3. fejezet

Rukia kábultsága eloszlott. Érezte az arcán Kurosaki Ichigo lángoló pillantását, és gyorsan, könyörtelenül hatalmába kerítette a pánik. El akarta húzni a kezét, de a férfi nem engedte. Egyre erősebben szorította. Kellemetlenül erős karja a derekára fonódott, és a levegőbe emelte.
Ichigo lecsapott rá. Vadul, mohón az ajkához préselte az ajkát. Rukia hiányos tapasztalatai meghaladta ez a csók.
Ez a csók azonban más volt, amit előzőleg váltottak. A férje az illedelmesség határait messze meghaladó módon vette birtokba a száját. A tüskeböki forró ajkán érezte buja, lángoló érzéseinek tüzét. Be akarta mocskolni, meg akarta becsteleníteni.
Zihálva kiszabadította magát. Most már teljes biztonsággal tudta. A férje diadalittasan, a szemében kihívó csillogással emelte fel a fejét. Rukia háta megmerevedett. Legszívesebben pofon vágta volna, de Byakuya éles hangja megállította.

-Hadd figyelmeztessem valamire, uram. Rukia most már a felesége, de ne feledje el, hogy egyúttal a lányom is. Ha nem bánik megfelelően vele, érezni fogja a haragomat, és ígérem, azt fogja kívánni, bár meg se született volna!

A gróf nem ijedt meg. Gúnyos mosolyra gördült az ajka.

-Ezt aligha fogom elfelejteni, uram. - mondta lassan - Bízom benne, hogy megbocsátja sietős távozásunkat. A menyasszonyához fordult. Grófnő, azt javaslom, igyekezzen, szóljon a szobalányának, hogy csomagolja össze a holmiját. Vár a nászéjszaka.

Rukia szeme tágra nyílt, majd a bátyjához fordult. "Ez nem történhet meg!" És lassan felindult a szobájába.
Túlságosan hamar elkészültek a csomagjai. Még a szobájában elbúcsúzott Sophietól. A gróf már a főbejárat elé állt. A böki acélos ujjú keze megmarkolta Rukia könyökét és kivezette a házból. Amikor be akarta segíteni a kocsiba, a lány kitört.
Visszarohant a bátyjához, aki a lépcsőn állt és szorosan átölelte.

-Byakuya - zihálta - Nem tudom megtenni. Képtelen vagyok!
A kéz, amely a haját simogatta nyugtatóul, érezhetően reszketett kissé.

- Csss... suttogta Byakuya. Minden rendben lesz, Rukia. Tudom.

- Olyan kemény. Olyan rideg a ...férjem!

-Tudom, mit érzel Ru. De ő nem olyan. Nem adnálak egy olyan férfihoz.

-RUKIA! A hang belehasított az éjszakába.
Rukia elengedte a füle mellett.
Nii-sama megcsókolta az arcát és kissé megszorította a vállát.

-Most menj, Rukia, és ne feledd! Tudnod kell, hogy férjes asszony vagy, de én akkor is az apád maradok, igaz nem az igazi, de én mindig is a lányomnak tekintettelek! És mindig is szeretni foglak!

- Tudom, én meg mindig is az apámnak tartottalak.
A nyusziimádó torkát égették a feltörni készülő könnyek, ezek a szavak mégis elegendő erőt adtak neki, hogy megforduljon és elinduljon.

- Most menj Ru.

Így is tett. Ezúttal magasra emelte a fejét és büszkén kihúzta magát, amikor lement a lépcsőről még akkor is maikor a tüskeböki besegítette a kocsiba.
És elindultak.
Byakuya szólt a komornyikának, hogy szóljon Abarai Renji grófnak.
Amikor megérkezett az illető, behívta a dolgozószobába.

-Mit akarsz Byakuya?

-Nyugalom Renji, nyugalom.

-De éjnek évadján elhívni a szeretőmtől nem éppen jó ötlet, kivéve ha nagyon fontos dologról van szó.

-Hát szerintem, ez fontos, kérlek ülj le. Azt szeretném mondani, hogy felbontom az egyességünket.

- Meiket? - kérdezte Renji, miközben leült.

- Azt hogy a lányomat hozzád adom. Mert ma férjhez ment.

-Aha értem. akkor rendben megértettem.
- És nem szeretném, hogy ez a tudtára jutna, hogy előre elígértem, és azt sem szeretném ha zaklatnád...

-Rendben Byakuya...

- Csak ennyit szerettem volna veled közölni.

