A nap már lemenőben volt,mikor megszólalt a csengő kellemetlen hangja.A diákok fejvesztve rohantak ki az iskola ajtaján,hogy minnél előbb hazaérhessenek, kipihenjék magukat,házit írjanak,esetleg elmenjenek valahová barátaikkal.

Lassan lépkedett.Eléggé izgatott volt,és félt is valamennyire.De attól még nem hátrált.Talán mert egyszerüen nem az a típus volt.Elvégre az ő döntése.Egy pillanatra megállt,nyelt egyet,és összeszorította a fogait.Tenyerei már nedvesek voltak az izzadságtól.Mélyet sóhajtott,majd tovább indult.Kicsit talán reszketett is,mikor látta a híd lábait,de ezt persze soha nem vallotta volna be.Más esetben sokkal nagyobb önbizalommal büszkélkedhetett,ám most...Nem akart elszaladni.Nem volt gyáva.Csak izgult.Ennyi.
És akkor meglátta őket.5 vagy 6 nála valamennyivel idősebb fiú vihogott a híd alatt.Durván lökdösték egymást.Megint leállt egy kicsit,majd közelebb merészkedett.
-Nézd mán'!-mutatott felé az egyik fiú.
-Egy lány!-röhögött a másik.
-Na mit keresel itt kiscsaj?
A lány ökölbe szorította a kezét.
-Semmi közötök hozzá!-Ordította.
-Húúúúúúúúúúúúúúúúúú...-mondták a fiúk egyszerve,közben persze röhögtek.
-MI OLYAN VICCES???-kiáltott a lány.
-Lássuk csak ki van itt!-mondta egy még magasabb fiú.Mindenkit félrelökve közelített.A jövevény hátrált.-Ja!Haha,na de én tudom ki vagy!Kurosaki Rukia,mi?-Rukia csak hallgatott.-Na és mit keresel itt Rukiácska?Talán hozzánk hasonló nagy fiúkkal szeretnél járni,vagy mi van?-kérdezte a fiú.A többiek pedig csak vihogtak.
-Na persze...-suttogta Rukia-Kussoljatok már!-nézett a többi fiúra dühösen.
-Ó...látom veszélyesnek tartod magad...Imádom az agresszív nőket...Főleg ha ilyen szépek...-mosolygott a fiú aki felismerte,és vigyorogva közelített.Rukia megint hátrált.a fiú megérintette a kis jövevény haját,aki csodálkozva nyögött.A fiú hamarosan már a lány arcát simogatta,majd áttért a nyakára,onnan pedig lassan ment lefelé...
-Elég!-ordította Rukia,és erősen belerugott a fiú lábába,aki a fájdalomtól ordítva,a földre rogyott.Rukia nagyon meglepődött saját tettén.Ám gyorsan észbe kapott,és megfordult,hogy elfusson.
-YUKIO!!!
_Yukio,jól vagy?-kérdezték a többiek a földön fetrengő fiútól.
-Te...TE HÜLYE KIS RIBANC!!!!!Hogy mertél...NA VÁRJ CSAK!KAPJÁTOK MÁR EL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-adta ki a parancsot,a fiúk pedig persze engedelmeskedtek.Gyorsan utólérték Rukiát,hiszen sokkal nagyobbak voltak mint ő.Visszavitték őt a híd alá.
-ERESSZETEK EL!-sikította a fekete hajú.Próbált kiszabadulni a fájdalmas szorítás alól,de hamar rájött,semmi esélye,így inkább feladta.
-Te...te kis...Azt hitted csak úgy belém köthetsz,mi?Na itt nagyon tévedsz,aranyom!-mondta a Yukio névre hallgató fiú.Nagyon dühös volt,és gonoszan nevetett.Rukia felnézett rá.BAM!Yukio felpofozta a lányt.a szája teljesen felhasadt,már a vér is szivárgott belőle.Rukia zihált.-Na most már nem jár a pofád,he?Te egy SENKI vagy Kurosaki,SENKI,és nagyon megbánod amit tettél...-mondta a fiú,és újra felpofozta a tehetetlen lányt.Rukia felsikoltott.A többi fiú elengedte,így a földre zuhant.-Na ehhez mit szólsz,te ribanc?-folytatta Yukio,és a hajánál fogva közelebb húzta magához .-De kár...nagyon szép vagy...még így véresen is...talán majd később...foglalkozom ezzel is.-mosolyodott el a fiú,majd eleresztette,így a lány megint a földre zuhant...ezután belérugott.Rukia nyögött.Hamarosan újra érezte azt a szörnyen fájdalmas rúgást.Már nem tudta hányszor rugott belé a fiú,de egyszer csak leálltak a fájdalmas ütések.Sikolyokat hallott.
