12.fejezet

A kard a magasban a két shinigami a földön.Várták,hogy bekövetkezzen aminek kell.De helyette valami teljesen más történt.Az arrancar irányából kard csörömbölést lehetett hallani amint összeértek.Rukia lassan hátrafordult és Ukitakéval találta szembe magát ahogy megállította a gyilkos kardot.
-Üdv Kuchiki-mosolygott rá a megmentő-látom még időben érkeztem.
-Kapítány maga?-fogta fel lassan a lány.
-Ukitake-san-hallatszott Rukia mögül egy ismerős hang.A fehér hajú shinigami csodálkozva nézett a hang tulajdonosára.
-Ichigo te-te életben vagy?-értetlenkedett mivel itt Sereteiben mindenki úgy tudta,hogy ő halott.De nem volt sok ideje csodálkozni mivel az arrancar újra támadni készült.
-Szóródj Senbonzakura.-Támadt Byakuya az arrancara.Ez a behatoló számára végzetes csapást jelentett így elporlatt.
-Á kösz Byakuya épp jókor-nevetett Ukitake.
-Nii-sama-nézett csodálkozóan a lány.
-Byakuya?-nézet ki Rukia mögül eprünk.
-Kurosaki Ichigo,hogy lehet...
-Hát ezen én is elcsodálkoztam-vágott közbe a 13.osztag kapitánya.
-Hát igen.Ő mit sem változott.Ha megölnék sem halna meg.-érkezet meg közben Renji.
-Renji hát te is itt vagy.-mosolyodott el a lány.
-Hát persze,hogy itt vagyok mi vagyunk az erősítés.-nevetett a vöröshajú.
-A sérültek közül pedig mindegyiket sikerült megmenteni-érkezett meg Unahana kapitány is.
-Ennek nagyon örülök-állt fel Ichigo de valami miatt vissza ereszkedett térdére.
-Ichigo...
-Hagy csak biztos még nem épült fel rendesen hiszen jó ideig "halott állapotban"volt.-lépett oda Unahana.-És a mágia is gyengített rajta.Egy ideig jobb ha még itt maradsz.
Majd szép lassan mindenki elvonult.Mintha meg sem történt volna ez az egész.

-Na végre,hogy átértünk.-fújta ki magát Ichigo mikor kilépett az átjáróbol.
-Pedig nem is volt olyan hosszú.-kuncogott a shinigami mögötte.
-Neee!-morgott a helyettes.
-Most meg mi bajod?-vonta kérdőre a lány.
-Ez a park a ház inen nagyon messze van.-nyafogott tovább.
-Te idióta akkor haza gyalogolunk.-okoskodott a feketehajú.
-De én fáradt vagyok.Így is előbb jöttem el mint kellet volna.-huppant le az első padra amit meglátott.
-És akkor itt akarsz északázni vagy mi?-ült le mellé a lány.
-Nem dehogy is-sértődött be-csak pihenek kicsit.
-Na de így soha nem érsz haza.
-Nem baj addig is lesz időd elmondani,hogy tudtál kitörni Toumei uralma alól?
-Azt én magam se tudom.Talán a te biztatásod adott erőt hozzá.-mosolygott a lány.
-Akkor is hihetetlen vagy.
-Ugyan,én igazi shinigami vagyok ez csak természetes.
-Te csak egy idióta vagy.-nevetett halkan a fiú.
-Hogy mit mondtál?-vágta fejen őt a lány.
-Áu ezt most mé kellet?
-Mert idiótának neveztél-bosszankodott Kuchiki.
-Mivel az vagy.-ennek az eredménye az lett,hogy a nyulmániás újból fejbevágta.
-Mintha te nem lennél az.Mégis honan jutott eszedbe,hogy megölesd magad?
-Nem ölettem meg magam.Azt hittem ha lefogom sikerül visszanyerned az irányítást de valahogy máskép sikerült.-vakarta meg fejét a helyettes.
-Na persze.-nézett rá gonoszan a lány-Látszik hogy egy igazi idióta vagy.-nevetett.
-Ch de ha nem teszem meg talán soha nem ér véget a fogócska.-duzzogott.
-Na persze egyszer csak kifáradt volna-nevetett tovább.
-Azt csak hiszed te idióta-ezért megint kapott egy fejbevágást.
-Hé te kis...
-Én megüthetlek mert te tényleg egy nagyon nagy idiota vagy.-fogta le kezét a fiúnak.Ichigo elcsodálkozott,hogy a lány mosolyog mivel ilyenkor mindig dühösen szokott ránézni.
-Most meg min nevetsz?-értetlenkedett.
-Semmi csak...örülök hogy itt vagy.-nézett a fiú barna szemeibe.
-Amúgy honan tudtad mit kell tenni?-kérdezett végül rá a fiú.
-Amikor az erdőben voltunk te reagáltár a könnyemre és inen jött az ötlet.
-Nem arra gondoltam hanem a másik dologra.-hajolt közelebb a fiú.
-N...nem tudom miről beszélsz-ült meg arcán a pir és elfordította fejét.Ichigo lágyan megfogta arcát és maga felé fordította.
-Tudod te azt és ne félj nem fogsz elveszíteni.-majd lágyan megcsókolta.Még ha nem is monták ki tudták mit érez a másik.A lágyból erős lett és észre se vették,hogy már vízszintesben vannak.Mikor elváltak a fiú kicsit ijedten nézett a nyulmániásra.
-Ichigo mi a baj?
-A testem.Mit csináltál vele?
-Ja azt rábíztam Konra.-nézett értetlenül a lány.
-Akkor sietnünk kell.Ki tudja mit csinált az a testemmel.-ijedezett
-Nyugodj meg nem hiszem,hogy bármi rosszat...
-Lehet,hogy te megbízol benne de én nem azzonal induljunk.-fogta meg Rukia kezét és vonszolta maga után.A lány halványan elmosolyodott.Amikor utoljára érezte Ichigo keze érintését fagyos volt.Most viszont felmelegítette az ő kihült kezét.Örült,hogy ismét mellete van.A sok szenvedés és sírás ráébresztette menyire szereti.Abba bele se gondolt mi lenne ha nem lenne mellete.Sőt erre soha nem is akart gondolni.Mikor elvesztette erre is rádöbbent.A melegség ismét elöntötte egész testét.Boldog volt.Megfogadta magának akkor és abban a pillanatban:"Nem fogom hagyni,hogy még egyszer elveszítsem."

Vége