-Rendben akkor én most távozok.- állt fel Renji.

- Köszönöm, hogy idefáradtál. És...

-Nincs semmi gond.- Vágott közbe a vöröshajú.

- És Renji, ne csinálj semmi hülyeséget - nézett rá jelentőség teljesen Byakuya.

-Hová gondolsz?- és közben elkezdte tervezni Ru megszerzését, mivel ő nem oylan ember, aki elengedi a zsákmányát.

*Ekközben*

A kocsit vastagon megülte a nyomasztó némaság. Rukia magán érezte a gróf tekintetét, mely sötét és dühös volt, mint maga a férfi. A lány megborzongott.
A kocsi hamarosan megállt, vörös tégla ház előtt.

-Megérkeztünk a Karakura birtokra, szerény otthonunkba, grófnő.

Megvetően figyelmen kívül hagyta a férfi felkínált kezét és segítség nélkül kiszállt a kocsiból. Ichigo főkomornyikja (Nelson) nyitott ajtót és széles, kövezett előtérbe vezette őket.
Ichigo nem vesztegette az időt a hírek ismertetésével.

-Nelson, bemutatom a feleségemet, a korábbi Lady Rukia Kuchikit. Bevezetné, kérem a hálószobába?

-Természetesen uram. - Felkapta a lány táskáját. - Kérem, jöjjön velem, asszonyom.

Rukia egyetlen szó nélkül ment el Ichigo mellett
A hálószoba nagyon bájos volt. Pont megfelelőnek tartotta a nyúlmániás. Hirtelen megborzongott. Mit is mondott a gróf? Vár a nászéjszaka. Ugye nem értett ez alatt semmit? Hát persze hogy nem! Ő az biztos, hogy nem fogja vele megosztani az ágyát.

- Remélem megfelel a szoba.

Ru összerezzent a hangra. Megpördült, Ichigo állt az ajtóban. Keze az ajtó gombon nyugodott, és a másik kezében egy pohár bor volt. A késői óra ellenére ugyanolyan elegáns és jóképű volt, mint korábban. -Miket is gondolok én itt össze... Ám a szoba igen -kiáltotta volna oda neki legszívesebben Rukia - Te nem felelsz meg!
Bólintott.

-Akkor jó - pár pillanatig hallgattak. Csatlakozna hozzám egy italra a fogadószobában?

-Azt hiszem, nem. Fárasztó volt a mai este. - felelte Rukia udvariasan.

- Fárasztó este! De hisz élvezheti a tervei megvalósulását, nem? Úgy képzeltem, hogy meg akarja ünnepelni. Hamis kedvesség csendült a férfi hangjában.
Rukia megmerevedett.

-Ünnepelni? Nincs itt mit ünnepelni - közölte fagyosan.

-Ugyan már, grófnő. Elejétől fogva ezt tervezte, nem? Hogy a házasság kelepcéjébe csal!
A nyusziimádó összeszorította a száját.

-Már az apámnak is megmondtam, uram. Senkihez sem akartam férjhez menni. - mondta élesen-, Sőt valójában azon fáradoztam, hogy elkerüljem a férjhez menést.

-Ah, és milyen csodálatra méltón próbálta, ugye? - erős, bántó gúny csendült ki a férfi hangjából.
Rukia elvörösödött.

-Hibát követtem el, uram. Tény, hogy mindketten megfizettünk érte, mert súlyosan félreismertem az apámat. De megvigasztalja önt, hogy az én apám gazdag így ön járt a legjobban! De ezt mondanom sem kell, mert már látom, hogy ezt ünnepli, uram.

- Kikérem magamnak! Én nem ünneplek hölgyem! Nincs mit ünnepelni!

-Ja persze... de...

- És most közlöm önnel a tervemet!

-Szóval önnek az is van uram? - kérdezte gúnyosan a lány.

-Egy ház alatt élünk a látszat kedvéért és az ön apja kedvéért és semmi több! Semmin sem fogok osztozni! Még vacsorán sem!
Bálokon, estélyeken nem veszünk részt! És ön sem vehet részt! Ha mégis részt vesz, akkor csak az engedélyemmel!

-Ön nem rendelkezhet felettem!

-De igen is grófnő! Mivel mostantól én vigyázok az ön hírnevére! Nem kacérkodhat, nem flörtölhet és nem...

-Szóval ön szerint én egy olcsó kis fruska vagyok?! - vágott közbe dühösen Rukia.
Ichigo nem válaszolt.

-Szóval igazam van!