-Hát....Te meg ki a fene vagy?Hé...TE!MI A FENÉT MÜVELSZ?ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ...-hallotta a lány.Hamarosan az összes fiú elrohant.Rukia felnézett.
-Ichi...-suttogta mikor meglátta a narancs színü fürtöket.
-Te...TE IDIÓTA!Mégis...mit csináltál?Meg akarod öletni magad?-ordított rá a fiú.
-Ichi...go...
-Nyugi.-térdelt le a fiú,és vigyázva átölelte a lányt.-Itt vagyok.Nem lessz baj...idióta.Mégis mit kerestél itt?
-Ichi...Ezek voltak azok a fiúk akik régebben bántottak téged...Ichi-nii...
Ichigo összerezzent mikor meghallotta.Ichi-nii...
-Na és akkor mi van?Te ugye nem...Rukia!Te..TE IDIÓTA!-szorította magához a lányt.-Na de...na de miért?
-Ichi-nii...Én...én nem tudom.Én nem gondolkoztam.Ilyenkor nem szoktak,tudod?Én csak...meg akartalak védeni....Hiszen...a testvérek ezt csinálják,nem?
-Barom...én kellene hogy megvédjelek téged...-suttogta Ichigo,majd felemelte Rukiát,és lassan elindult hazafelé.Egész úton azt mondogatta a lánynak,hogy mekkora barom,de igazából csak nagyon aggódott miatta.És Rukia is tudta ezt...Mert Ichigo mindig ilyen volt.És a fiú tudta,hogy a lány csak miatta verekedett azokkal a barmokkal.Rukia általában miatta került bajba.Mert mindig visszabeszélt mindenkinek,meg hasonlók...na igen,ez volt a másik ok...De Ichigo tudta,ha ezek a tulajdonságai nem lennének,Rukia már nem az ő Rukiája lett volna.

_________________________________________
-Ichi-nii....ICHIGO!De mégis...jaj Rukia!Mi történt vele Ichi-nii?Már megint bajba keveredett?-Sikoltott fel Yuzu,mikor meglátta őket.
-Semmi...bajom...hugi....-mondta Rukia,és igyekezett mosolyogni.
-Már hogyne lenne nővérkém!Tiszta vér vagy! Jaaaj....-sírta el magát Yuzu.
-....Szóval már megint.Nővérem,nem tudsz egy nap sem úgy hazatérni mint egy rendes ember?Lehetőleg nem összeverve?Ah,reménytelen....idióta...pont mint Ichigo.-sóhajtott fel Karin.
-Na de KARIIIIIIN!Hogyan beszélsz a testvéreinkről??-nyafogott Yuzu.-várj nővérkém,mindjárt hozok...
-Nem szükséges!-szakította félbe Ichigo-Majd én elintézem.
-NA de,Ichi-nii!!!!ah...mindegy...-sóhajtott Yuzu.Ha a bátyja valamit eldöntött,lehetetlen volt lebeszélni róla.
-Fater?-nézett hátra Ichigo húgára.
-Bent van még-mondta Yuzu.
-Hála Istennek...-motyogta Karin.
___________________________________________
-Tessék...idióta...mostmár nem fáj annyira?-kérdezte Ichigo,orvosságot nyújtott át a fekete hajúnak.
-Jól vagyok...-mondta a lány.
-De akkor is beveszed!-parancsolt rá ichigo.Rukia motyogott valamit,majd nagy nehezen lenyelte.
-Ichi-nii...Nem baj?Ez a te ágyad...-suttogta a lány.
-Most ne azzal törődj!Rukia mégis hogy gondoltad,hogy elbírsz velük?Egyáltalán minek kellett...?-dörzsölgette Ichigo a homlokát.
-Már mondtam...nem tudom...Mert a testvérem vagy.És ennyi.-vágta oda Ichigóhoz az egyik párnát.
-DE AKKOR IS!-vágta vissza Ichigo-te barom!Én kellene hogy megvédjelek TÉGED...hiszen én vagyok a fiú,nem?Úgyhogy ígérj meg nekem valamit Rukia...soha öbbé ne verekedj,okés?Mert hogy védjelek meg,nem tudok mindig melletted maradni!Csak...ígérd meg nekem...jó?
-Mhm...-motyogta Rukia álmosan,majd el is aludt.Ichigo elmosolyodott,és megsimogatta a lány haját,majd az arcát.
-Idióta...
még pár percig nézte a lányt,amint alszik.Ekkor ujjával végigsimított a lány ajkain.
-Testvérek.....-sóhajtott-jaj Rukia!