1. fejezet~

Kellemes, r�zsaillat� szell� j�rta �t a Kuchiki-birtok udvarh�z�nak nyitott ablakait �s k�tsz�rny� ajtajait, h�s l�g�ramlattal friss�tve fel a ny�r k�zepi alkonyatot a t�gas szob�kban. A m�sodik szinten l�v� h�l�szob�ban a h�s fuvallat selymesen megsuhogtatta �s feldagasztotta a f�gg�ny�ket. A nemes anyagok l�gyan susogtak, �s oly halkan, ahogy Rukia s�hajtott.
Aznap reggel k�z�lte neki Byakuya, hogy �jf�lig f�rjet kell v�lasztania. Mert ha � nem, akkor a b�tyja v�laszt, akkor egy vad idegenhez kell hozz�mennie.
�s ez nem puszta fenyeget�s volt – err�l Rukia meg volt gy�z�dve. Nii-sama n�vekv� m�rg�re m�r t�bb b�li szezonon t�l volt, �s egym�s ut�n utas�totta vissza a h�zass�gi aj�nlatokat, amelyekkel a fiatal f�rfiak elhalmozt�k. Csakhogy az Byakuya t�relem fogyt�n volt. Az elm�lt k�t h�tben ugyanis h�rom aj�nlatott is kapott, de visszautas�totta �ket. Az „apja” nem volt zsarnok t�pus, de amikor d�hbe gurult, tiszteletet parancsol� szem�lyis�gg� v�ltozott �t – �s akkor vele szemben nem volt helye az ellenkez�snek. �s mivel Ruki�nak nem volt m�s v�laszt�sa, hogy balj�slat� helyzet�b�l valahogy kil�baljon, csup�n az aznap esti b�l Toushirou�kn�l, halad�ktalanul cselekednie kellett. A dolognak miel�bb be kellett k�vetkeznie… Csakhogy sajn�latosan kev�s id� �llott a rendelkez�s�re.
Rukia s�hajtott m�g egy nagyot �s visszament a b�li ruh�j�ban az �lt�z�asztalhoz. Szobal�nya, Gray Sophie sietett be a szob�j�ba. M�lyen meghajolt �s �gy sz�lt:

-Kuchiki kisasszony! A hint� k�szen �ll az �tra.
-Sophie! H�nyszor mondjam el neked, hogy csak Ruki�nak h�vj! Hiszen te a bar�tn�m vagy!
Igenis, kisasszony… akarom mondani Rukia.
-K�rlek, csin�ld meg a hajamat, mert nekem nem siker�l…
-Rendben. – cs�ndben f�s�lni kezdte Sophie a l�ny haj�t. – Rukia k�rdezhetek t�led valamit?
-Igen.
-T�nyleg kijelentette Mr. Kuchiki, hogy f�rjhez kell menned, azaz jel�ltet kell tal�lnod ma �jf�lig? – tette fel a k�rd�st b�tortalanul a szobal�ny.
- Sajnos igen. –s�hajtott nagyot Rukia – �s fogalmam sincs, hogy mit tegyek most…
- H�tha tal�lsz valakit a mai b�lon. Biztos sok el�kel� �riember lesz ott.
Rukia motyogott valamit az orra al�.
-K�sz is a frizur�d. M�r bocs�ss meg, hogy ilyet mondok neked, de Rukia te gy�ny�r� vagy!- mondta neki, mikor a l�ny fel�llt.- Biztos sok k�r�j�nek megdobogtatja majd’ a sz�v�t, amikor megl�tnak.
- Jaj Sophie!
- Sajnos most m�r indulnod kell. Sok szerencs�t! �s egy f�rjjel t�rj haza! – viccelte meg a l�ny, mik�zben a szob�b�l j�ttek kifel�.
Ki�rtek a hint�hoz.
-Viszl�t Kuchiki kisasszony! – Rukia k�rd�n n�zett r� �s �szrevette Nii-sam�t.
- Sz�rakozz j�l. Ne feledkezz meg arr�l, amit reggel mondtam neked!
- �g�rem, nem fogom! – �s Rukia m�rg�ben becsapta a kocsi ajtaj�t.

A b�l tipikus �nnepi esem�ny volt. Vid�m hangok t�lt�tt�k be a termet. Vagy egy tucat p�r forgott a t�ncparketten �l�nk kering� dallam�ra. A b�ltermet �s a hozz� csatlakoz� szalont hatalmas, r�zsasz�n� �s v�r�s r�zsaf�z�rek d�sz�tett�k.
Rukia m�lyen meghajolt, �s nevetve bontakozott ki a legut�bbi partner�nek a karj�b�l. Egyenesen a szalon fel� vette �tj�t, amely k�zel volt a teraszhoz, �s ahol nem volt olyan nagy t�meg. Itt volt az ideje cselekedni! �jf�lig m�r alig p�r �ra �llt a rendelkez�s�re.
