Rukia egy szekrényben kuporgott.Kezeit lába köré fonta.Fejét térdére hajtotta.Ekkor kinyílt a szekrény és Ichigo pillantot be rajta.
-Hát itt vagy már mindenütt kerestelek-vakarta meg feje hátulját.
-Miért?-emelte fel fejét a lány.
-Még kérdezed?Yuzu már rég készen van a vacsorával,má csak rád várunk.
-Ja bocs elfelejtettem.-hajtotta vissza fejét.
-Ja és nem kéne a szekrényemben aludnod apa a lányok szobájában helyezett el.Csodálom,hogy eddig nem tünt fel nekik,hogy nem ott alszol.-Erre a lány ismét felemelte fejét.
-Ne aggódj már montam nekik,hogy későn megyek aludni mert későig kell tanulnom veled és,hogy reggel korán kelek.-mosolygott a lány tökéletes tervén.
-De akkor is...
-Semmi de ez így jó különben is ha jön egy csomó hollow mit akarsz tenni ha én a másik szobában vagyok?-nézet rá gonoszan.
-Meg tudnám egyedül is oldani.-nézett oldalra sértődötten.
-Na persze.
-Jó ebböl elég menjünk mert kihül az étel.-kibújt a szekrényből és eltünt a kintről jövö fényben.
-Rendben-ment utána a lány és ő is eltünt a fényben...

Rukia szobájában az iroasztalán ébrett.Fejére papírok tapadtak.
-A fenébe elaludtam jelentés írás közben.-morgolódott.
-Elsem hiszem,hogy még mindig...-kezét szeme elé tette megtartva így sajgó fejét.
-Már 3 hete meghal és még mindig üldöznek az emlékek.-arcán egy könnycsepp gördült végig.
-Mennyi lehet az idő.Bár mindegy sietnem kell ezt leadni.-összegyűjtötte a lapokat és kilépet az ajtón.
Amint kilépett Renjibe ütközött így újra szétszóródtak a lapok.
-Ez nem lehet igaz.-morgolodott.
-Bocs én csak... meg akartalak látogatni,de látom elfoglalt vagy.-térdelt le a lány elé segíteni.
-Hát ezt nagyon jól látod.-nézett fel dühösen majd folytatta a lapok összeszedését.
-Te sírtál?-kérdezet rá Renji mikor a lány ránézett.
-Hogy mi?Dehogy is csak most keltem fel.-szedte tovább alapokat kerülve a férfi tekintetét.
-Ch ne hazudj látom a szemeiden.Megint miatta sírtál?-lágyult el hangja.De a lány nem válaszolt csak szedte tovább a lapokat.
-Figyelj tovább kéne lépned,elfelejtened az egészet.
-Mintha az olyan könnyű lenne.-dörmögte az orra alatt.
-Nem montam,hogy az.-ismerte el Renji.
Abbahagyta a pakolsát és felnézett.
-Te nem voltál ott, nem tudod min mentem keresztül,nem tudhatod ez menyire fáj!-magyarázkodott a feketehajú közben szemei megteltek könnyel.
-Nem olyan egyszerü mint azt gondolod.-lehajtotta fejét hangja elhalkult.
-Rendben ha te mondod elhiszem,hogy idő kell.De ideje lenne már túltenni magad rajta!-majd felkelt és elviharzott.
-De nem tudom.-motyogta maga elé.
-Vajon Kon,hogy bírja?-gondolkodott el.
-Mikor otthagytam nagyon meglepődött...

-Rukia-sama haza jött!-pattant elé Chappy.
-Nee-san végre hazajöttél.-örvendezett a még mindig Ichi testében lévő plüss.
-Chappy ha megkérhetlek előre mennél Uraharához?-monta remegő hangon a lány.
-Hát persze.-szontyolodott el a mesterséges lélek majd kilépett az ablakon.
-Nee-san mi a baj?-kérdezte mivel látta a lány rá se akar pillantani és egész teste remeg.
-Semmi.Igazán semmi.De Kon mostantól neked kell vigyáznod Ichigo családjára.
-Na de nee-san miért?-értetlenkedett a plüss.Rukia már rég az ajtóban állt úgy szólt vissza neki.
-Mert ő meghalt.-válaszolta elcsuklott hangal.Még látta ahogy Kon térdre rogy a meglepődéstől majd becsukta magamögött az ajtót.

Már éppen kelt fel a földről szemeit törölgetve mikor gondolatait a vészjelző szakította meg.
-Figyelem behatolás történ a keleti kapunál a 13. osztagból mindenki azonal menjen oda!Figyelem....
-Hogy mi?Dehát hogyan?Behatolók?-csodálkozott a lány.Gyorsan visszafutot a papirokkal,felkapta kardját és elindult a kijelölt hely felé.
Ahogy haladt a furcsa labirintus szerű utakon egyre jobban látta a keleti kaput.Egyre közelebb került hozzá már hallota az emberek csatakiáltásait.
Rukia mostmár egyre sietősebbre vette a dolgot de mikor odaért...