az ablakban állóra.
-Igen túlságosan is az volt egész nap.-bámult ki még mindig az ablakon.-na én inkább megyek aludni-vetette magát az ágyba.
-De azért sok régi emléket felidézett-mosolygott Rukia majd bemászott a szekrénybe.
-Igen...sok szép régi emléket.-mosolygott Ichi a szekrényből kilógó Rukiára majd lehunyta szemét és elaludt.