8.Fejezet

-Mi történt?-gondolkodott miközben a sűrű ködben álldogált.
-Hogy kerültem én ide?Az ott...-merett egy narancssárga foltra a ködben.A köd kezdett eltünni ekkor tudta csak igazán kivenni a narancs foltot.
-Ichigo!-indult meg Ichigo felé.Ám a fiú elfordul és elindult.
-Hé hova mész, várj...-ekkor erős fény vakította el Rukiát.
Mikor újra kinyitotta szemeit magukat látta.
-Emlékszem.Ekkor találkoztunk és én...át akartam adni az erőm felét ,de ő az egészet elvette.-mosolyodott el halványan.-Ekkor kezdődött minden.
-...nevem Kurosaki Ichigo.-amint átszurta kardjával a fény újra elvakította.Megint egy új hely megint régi emlékek.Egy sötét erdő harc mezején.
-Ez-ez a temetőben volt.És az ott...-bámult az elötte harcoló fiúra.
-Igen ekkor nem sokon múlott,hogy meghaljon.-teltek meg szemei könnyekel.
-Gyere vissza...
-Ichigo-indult volna felé de a fény ismételten elvakította.
-Ez...-most nem a háttérből figyelte a történteket a kivégzésén volt és éppen akkor mentette meg őt a narancs hajú.Lehunyta szemeit.
Ismét a ködben állt és ott volt ahol azelött,hogy rá törtek volna az emlékek.Ismét látta a narancs foltot.Mostmár biztos volt benne,hogy Ichigo az így hát ahogy csak bírt futásnak eredt.Ahogy haladt előre a köd egyre jobban kezdett eltünni majd végül egy erdőben találta magát.
-A fenébe hova lett?-ahogy megfordult a fiú erősen magához szorította.
-Ichigo...-viszonozta az ölelést a lány.Hirtelen valami meleget érzet a kezén elengette egyik kezével a fiút,hogy lássa mi is az.
-Ne...
A keze csupa vér volt.Szívébe belehasított a fájdalom.Erősen átölelte a fiút és könnyei folyni keztek.
-Ne halj meg...ne...nem akarlak elveszíteni...

-Nee...-ébrett levegő után kapkodva egy számára ismerős szobában.
-Ez Urahara boltja.
Ekkor hirtelen kinyilt az ajtó és a bolt tulajdonosa lépett be Tessaival az oldalán.
-Na végre,hogy felébrett a kisasszony.-monta vígan közben maga elé tette legyezőjét.
-Hogy kerültem én ide?-kérdezte a lány elég komoran.
-Jaj kisasszony ne morogjon anyit a kérdésére pedig a válaszom az erdőben volt összeesve.Ott találtam magára és hoztam önt ide.
A lány amlyien gyorsan tudott felpattant.
-Hol van ő?
A kalapos férfi kérdően nézett rá.
-Nem tudom miről beszél magán kívül senki nem volt ott.
Ez a mondat az amit nem akart hallani.Ezek a szavak teljesen elűzték életkedvét.A lány remegve térdre esett.Nem volt képes felfogni mi is történt.Ő eltünt.Nem volt ott.Meghalt.Soha nem hallhatja újra.Nem ordibálhat vele.Nem lehet mellete.Meghalt.Az ő hibája.Ha jobban figyelt volna.Ha erősebb lett volna.
-Szóval biztos benne?Csak én voltam az erdőbe?-monta komoran lehajtott fejel egy csepp érzelem nélkül.
-Igen teljes biztos.-nézett a férfi még mindig kérdően a lányra.
-Értem.-válaszolt még mindig egy csepp érzelem nélkül.Szép lassan kardja felé kezdett nyúlni.Elviselhetetlen fájdalmától akart megszabadulni.Meg akarta állíta szívének verését ami minden egyes dobanással jobban fájt.Ezt a fájdalmat nem birta elviselni.Az hogy ő már nincs többé nem ad értelmet nyomorult létezésének.Az ő hibája,hogy meghalt mért kéne még életben maradnia?Nincs számára semmi amiért kéne maradnia.Nyugottan meghalhat.Két életet is elvett akkor a sajátja már teljesen jelentéktelen.Igen meg kell tennie.
A házban közeledő léptek hangos zaját lehetett hallani.Anyira hangos volt még Rukia is feleszmélt gondolataiból.
Renji lépett be az ajtón lihegve.
-Jöttem...amint...tudtam-kihúzta magát és vett egy nagy levegőt.-Mi a helyzet Ru...-ahogy a lányra pillantot mindent le lehetett olvasni róla látta kardját akarja előhúzni szemei teljesen elvesztették fényüket.Mintha már most halott lenne.
-Te meg mi a fenét művelsz?-nézett rá a vöröshajú eléggé haragosan.
-Renji én én...- arcán könnyek folytak végig.
-Mi te,mi bajod?
-Én...Ichigo...-hajtotta le fejét.
-Tényleg hol van az a hülye Ichigo?
Rukia előrántotta kardját.Maga felé fordította a pengét és megpróbálta szívét örökre megállítani.Az a fájdalom amit érzett elviselhetetlen volt.Ha nem a penge ez a fájdalom öli meg.Az a fájdalom melyet akkor érez ha kimondják annak a személynek a nevét.
-Te megőrültél?-állította őt le Renji mielött a penge elérte volna te stét.A kard csörömpölve érte a földet.Kiesett remegő kezéből.Egy ideig csak bámulta a falat majd sírásba kezdett.
-Mond már el mi történt?-mordult rá a tetkós.
-Meg...meg halt.-sírása keserűbb és erősebb lett.Képtelen volt abbahagyni.Hiába próbálta.Egy gondolattól nem tudott szabadulni"Az én hibám,hogy meghalt".