1.fejezet

Egy ködös éjszakán 2 rejtélyes alak állt az egyik tetőn a Kurosaki rezidenciát bámulva.
-Ez lenne az?
-Igen ,biztos ,hogy erről beszélt a főnők.
Eközben a szekrényben lakó Rukia álmatlanul forgolodott.
"Mi lenne ha egy kis friss levegőt engednék a szekrény"
Kinyitotta és jó nagyot szippantot a hűs levegőbe.
Csak ekkor vette észre a mélyen alvó Ichigot, aki olyan jól aludt ,hogy még a nyála is kifolyt.
"Milyen jól tud aludni ,és milyen aranyosan ,ilyenkor úgy beletúrnék abba a naracs hajába és..."
Megrázta a fejét , gyorsan becsukta a szekrény ajtaját és a falnak fordult egy kis pirrel az arcán.
"Megőrültem jobb is ha inkább minél előbb elalszok..."
Másnap reggel táskás szemmel és ásítozva haladt az iskolába vezető úton, de bárvenyire is álmos volt nem tudta nem észrevenni a narancshajú ide oda tekingetését.
-Valami baj van Ichigo?-Vetette oda a kérdést.
A fiú egy ideig nem szólt semmit, aztán hirtelen megállt,ezzel azt érve el hogy a fárdt leányzó a hátának ütközött.
-Hé miért álltál meg mi ba ...
-Olyan érzésem van mintha figyelnének.
Az álmos lány gyorsan körbe pillantott de nem látott semmit.
-Kik figyelnek?
-Nem tudom csak van egy olyan érzésem.
-Ne legyél paranoiás, inkább siessünk mert el fogunk késni.
-Ja igazad van menjünk.
Azonban mikor a következő sarkon befordultak észrevették a feléjük futó széles mosolyú Keigot.
-HEEEEEEEELLOOOOO IIICCCHHHHHIIIIIGGGGGOOOOOOOO!!!
A fiú ezt ugy viszonozta hogy karját kinyújtva leütöte szegényt és egy "üdv" kiséretében tovább állt.
Az újjongo egy "most megsérteté"-vel hátat fordított neki.
De ő ezel nem törödött jobban érdekelte ki,és miért figyeli őket?

Az iskolában Rukia alig birt ébren maradni.
Csak Ichi bökdösése tartotta ébren ,aki nem éppen akarta, hogy a lány pont órán aludjon el.
-Bird ki má nincs sok az órából.
-Jó megprbálok.
Iskola után már alig várta hogy végre haza érjen és jót aludhasson.
-"Ma biztos, hogy fogok tudni aludni"-gondolta ezel mosolyt csalva arcára.
-Miután mindent elvégzett végre bedőlhetet a szekrénybe lévő ágyába ,és azonnal el is aludt.

Mikor kinyitotta a szemeit egy sötét erdőben találta magát, shinigamiként kezében a kardjával.
Nem értette hogy került ide és mikor de valahogy ismerős volt neki ez az egész .
Amikor malydnem rá jött hirtelen mozgást vélt hallani a háta mögül.
Ahogy megfordult érezte ,valamit átszúr kardjával és rá esik.
Csak ekkor jött rá mi is folyik körülött.
-"Újra az az északa ,de valami nem stimmel valami nem ugyan az"
-Sajnálom Rukia...
Máskor szerette hallani annak az embernek a hangját aki ezt mondta de most ,most egyáltalán nem szerette volna.
Félt ránézni áldozatára ,félt, hogy olyat lát amit nem akart soha.
De nem birta ki ,hogy ne tudja meg jól gondolja-e.
Mikor a fejét odafordítota narancsárga tincseket látott.
Szemei megteltek fájdalmas könyekkel,nem akarta elhinni.
-"Lehetetlen."
-"Hogyan?"
-"Mikor?"
Ekkor érezte hogy a kezek melyek eddig a hátát fogták hirtelen elengedik.
Ekkor össze omlott minden, nem birta tovább ezt a keserű fájdalmat amit a szívében érzett.
-NEEEEEEEEEEEE

Ekkor hirtelen felébrett és a szekrényben találta magát Ighigoval szemben.
Arca rémült volt, aggodalomal teli és a lány vállait fogta, kinek szemei tele voltak könyekkel.
A feketehajú olyan szorosan átölelte a fiút amenyire csak tudta
nem törödve azzal, hogy ő ezen menyire lepődik meg.
Csak érezni akarta ,hogy életben van és a karjai közt lehet.
Bár eprünk eléggé meglepődve de viszonozta az ölelést.
-Nyugodj meg,csak álmodtad.
A pöttömnek ekkor újra potyogni kezdtek könnyei.Nem akart emlékezni az álomra soha.