-Csak azt akarom önnel közölni, legközelebb nem lenne szabad önnek olyan arcátlansággal magára vonni a figyelmét egy gentlemannek, mint például megcsókolni, mert egy férfi ezt taszítónak találja... és becsukta maga mögött az ajtót.

-De ön miről beszé...

Rukia szóhoz sem jutott, annyira felháborodott a férje szavai hallatán. Végül sírva ment el aludni, mert csak így bírta leadni az egész napi nehézségeket. (Azaz megsiratta az elvesztett önállóságot és ráadásul egy hidegvérű emberhez kellett hozzámennie.)

Háború volt ez javából, Rukia büszkeségét megsértették. A férje megsértette, szavaival porig alázta.

Ő azt teszi, amit javasol. Az apja kedvéért egy fedél alatt laknak, de semmi másban nem osztoznak, még egy vacsorán sem.
Ha azt hiszi, hogy megijesztheti, hát nagyon téved! Rukia eltökélte, hogy nem fog elkeseredni és a sarokba sem fog elbújni emiatt.

Másnap reggel összehívta a gróf a személyzetét és bemutatkozott nekik, aztán kocsiért csengetett. Míg az előszobában várakozott, megállt egy nagy keretes tükör előtt, a kalapjára szalagot kötött és dudorászott.

-Ilyen hamar elmegy, drágám?

Rukia majdnem megfulladt (félrenyelte a nyálát, mert éppen nyelt *szegény szerző nem normális* xD), de szerencsére rendbejött. Ichigo merésznek és arcátlannak hiszi, hát akkor ilyennek fog mutatkozni!
Megfordult és olyan mosolyt villantott rá, amely még a legkeményebb férfiszívet is megdobogtatta volna.
Kivéve a férjéét.

-Nos, Rukia?

Ichigo előtte állt talpig feketében. A lány gyomra különös módon összeszorult. Ichigo most magasabbnak látszott, mint máskor. Eltekintve gonoszan ívelt szemöldökétől, a nappali világításban sem talált hibát a megjelenésében. Olyan jóképű volt, hogy Rukia lélegzete elállt. De a férje megjegyzése bosszúvágyat ébresztett benne.
Trillázóan felkacagott.
- Tán azt képzelte, átadom magam a bánatnak,azért amiket tegnap este nekem mondott? Sajnálom, ki kell ábrándítanom - felelte könnyedén Ru.

Ichigo összehúzta a szemét.

-Épp ellenkezőleg Rukia. Pontosan erre számítottam.

A lány nem szentelt több figyelmet rá, kiment az ajtón.

Pár perc múlva a kocsi Toushiroék háza elé érkezett.
Momo nyitott ajtót.

-Rukia! Ó annyira sajnálom! Nem tudtam, hogy hogyan történhetett meg! Az apád utánam jött a teraszra, de előtte megkérdezte, hogy hol lehetsz. Úgy sajnálom!
Ma meg Hitsu azzal a hírrel jött haza, hogy te hozzá mentél Karakura grófjához. Mondtam neki, hogy biztosan téved. Ugye?
Nem kellett válaszolni, gyakorlatilag Rukia Hinamori karjába hullott, és könnyekbe tört ki.
- Minden mesélj el nekem! -és Ru mindent elmondott a legjobb barátnőjének, töviről-hegyire.
A házasságuk egyetlen nap alatt beszédtéma lett az egész társaságban.
Rukia attól tartott, hogy kiközösítik, mert a társaság lenézték azokat, akiknek volt egy apróbb baklövésük. Mint kiderült, a hölgyek irigykedve sóhajtoztak, ha Ichigo és Rukia romantikus házasságára gondoltak. Micsodafogás! De az urak meg csöndben mosolyogtak, mert Ichigo díjat zsákmányolt, egy olyan fiatal nőt, aki szép és ráadásul pénze is van.
Aznap a lány későn ért haza, és ismételten sírva tért aludni.

Egyik reggel Rukia elkísérte Hinamorit a varrónőhöz és hallotta, hogy mit pletykálkodnak a nők. Egyfolytában dicsérték Ichigot például mien nemes, jóképű, becsületes stb.
Azonban a kihallgatott beszélgetés szöget ütött a fejébe. Tényleg ilyen lehet Ichigo? Most elősször más megvilágításban kezdte látni a tüskebökit és végül vonakodva beismerte, hogy Ichigo nem gazember (az elején ezt gondolta) és nem léhűtő.
Egy idő után kezdte bűnösnek érezni magát. Mi szükség van erre az ellenségeskedésre?