Hirtelen valaki meg�rintette a karj�t. A fiatal l�ny �r�mmel fogadta legjobb bar�tn�je, Mrs. Toushirou (le�nykori neve: Hinamori Momo) felbukkan�s�t. Egy id�sek voltak Hin�val, nem olyan r�g ment hozz� Hitsugay�hoz, �s ennek Rukia �r�lt, hogy a legjobb bar�tn�je megtal�lta a boldogs�got. Hinamori Ruki�ra emelte s�t�t barna szemeit, �s k�ny�rg� pillant�st vetett r�.
- Rukia, k�rlek, bocs�ss meg, de arra k�rek, ne tedd meg, amire k�sz�lsz. Tal�n… az ap�dnak m�giscsak igaza van… Tal�n m�r r�g f�rjhez kellett volna menned. Term�szetesen nem csak a k�r�k�n m�lott, hiszen olyan sokan k�r�lrajongtak…
- Csupa nagyk�p� �s �nz�, bek�pzelt fiatal fick� legyeskedett k�r�l�ttem, akiknek els�sorban a hozom�nyomra f�jt a foguk. Eszem �g�ban sincs, hogy egy ilyen t�kfilk� mellett �ljem le az �letemet.
- Rukia k�rlek, gondold �t m�g egyszer.
- Semmivel sem tudsz r�venni, Hinamori, hogy megv�ltoztassam a v�lem�nyemet.
- Rossz h�rbe hozod magad…
-Pontosan ez a sz�nd�kom.- v�laszolta Rukia elsz�ntan.
Hina fels�hajtott.
- Az�rt viselkedsz �gy, mert az anyuk�d is ilyen szerencs�tlen�l j�rt? Ez�rt utas�tasz vissza minden h�zass�gi aj�nlatot? Engedd meg, hogy felh�vjam a figyelmedet arra, hogy nem minden f�rfi olyan gazember, mint az apuk�d volt.
- Ebben eg�szen biztos vagyok, Hinamori.
- Akkor teh�t soha nem is akarsz f�rjhez menni?
Rukia arca elkomorult.
-Az biztos, hogy �n nem fogom el�sni magam. Bizony volt alkalmam megtanulni, hogy a h�zass�g els�sorban a p�nzr�l, a hatalomr�l vagy �ppen a f�ldbirtokr�l sz�l.
- De akkor egyed�l maradsz az �letben, Rukia, sem f�rjed, sem gyerekeid nem lesznek. Mi�rt akarod ezt?
Rukia nem sz�lt egy �rva sz�t sem.
Visszaeml�kezett, amit Nii-sama mondott el neki. Nii-sama meg Hisana mes�lte el neki, hogy k�s�bb tov�bb adhassa Ruki�nak. Az apja �s az anyja t�rt�net�t. Az anyja im�dta a f�rj�t, de ford�tva ez nem volt k�lcs�n�s. Az apja az anyj�t csak a p�nz�rt vette el �s akkor m�r terhes is volt Hisan�val. Az apja folyamatosan megcsalta a feles�g�t. �gy amikor az anyja Ruki�val volt terhes, akkor j�tt r�, hogy a f�rje h�tlen. Teljesen �sszet�rt a sz�ve �s b�nat�ban belehalt. Az apa meg lel�pett, otthagyva a kisbab�t (Ruki�t). Szerencs�re ekkor m�r Hisana 1 �ve h�zas volt Byakuy�val, �gy mag�hoz vehette kish�g�t. P�r �vvel k�s�bb t�d�gyullad�sban meghalt. Az�ta ketten �lnek Byakuy�val.
Lassan megszabadult az eml�kt�l.
� erre nem hajland�…
Akkor ink�bb egyed�l marad eg�sz �let�ben, mert f�lt, hogy � is olyan sorsra jut, mint szeg�ny anyja.
Csakhogy Nii-sama ragaszkodik ahhoz, hogy f�rjhez menjen… m�r pedig � nem akar szembeszeg�lni vele!
Meg volt gy�z�dve arr�l, hogy � rajta csak egy botr�ny seg�thet.
�s akkor megint a nagy szab�s� terv�n kezdett gondolkodni, ami tulajdonk�ppen igen egyszer� volt. Ha j� kis botr�nyba keveredik, akkor a k�r�i elp�rolognak t�le �s �gy a b�tyja, v�gre felhagy azzal a r�geszm�j�vel, hogy minden�ron f�rjhez adja. Sajnos Rukia nem l�tott m�s kiutat szorult helyzet�b�l. Nem volt a terv�hez sz�ks�ge m�sra, mint egy gentlemanre, aki a seg�ts�g�re lesz abban, hogy megval�s�tsa azt, amit olyan elsz�ntan kitervelt.
