Telt – múlt az idő. Éjfél is elmúlt már. (Körülbelül 4 óra volt.)

Rukia arra lett figyelmes, hogy valaki szólítgatja az álmában.

- Nee-san! Nee-san! Kelj föl gyorsan!- Ébredj Nee-san!

- Mi a baj Kon??? – kérdezte álmosan a nyuszislány.

- Gyere gyorsan Nee-san! Ichigo nem jól van!- mondta Kon kétségbe esve.

Erre lány teljesen felébredt. Kétségbeesetten kiugrott a szekrényből, majdnem orra is esett. Amikor meglátta Ichigo szenvedő arcát rögtön letérdelt mellé.

- Ichigo ébredj! Ichigo! – amikor hozzáért a vállához érezte, hogy tűzforró, elkapta a kezét. „ – Nem lehet, csak képzelődök.” –de mégis rátette a kezét a fiú homlokára. „- Ichigo beteg! Hogy lett ilyen gyorsan beteg?!?! És én most meg mit csináljak?4?!”

- Kon! Ichigo lázas! Gyorsan menj Uraharához, mond el neki, hogy mi történt és kérj tőle valamilyen gyógyszert!!!!

- De Nee-san…

- Kon! Siess már! Nincs vesztegetni való időnk!- kiabált rá Rukia.

- Jó rendben.

Kon kimászott az ablakon és még egyszer visszanézett Rukia aggódó arcára és leugrott.

Rukia vissza szaladta a szekrénybe és keresgélni kezdett. Már egy jó ideje keresgélt. „- Hol vagy te átkozott könyv!.... Áááá végre megvagy!- és kivette a „Betegségek kezelése és csillapítása” című könyvet.

· „- Megfázás……… 6. oldal

· -Köhögés………12. oldal

· -Has fájás…… 18. oldal

· -Fejfájás…………22. oldal

· -Végtagi fájdalom.......26. oldal

· - Láz………30. oldal

„-Nah végre megvan!” Idegesen elkezdte olvasni. „- Ebből semmi sem derül ki, hogy mit kell csinálni!!! Adjon be gyógyszert, de honnan szerezzek?! Igaz, hogy van itt a házban, de hol van???- mondta kétségbeesve a lány magának, amikor végzett az olvasással.

„ – Gondolkozz, Rukia, hogy vihetnéd le Ichigo lázát, amíg Kon vissza nem ér! Ha nem teszek semmit, akkor……-könnybe lábadt a szeme, mert eleve rossz volt erre gondolni. Ígyhát gyorsan letörölte a könnyeit és ismét erősen gondolkozni kezdett.

„- Amikor én beteg voltam……akkor…- és gyorsan kiszaladt a szobából.

Pár perc múlva visszatért egy nagy edénnyel, ami tele volt hideg vízzel és behozta a saját törölközőjét, ami a vállán volt. Letérdepelt az ágy mellé, csillapítani kezdte a lázat.

(valamivel később)

„- Kon még most sem jött vissza. Hol késik már??”- gondolta a nyusziimádó.

Amikor levette a törölközőt a fiú homlokáról……

- Rukia…-mondta Ichi nyöszörögve.

- Ichigo!

- Rukia…te mit…csinálsz…???- kérdezte akadozva.

- Szerinted mit?!?! Próbálom csillapítani a lázadat, te hülye! – mondta felháborodtan a lány.

- Olyan rosszul érzem magam…

-Mivel lázas voltál! De már szerencsére nem vagy az. –mondta megkönnyebbülve. – Kont elküldtem Uraharához, hogy hozzon neked gyógyszert…

-De…

-Tudom! Itt is van gyógyszer – mondta amikor rátette az újból bevizezet törölközőt Ichi fejére. – Remélem, amit ő hoz az gyorsabban meggyógyít. Csak méh nem jött vissza… Esküszöm csak kerüljön a kezem közé…

-Nyugi Rukia! Nincs semmi baj! Már sokkal jobban vagyok…

-Ennek örülök!- felelte miközben felállt. – Megyek kicserélni a vizet. Kérsz valamit enni vagy inni???

-Nem semmit.

-Jó akkor nemsokára visszajövök. Addig is próbálj elaludni. – és ezután ki ment.