Fordította: Szonja :-)
FIGYELEM! Át van egy picit fogalmazva, de még így is lehet, hogy értelmetlen lesz valahol! (A hatás kedvéért, meg mert nem tudtam normálisan lefordítani! xD)
Szóismétlés is előfordulhat!
A történetről: Lehet, hogy egy kicsit nyálas, de az nem az én hibám. XD
Jó szórakozást! :-)

Rukia a résnyire nyitott ajtajú szekrényben feküdt. Ichigot figyelte, gyengéd tekintettel. Megrázta a fejét.
„Mit művelsz, kislány? Bámulod, és ezeken gondolkodsz. *sóhaj* Vicc nélkül…tudod az okot!”
Visszasüllyedt bámuló állapotába, szomorúan elmosolyodott.
„Szeretlek, Ichigo…és…ezért kell elmennem. Nem akarlak bajba sodorni!”
Hősnőnk kimászott a gardróbból, és felkapkodta cuccait anélkül, hogy a helyettest felébresztette volna. Miután végzett a pakolással, az ablakhoz lépett, de mielőtt elindult volna, visszafordult, és elköszönt Ichigotol.
- Viszlát, Ichigo… Mindig szeretni foglak - suttogta - Mindig szeretni fogsz valakit.

- HÉ! Mit csinálsz?
- Mit gondolsz, mit csinálok?
- Te vagy az egyetlen, aki fecseg itt összevissza minden badarságot!
Ichigo észrevette Rukia kezében a táskát.
- Rukia, minek neked az a táska?
A lány búsan a srác szemébe nézett, majd a padlót kezdte fürkészni.
„Ichigo…én…én…sajnálom!”
Gyorsan kiugrott az ablakon.
- Mi… RUKIA! A francba, már megint megpróbál elmenni! Kon! Hol vagy?
- Hé! Hajnali 4 óra van! Nem tudnál később… - mielőtt a plüss végigmondhatta volna amit akart, a narancshajú kiszedte belőle a lélekcukorkát, lenyelte, így shinigamivá változott.
Kiugrott az ablakon, és a nyuszimániás után indult. Néhány perc múlva meg is találta őt.
- Rukia, állj meg!
- Csak akkor, ha te se követsz engem!
- GRRRRR elkaplak, nem érdekel, mit mondasz!
Bármit mondott neki Rukia, Ichigo követte.

Az út megmaradó részében a kék szemű sprintelt. Mikor megérkezett Kisuke boltjához, kopogtatni kezdett az ajtón.
- Urahara, engedjen be!
- Tudja, hogy mennyi az idő? - kérdezte a szőke férfi álmosan.
- Nem érdekel! Csak engedjen be, és nyisson egy kaput a Lelkek Világába!
- Mit? Miért?
Kisuke kinézett, és meglátta a boltja felé rohanó halálistent.
- Értem. De nem engedem be.
- MI? Urahara, maga bolond!
Rukia megfordult, és megpillantotta a felé futó Ichigot. Elkáromkodta magát, és ismét futni kezdett. A srác azonban néhány mérföld után el tudta kapni.
- Rukia, miért futottál el? MIÉRT?
- Csak!
- Csak miért, mondd el!
- Mert szeretlek - könnyezni kezdett - De mi van, ha nem láthatlak többé? Nem élhetsz velem SS-ben. Én se élhetek itt veled. Fájna, ha nem láthatnálak többet.
- Rukia… - a fiú szemei megenyhültek, majd megölelte szobatársát - Nem érdekel. Az erőmmel bármit megtehetek. Itt maradhatsz mellettem, vagy élhetek majd a Lelkek Világában veled.
- I-Ichigo?
Ichigo magához húzta a halálistennőt, és gyengéden megcsókolta. A lány meglepődött, de visszacsókolt, ujjaival beletúrva a kusza narancsszínű hajtincsekbe. Nem akarta hogy a csók véget érjen, de néhány perc múlva mégis szétváltak.
- Szeretlek, Rukia. Teljes szívemből.
Több könnycsepp gördült le Rukia arcán.
- Én is szeretlek, Ichigo. De… Ígérj meg nekem valamit.

- Bármit.
- Ígérd meg, hogy soha nem válunk szét!

THE END.