Az egyetlen probl�ma az volt, hogy ki legyen azaz illet�. Nem v�laszthatott olyas valakit, akit ismert. Teh�t idegennek kell lennie, mert tudta, hogy soha nem lenne b�tors�ga ahhoz, hogy azt�n megint a szem�be n�zzen. Csup�n ez a gondolat vez�relte, mik�zben v�gign�zett a k�r�l�tte l�v� embert�megen… Nyugalom, musz�j, hogy tal�ljon valakit…
�s akkor egy f�rfi t�nt fel el�tte, eleg�ns fekete �lt�z�kben. Magas volt, hossz� v�gtagokkal, sz�les v�ll�, �s narancssz�n� volt a haja. Rukia visszafojtotta a l�legzet�t, mert a f�rfi olyan volt, mintha csak az � �lm�b�l l�pett volna el�, amelyet olyan r�g�ta d�delgetett �s k�zben m�r le is mondott r�la. Tekintet�vel k�vette a f�rfit, amint az a teraszajt�n �t kimegy a kertbe.
A sz�ve ekkor nagyot dobbant. Enn�l kedvez�bb alkalom aligha k�n�lkozik. �s enn�l megfelel�bb f�rfit sem tal�l. Felcsillant a rem�ny el�tte.
Odafordult Hinamorihoz, �s l�tta hogy megint kital�lta a l�ny a gondolat�t. Rukia k�nnyed�n meg�rintette a v�ll�t.
-Ne agg�dj! Megl�tod siker�lni fog! Neked csak annyit kell tenned, hogy p�r perc m�lva kij�ssz ut�nam, miut�n �n ki mentem. De valakit hozz magaddal, b�rki lehet. �s rendezz nagy ribill�t, hogy milyen m�ltatlan helyzetben tal�lt�l engem az �rral. K�v�nj nekem sok szerencs�t! – azzal Rukia sarkon fordult �s kecsesen kilibegett a teraszajt�n �t a kertbe.
Beletelt p�r pillanatba, am�g a szeme hozz�szokott a s�t�ts�ghez. A f�rfi alig 10 l�p�snyire �llt t�le. Rukia elhat�rozta, hogy a f�rfi mell� l�p, de miel�tt mell�je �rt volna az idegen megfordult, � pedig megtorpant.
A nagy barna szemp�r ac�los tekintettel n�zett r�. Rukia szeme t�gra ny�lt, keze a szokny�j�ba markolt. Ennyi telt t�le, legal�bb nem futamodott meg. A sz�ve hevesen vert, r�szben a f�lelemt�l, r�szben a k�vetkezm�nyek miatt. Hirtelen azt sem tudta, hogy mit tegyen.
A narancshaj� sz�lalt meg els�k�nt.
- Ha keres valakit, att�l tartok, csal�d�st kell okoznom �nnek. Rajtam k�v�l senki sincs itt.
- Aligha vagyok csal�dott. Ugyanis pont �n az, akit kerestem. – a szavak �gy tolultak ki a sz�j�n, hogy nem is tudott �llj parancsolni nekik. Rukia elpirult, amit mondott a f�rfinak. B�r � sem volt alacsony, az idegen egy fejjel magasabb volt n�la. �s val�ban megd�bbent�en j�k�p� volt. Sz�les, �velt szem�ld�ke volt, barna szeme, narancs haja �s f�rfias �lla. Tal�n Ruki�n�l kicsit �regebb volt, de nem sokkal. Rukia azon kapta mag�t, hogy arra gondol, a f�rfi val�ban ellen�llhatatlan lehet, amikor elmosolyodik…
�gy t�nt, hogy Rukia most m�gt�bb figyelmet v�vott ki mag�nak. Az idegen alaposan v�gigm�rte �t az �jfekete hajkoron�j�t�l eg�szen le a keskeny, t�nccip�be b�jtatott l�b�ig. B�r Rukia mindig meg tudta �rizni a nyugalm�t, de volt ennek a f�rfinak a tekintet�ben, amit�l zavarba j�tt.
A f�rfi �sszevonta a szem�ld�k�t.
- Val�ban – v�laszolta hidegen. – Tudom�som szerint m�g soha nem tal�lkoztunk.
-Nem – �rtett egyet vele a l�ny. – Mi m�g soha.
- �n teh�t engem keres, noha nem tudja, hogy ki vagyok?
- Igen. Ugyanis szeretn�k egy sz�vess�get k�rni mag�t�l.
-Sz�vess�get. Egy olyan f�rfit�l, akit nem ismer.