Másnap reggel meghívást kapott egy bálba és úgy döntött, itt az ideje, hogy javítson a helyzetükön / a kapcsolatukon. Így bekopogott a dolgozószobába. De a férje visszautasította, mondván "Ilyen silány ügyekkel ne zavarja többé, mint például bálon részvétel."
Rukia úgy érezte, mintha Ichi pofánvágta volna. Mérgesen otthagyta. Ő aztán többször nem fogja megpróbálni a békülést. A következő lépés Ichigon múlik.
Ígyhát Rukia szülinapi partikra, összejövetelekre járt. Ha kérdezték, hogy hol van a férje, vidáman azt felelte: -Nem lógunk egymás nyakán. Különben is hol vannak manapság a szerelmi házasság?
Soha nem érezte magát ennyire nyomurultul, mikor ezt mondta.

Különösen egy férfi, Abarai Renji gróf bukkant fel gyakran Rukia oldalán. Mindegy volt hová ment, általában feltűnt a férfi is.
Kitartóan mindig melléje került. Ezt Rukiát nyugtalanította és bosszantotta is egyben.
Mindenesetre Renji elbűvölő volt és figyelmes. Megdicsérte Ru éjfekete haját, világos, egyben selymes bőrét, rendkívüli kék szemét. Vérlázítóan föltört vele, de mivel úgy tűnt a férje még soha nem dícsérte meg, így jól esett neki és a férfi bókjai gyógyírt jelentettek sértett büszkeségére.

Csakhogy Ichigo figyelte mit művel. Ichi a háttérben maradt és egyre növekvő nem tetszéssel figyelte az eseményeket. Gondolatban összehasonlította a volt menyasszonyát, Inoue Orihimét és Rukiát. Nem különböznek. Himének mindene volt a bál, szintén Runak is. Hisz alig két héttel ezelőtt házasodtak össze, és a csitri (ez gondolta róla a tüskeböki) egyetlen estét sem töltött otthon, hiába megtiltotta neki.
Így nekik nincs semmi jövőjük, szintúgy, mint Himével ezelőtt.

Éppen ezen gondolkozott, miközben aznap este hazasétált. Nelson elé sietett és üdvözölte a grófot.

-Jó estét, uram.

-Jó estét Nelson. A feleségem itthon van?

-Nincs uram.

-Értem. És hol tölti ezt a szép estét?

-Uram, említett valamit egy bálról, amit Lorad és Lady Toushiro rendezett.
Ichi meglátta eközben az ezüst tálcán egy névjegyet: GRÓF ABARAI RENJI.
Többször is hallotta már a gróf nevét a feleségével kapcsolatban. Vörösköd ereszkedett a szeme elé.

-A gróf itt volt?

-Igen, ma délután uram. Együtt teázott a grófnővel és elkísérte az asszonyomat a bálba.
Az agyát elöntötte a vak düh, az álla megfeszült.

- Nelson, hozza a kocsit.

Ru unatkozott a bálon.
Renjivel forgott körbe a táncparketten. Rukiának fájt már a lába. Semmi mást nem akart, csak hazamenni. Hazamenni.
A tánc végetért. Renji az egyik kezét birtoklón a derekára tette és kivezette a táncparkettről. Rukia elhúzódott tőle. És hirtelen...

-Ó, ott van Hinamori! - kiáltott fel- Kérem, gróf, bocsásson meg, de beszélnem kell vele. Meg se várva a választ, a nyusziimádó ott hagyta a vöröshajút.
Átszelte a szobát, arcon csókolta Hinamorit.

-Hál' istennek, hogy felbukkantál! Nem tudom, hogy mit csináltam volna, ha tovább maradtam volna Abarai gróf társaságában.

Hinamori elmosolyodott. És egyszer csak tátva maradt a szája, a döbbenettől.

-Rukia... Ru nézzd! Ott! Itt van!

Rukia pezsgőt iszogatva megkérdezte : Kicsoda?

-Hát a férjed!
A férjed! Rukia szíve egy pillanatra megállt. Majdnem kiesett a pohár a kezéből.

-Ru lehetséges, hogy látott téged és Abarai grófot táncolni. Szerinted féltékeny?
Erre jön! Ó istenem! Megesküdnék rá, hogy iszonyú féltékeny

Rukia ránézett a feléjük közeledő férjére és nem féltékenységet olvasott le az arcáról
A férje őrjöngött a dühtől.