11.fejezet

A lány teljsen ledöbent.Nem tudta mit tegyen.Akinek a mellkasán volt a keze halott volt.Nem tehettet érte semmit.Eddig élt bene valami apró remény,hogy életben van de most teljesen elveszett még azt a kicsit is.
-Na mostmár hiszel nekem?A fiú halott ezért tudom csak az ereje töredékét használni.
-...
-Na és most mit fogsz tenni?-Kérdezősködött a fogvatartott.
-Nem tudom...-ha ő kiszabadul neki vége.Vagy jobb is lenne ez így?Legalább Ichigo után mehetne.De ekkor valami olyat érzett amire először azt hitte hogy képzelődik de még is.Egy pillanatra mintha érezte volna a fiú szívének dobbanását.Levette kezét a fiú mellkasáról és ökölbe szorította.
-De talán...
Ekkor valami olyan érzés kerítette magába amit nem tudott mire vélni.Eszébe jutott valami.Egy kis reménysugár még maradt.Lábujjhegyre emelkedett.Karjait a fiú nyaka köré fonta majd ajkaik összeértek.A fekethajút teljesen megremegett mikor átjárta a hideg amit ajkaival érzett.Szemeiből könnyek keztek potyogni.Eggyik éppen a narancshajú kezére esett majd még egy.A lány mostmár tisztán érezte a fiú szívének dobbanását.A fekete kard csörömpölve ért földet.Rukia levált a fiú ajkairől és visszaereszkedett lábára.Kinyitotta szemeit és találkozott a fiú tekintetével.Szemeibe visszatért a szín és a fény.Arca teljesen el volt vörösdve.
-Rukia te mi a fenét csinálsz és...hogy kerülök ide?-Nézett kérdően az elötte állóra.De az inkább jól bemosott neki.
-Hé ezt meg miért...?
-Te ostoba idióta!Tudod menyit szenvettem a hülyeséged miatt?!-ordítozott vele a lány.Ichigo pillantása elágyult látva az elötte lévő remegő lányt.
-Sajnálom.-hajtotta le fejét.A lány erősen megfogta a fiú kimonóját és magához húzta arcát a ruhába ágyazva.
-Te hülye.-motyogta.Ichigo sóhajtott egyet majd átölelte a lányt.
-Ch milyen szép.Tudtam hogy valami különleges van benned és hogy vissza tudtad hozzni az életbe nem semmi.Így végre a teljes ereje az enyém lehet.-mosolygott az inmár kiszabadult arrancar.
-Ichigo...
-Hagyd majd én elintézem.-tolta háta mögé Rukiát.
-Hmm még jobb ha te magad adod nekem az erőd-nevetett a kiszabadult.
-Azt te csak hiszed-mordult rá a fiú és közben felvette a földről kardját.
-Nem csak hiszem tudom-nevetett az ellenfél.
-Honnan?-nézett kérdőn a fiú.
-Nézz csak magad mögé...-monta parancsoló hangon Keiko.
A fiú félt hátra nézni.Nem tudhata mi vár rá.Tudta Rukia mögötte áll de mit tehetett vele?Egy percre se fordult el.Vette a bátorságot és hátranézet amit látott teljesen ledöbentette.
-Rukia te meg mit csinálsz?-értetlenkedett eprünk a lányt látva.
-Nem..én csinálom.-nyögte a lány.Saját karjai fordultak ellene a kardját nyakának szegezve.
-Ha ellenálsz a lány meghal.-hallatszott Ichigo háta mögül.
-Őt hagyd ki ebből.-Nézett rá a narancs hajú.
-Nem tehetem mert akkor nem fogadnál nekem szót-vigyorgott Keiko.
A fiú ökölbe szorított kézzel de elindult felé.
-Ichigo ne..menj oda nem ...kell megtened amit mond.-próbálkozott kiszabadulni Rukia de sehogy nem sikerült neki.A barnaszemű végül odaért az arrancar elé aki csak anyit mondott:
-4.ártalmatlanitó módszer:tekergő kötél.-majd a fiút térdre kényszerítve kötelek fonódtak köré.
-Ezt meg hogy...-értetlenkedett Rukia a történteket látva.-Hogy volt képes használni...
-Erre egyszerű válaszom van-szakította félbe a lányt.-Van egy képességem melyel a rajtam használt mágiákat képes vagyok elsajátítani.-mosolygott tökéletességén majd Ichigo felé fordult.
Ichigo csak bámulta a földet megkötözve.Nem tehetett semmit hiszen ha meg is töri a mágiát végez Rukiával.
-És most te jössz.-hajolt oda az arrancar és lágyan felemelte a fiú fejét.
A hajában lévő rózsából kitépett egy szirmot és a fiúhoz közelített vele.Már szája fülig ért mikor...
-Neee-Ruki végre kitört az irányításból és a virágból mely Keiko hajában volt a szirmok elhervadt és a földön egy kardá váltak.
-Fenébe te nyamvadt csitri,nem birsz nyugton maradni?-dühöngött az arrancar.-Na ebből elegem volt ha enyém nem lehet ez az erő akkor senkié se legyen.-Emelte fel kardját a földről a magasba.
-Nemm...-Rukia Ichigo elé térdelt karjait a fiú nyaka köré fonta majd magához húzta és halkan fülébe suttogta:Nem foglak még egyszer elveszíteni.