Telt – múlt az idő, be is esteledett. Ichigo még mindig nem jött vissza és ráadásul el is eredt az eső. A szekrénylakó már teljesen kétségbe esett, h hol marad a fiú. Már többször utána akart menni, de leküzdötte ezt a vágyát.
,,-Tud ő vigyázni magára! Nem kell aggódnod miatta! De mégis mi a francot csinál!!! Csak jöjjön vissza!!! Én esküszöm…” – ekkor kicsapódott az ablak és Ichigo csurom vizesen bejött a szobába. Rukia mérge elpárolgott azon nyomban, amikor meglátta a fiút, gyorsan odaszaladt hozzá.
-Na végre, hogy visszajöttél!!!
-Miért nem segítettél nekem, Rukia???- kérdezte dühösen a shinigami helyettes.
-Nem te mondtad, hogy most EGYEDÜL akarsz harcolni???- felelte a lány. – Várj itt, mindjárt hozok neked egy törülközőt! – és kiszaladt a szobából. Pár másodperc múlva vissza is ért.
-Tessék! – adta oda a tüskebökinek.
-Fater és Karinék ugye még nem mentek el? – kérdezte a fiú.
-De már elmentek.
-Ugye nem köszöntek el?!?!- kérdezte agg
-Hát…..de elköszöntek……
-De akkor……de akkor……
-Nyugi Ichigo, nem vették észre, hogy nem vagy itt. Kon megpróbálta utánozni a hangodat. Úgylátszik nem tűnt fel nekik a különbség.
-Ezt akkor megúsztok…- mondta megkönnyebbülve a répafej.
-Na én most már megyek, ja és én már megfürödtem, úgyhogy jó éjszakát neked, Ichigo!- és bement a szekrénybe.
-Jóéjszakát neked is Rukia. – lekapcsolta a villanyt és elment fürödni.
Amikor visszajött a szobába, épp halotta, hogy Kon kinyitotta a szekrény ajtaját.
-Nee-san, nem tudtam elaludni……nem aludhatnék ma veled? Ígérem semmit, sem fogok csinálni! xD – kérte könyörögve Kon. Erre nem jött semmi válasz.
-Nincs semmi ellenvetésed, akkor ma veled alszok, de reggel nem büntethetsz meg érte!!! – pedig tudta, hogy már régen alszik a lány.
Amikor bejutott az alvó lányhoz, kivágódott a szekrény ajtaja és Kon a dühös Ichigoval találta magát szemben.
-Koooon!!! Nagyon gyorsan gyere ki a szekrényből, mert különben én váglak ki belőle!!! xD
-De Rukiácsaka megengedte, hogy……- de nem tudta befejezni a mondatot, mert a répafej kidobta a szekrényből. Kon nekicsapódott a falnak és… hát…… a fal szépen behorpadt a háta mögött…
-Remélem többször nem próbálkozl
-Nem fogok, ígérem…. –mondta nyöszörögve Kon. -Nem maradt egy épp csontom se…csak éljem túl és ezt nagyon megkeserülöd még Ichigo!!!- mondta az orra alatt.
-Mit mondtál???- kérdezte a fiú és a falba szorult Kon felé fordult.
-Semmit… sem mondtam…- és közben próbálta magát kiszabadítani a falból…
- Reméltem is! - és visszafordul a szekrényhez.
A gyomra hirtelen összerándult, mert csak most vette észre a mélyen alvó Rukiát. „-Milyen….milyen….” keresgélte magában a szavakat, de nem talált rá szót.
-Ichigo. – mondta a lány álmában.
A répafej egy kicsit meglepődött, hogy a lány az álmában is emlegeti, de a gondolattól, hogy róla álmodik, azt vette észre, hogy melegség öntötte el a szívét e gondolattól.
Ezután mosolyogva beljebb hajtotta a szekrény ajtaját, és lefeküdt aludni. |