- Pontosan. K�rem, �rtse meg, olyan helyzetben vagyok, amelyen csakis �n seg�thet.
A f�rfi szem�ld�ke �sszesz�k�lt.
- Hogy is van ez?
- Tudja, az emberek szeretnek minden f�l�ben fogadni… Nos az �n bar�tn�m, Hinamori, rendk�v�l mer�sz kih�v�st eszelt ki a sz�momra, amit �n nem tudok visszautas�tani. Arra akart r�venni engem, hogy cs�koljam meg az els� idegent, akivel ma este tal�lkozok. �n pedig azt rem�ltem, hogy nem tal�lkozok eggyel sem…�s ha m�g is tal�lkozok eggyel akkor az nem fog visszautas�tani, de h�t �n m�r megtette…
Gy�trelmes pillanatok k�vetkeztek.
-Azt v�rja, hogy eleget tegyek a k�r�s�nek? �, de h�t mi m�g nem is tal�lkoztunk, igaz? �nnek fogalma sincs, hogy ki vagyok �n. �s ami azt illeti, halv�ny sejtelmem sincs arr�l, hogy maga kicsoda. Ez�rt azt�n azt gondolom, az lesz a legjobb, ha m�gegyszer �tgondolja ezt a dolgot. – A f�rfi kiss� elmosolyodott. Ruki�t elfogta a p�nik, mikor elment mellette. �gy t�nt feltett sz�nd�ka, hogy bemenjen a b�lterembe.
- V�rjon! – ki�ltott fel Rukia. – K�ny�rg�k mag�nak, ne menjen el!
A f�rfi visszan�zett r�.
- Ifj� h�lgyem! – mondta a f�rfi sz�razon – K�rem, ne nehez�tse meg a helyzetemet…
Rukia nem hallotta a t�bbit, mert felfigyelt a m�g�tte k�zeled� t�rsas�g vid�m zaj�ra. Biztos igyekeznek kifel� a teraszra.
� olyan udvarias volt. Olyan sz�pen k�rte. Most m�r saj�t kez�be kell venni a sors�t…
Gyorsan, m�g miel�tt elvesz�tette volna a b�tors�g�t, a f�rfi nyaka k�r� fonta a karj�t, �s szorosan odasimult a f�rfihoz. M�g ezel�tt ilyent soha nem tett… ez�rt el is pirult…
Er�s kezek ragadt�k meg a derek�t. Rukia �gy �rezte, hogy a f�rfi megmerevedett. � azonban nem engedte, hogy ell�kje mag�t�l. A f�rfi v�g�l engedett egy kicsit a testtart�s�n. Lejjebb engedte a fej�t, �gy Rukia l�bujjhegyre emelkedett.
Az ajkuk �ssze�rt. A l�ny lehunyta a szem�t.
�gy �rezte, forog vele a vil�g. Legal�bb sz�z k�l�nb�z� �rz�s fogta el, amelyet m�g nem ismert. A f�rfi sz�ja l�gy volt, m�g a teste kem�ny, ak�r a szikla.
F�lig �ntudatlan �llapotba volt, de m�g �gy is �szrevette, hogy a f�rfi leveg� ut�n kapkodott nem csak �. B�r a f�rfi belem�lyesztette ujjait a cs�p�j�nek selymes b�r�be, nem tasz�totta el mag�t�l. K�l�n�s remeg�s j�rta �t Rukia test�t, mert soha nem gondolta volna, hogy egy ilyen pillanat micsoda �r�m�ket tartogathat a sz�m�ra, egy olyan vil�g t�rult fel el�tte, amely �des egyben m�mor�t� volt. S�hajtott egyet �s a sz�j�t sz�tnyitotta…
M�g�tte valaki felh�rd�lt… Ez biztosan Hinamori lesz, gondolta bizonytalanul. Egyszerre hagyt�k abba a cs�kot, Rukia visszaereszkedett a sark�ra �s felk�sz�lt a par�d�ra. Nagy leveg�t vett �s kinyitotta a szem�t…
Csakhogy az Byakuya szigor� tekintet�vel tal�lta mag�t szemben…
-Istenem- suttogta. Hinamori „apja” m�g�tt �llt, a szeme t�gra nyitva. R�ad�sul a f�rje is ott volt mellette.
Az idegen ugyancsak az ajt� fel� fordult. K�l�n�s m�don a f�rfi egyik kez�t a nyusziim�d� derek�n nyugtatta, ami csaknem �gy hatott, mintha v�deni akarn�.
-J� �g! – mondta idegesen.- Ki az �rd�g maga?
Byakuya er�nyesen kih�zta mag�t.
-Kuchiki m�rkija vagyok! – v�laszolta zordan. – �s nagyon megk�sz�nn�m, ha elengedn� Ruki�t, a l�nyomat.