7.Fejezet

Ahogy ment beljebb és beljebb az erdőben érezte lábai már nem birják sietnie kell.Közben az üldöző egy idő után szem elől tévesztette.
-A fenébe mégis hova lett?-kémlelte az elötte lévő sötétséget.
De hirtelen mozgást hallot maga mögül.Ahogy megfordult erős karok ölelték át és szorítoták akarata ellenére a tulajdonosukhoz.
-Kérlek Rukia ébredj fel,vess ennek véget.-ölelte szorosan magához a lány testét.
-"I-Ichi-go"-csodálkozott a lány.
A fiú várta,hogy újra hallhasa a lány bársonyos hangjátt.De helyette teljesen mást hallot.
Gúnyos nevetést és valami hideg éles tárgy szúródott át tüdején.Érezte ahogy kihúzodott belőle az éles kard teste elnehezül az erdő teljesen elsötétül és minden összefolyik körülötte.
-Sajnálom...Rukia...-monta utolsó erejével majd lecsukte szemeit.
-Montam,hogy véget vetek ennek-lökte el magától Ichigo testét.
-"Ne...ne...nem...nem lehet...ő...nem..."
-Mi ez,könnyek?-csodálkozott az arrancar megtörölve szemeit.
-A kezeim miért remegnek?Mi folyik itt?Az nem lehet...
-"Tűnj a testemből.Te képes voltál megölni őt az én..."
-Képtelenség!
-Mégtöbb könny?Hogy lehetséges ez?
-Neeeeeee-monta végre vissza nyerve hangját majd összegyűjtve minden reiatsuját kilökte magából visszatartóját.
Végre látthata a gyilkos igazi arcát.Neki lila haja volt de ugyan olyan barna szemei mint bátyjának és a maszkjának csak egy kis maradványát lehetett látni a nyakán.
-Te-te kilöktél engem a testedből?Mégis hogyan?
-Ugy hogy pontosan az vagy aminek Ichigo leírt.-a fiú nevénél még ha saját szájából is hallota fájdalom járta át egész testét.
-És most mit akarsz tenni?-mosolyodott el.
-Véget vetek ennek.-emelte magasba kardjat majd kettéhasította az arrancart.
-Mostmár te is érezheted a fájdalmam.-monta még halála pillanatába is mosolyogva.-A bosszúm teljesült-aztán elporlatt.
-Pont mint álmomba-suttogta a sötétségbe miközben térdre rogyott.
-Mért nem vettem észre előbb?Én ostoba.Akkor talán...-hirtelen felkapta a fejét.
-Nem,még nem.Még biztos meg tudom menteni.
Felkelt és gyorsan a fiú testéhez rohant.Kezéből a kékes fény beragyogta a sötét erdőt körülöttük.
-Kérlek Ichigo ne hagyj itt...kérlek-motyogta a lány könnyeit visszafolytva.Koncentrálnia kellet.Nem terelhette el semmi a figyelmét.Egy rossz hiba és mindennek vége.A sebb lassan gyógyult.A vér pedig egyre gyorsabban hagyta el a fiú testét.
-A fenébe nincs elég reiatsum.-morgolódott miközben a tehetetlensége miatt a szívét mintha csak egyre jobban szorongatták volna lassan már levegő után is kapkodnia kellet.Könnyeit még mindig visszatartotta hiába fájt a szíve vagy fulladozott.Nem akarta elveszteni hidegvérét.
-Megvan!-megfogta Ichigo kezét és a sajátjára helyezte.A fény megnőtt,de nem anyira amenyire számított.
-Így csak az övét pazarlom.-eddig birta könnyek nélük.Egész teste remegett a szívében lévő fájdalomtól.
-Miattam fog meghalni.Az én hibám...-könnyei már lassan záporban keztek hullani.
A könnyek a két összedolgozó kézre hullotak amitől valami oknál fogva megnőtt a fény.
-Mi ez?-csodálkozott a növekvő fényen és az egyre gyorsabban gyogyuló seben.
-Ez meg hogy lehet?Mintha csak Ichigo reagálna rá.-visszatért a nyugotsága mikor látta,hogy a seb lassan teljesen bezárul de még mindig csak újra a fiú hangját akarta hallani félt hogy már nem lesz mellete túl sokáig még túl széles volt a seb az idő pedig egyre kevesebb.
-Már nem kell sok, min...-hirtelen elkezdett elsötétülni minden.Szemei lecsukódtak.Teljesen kimerült.Talán már csak a félelem tatota őt ébren.Érezte még a feje alatt a füvet.Kezén a Ichigo hideg kezének érintését.Érezte ahogy az esső lassan elered.Majd tudata is elhagyta őt.