9. fejezet: �ld t�l… k�rlek

L�legzik… m�g �l… Rukia… maradj itt… meg ne halj nekem…
- Ichigo!
- �l… Hanatarou! Siess, l�sd el, amennyire csak tudod! - s�rgette idegesen a fi�.
- Igen-igen! Azonnal! Seg�ts a h�t�ra ford�tani! Csak �vatosan!
A l�ny nem volt eszm�let�n�l, de biztos �rezte, mi t�rt�nik vele. Ezt Ichigonak m�g az apja monda, mikor kisebb volt.

„ - Tudod fiam, azoknak a betegeknek, akik k�m�ban vannak, vagy csak �tmeneti eszm�letveszt�sbe, azoknak �ppen olyan sz�ks�g�k van a t�r�d�sre, �s arra, hogy ott legyenek vel�k, �s besz�ljenek hozz�, mint az �bren l�v�knek.
- Mi�rt? �gyse tudj�k, mi van k�r�l�tt�k. Nincsenek magukn�l.
- Ez nagy t�ved�s, fiam. Sokkal jobban �rz�kelik a k�r�l�tt�k l�v� vil�got, mint akik �bren vannak. Mellett�k kell legy�nk, hogy legyen ki�rt fel�bredni�k.”

Ekkor m�g csak hat �ves voltam. De ezt sosem felejtem el. A fater… kev�s dologban tud komoly lenni, de ekkor �reztem, �szint�n hisz ebben. �s �n is hittem ezut�n benne. Ha valaki olyat hoztak be a klinik�ra, aki nem volt mag�n�l, odamentem besz�lni hozz�. Ez akkor v�ltozott meg, mikor any�m meghalt.
Mik�zben ilyen, �s ehhez hasonl� gondolatok j�rtak a fej�ben, kett�j�knek siker�lt �vatosan megford�tani a l�nyt. Ichigo elkapta a fej�t, �s a szem�t �sszeszor�totta. Nem akarta �gy l�tni. Ugyanis a Ruki�r�l a kimono t�bb helyen is cafatokban l�gott le. �gy t�bb helyen is l�that�v� v�lt sebes, v�res, z�z�d�sokkal teli teste. A mellkas�t�l lefel� egy hatalmas v�g�s h�z�dott. A hollow… az az �tkozott!
- Nyugodj meg, Ichigo! Megteszek minden t�lem telhet�t! - h�zta fel azonnal keszty�j�t a 4. osztagos. El�vett egy csom�, Soul Societyi kotyval�kot, �s nekikezdett a l�ny sebei ell�t�s�nak.
- Ichigo, nem lenne jobb, ha most od�bb menn�l?
- Nem. Itt maradok. - mondta hat�rozottan, �s ezut�n le se vette a szem�t a l�nyr�l. Figyelte, ahogy a 4. osztagos fi� gy�gy�tja. K�zben a kis kezet csak szor�totta.
Itt maradok veled v�gig. Meg ne mer�szelj halni, mert… most m�r ide is tartozol. Ha te nem j�tt�l volna, most csak egy senki lenn�k… maradj itt, mert m�g annyi mindent elmondan�k… csak nem merem… semmit nem merek magamr�l, vagy az �rz�seimr�l, gondolataimr�l mondani… te viszont ismersz… egy nagyon fontos bar�t vagy… �s…
- Enn�l t�bbet nem tehetek �rte - hallotta Hanatarou hangj�t, �s ez kiz�kkentette az el�bbi helyzet�b�l - Innent�l kezdve azon m�lik, a kisasszony mennyire er�s. Adok p�r gy�gyszert. Ezt a barna �vegcs�t add oda neki, akkor vegye be, ha f�j neki valamelyik sebe, vagy hege. Ez felt�tlen�l sz�ks�ges, nem j�tszadozhat vele. Azt�n itt ez az �tl�tsz� �vegcse, ebb�l minden nap este vegyen egyet be. �s az utols� pedig ez. Ha valamelyik seb begyulladna, kenje vele. Teh�t n�ha, ha p�ttestben is van, azt vegye le addig, am�g megn�zi a sebeket. Amit a lid�rc okozott, az k�l�n�sen fontos!
- K�sz�n�m, Hanatarou. Nagyon sokat tett�l.
- Ugyan m�r, ez a munk�m. �s nektek meg k�l�n�sen sz�vesen seg�tek. Most visszamentek a t�borba?
- Lehet. Ha most visszaker�l a gigaiba… akkor nem lesz mag�n�l?
- Nem… ugyan�gy lesz, mintha shinigami alakban lenne…
- �s nagyj�b�l mikor �bred fel?
- Nem tudom. Sajn�lom.
- De ugye… biztosan t�l�li?
A 4. osztagos itt elhallgatott. Tekintet�t a f�ldre szegezte.
- Hanatarou! Ne sz�rakozz velem! Mondd el pontosan mi a helyzet!
- Mondjuk �gy, hogy �tven-�tven sz�zal�k es�ly van mindenre. Megtettem minden t�lem telhet�t, mondtam, hogy innen csak azon m�lik, mennyire er�s a kisasszony, mennyire b�rja ki. Lehet, hogy sosem t�r mag�hoz… de az is, hogy �jra teljesen eg�szs�ges lesz. Mert s�lyosak voltak a s�r�l�sei, �s van, ami ellen nem tehet�nk semmit. Az a l�ny elsz�vja az erej�t annak, aki a kardj�val megsebzi. Ez megt�rt�nt. Mell� s�lyos s�r�l�st is okozott neki, �s �gy er�tlen�l, komoly sebbel lezuhant a szikl�r�l!
- Csak lehet valamit tenni…
- K�rd meg az Inoue Orihime nev� l�nyt, hogy seg�tsen. H�tha tud tenni valamit. Elv�gre a k�pess�ge…
- Igen… az lesz… k�sz�n�m, Hanatarou.
�vatosan felemelte a l�nyt, majd elkezdett gondolkozni, hogyan juthatna fel.
Ez �gy neh�z lesz… tal�n a vill�ml�p�ssel fel tudok ugr�lni… de kicsi az es�lye hogy siker�l. Viszont m�shogy es�lyem sincs. De nincs vesztenival�nk. �let, vagy hal�l. Meg�g�rtem neki, hogy �r�kk� megv�dem, sz�val rajta!
Azonnal neki is rugaszkodott. Eg�sz test�vel, lelk�vel szerette volna a l�nyt megmenteni ebb�l a kil�t�stalan helyzetb�l, ha � bele is pusztul. Megmenteni, ez lebegett a szemei el�tt. A k�p szinte teljesen elmos�dott, alig foltokat l�tott. �gy az �szt�nei �tj�n, meg�rz�s alapj�n tette a l�b�t a f�ldre arra f�l pillanatra, am�g ism�t toval�kte mag�t felfel�. A l�ba nem egyszer megcs�szott, hisz az es�t�l csupa s�r �s lucsok volt nem egy helyen a tet�r�l lecs�p�g�tt, sz�t�zott f�ldmassza miatt. De a f�ny egyre h�vogatta felfel�, hogy igenis ott sokkal nagyobb es�ly van arra, hogy t�l�lj�k, hogy Rukia t�l�lje! Nem t�r�d�tt Hanatarou ki�ltoz�s�val, az csak a t�volb�l csengett. Besz�k�lt a l�t�k�re, a leveg�t hol jegesnek, hol forr�nak �rezte.
A talpa v�gre szil�rd talajt �rzett a l�ba alatt, de � maga azonnal elkezdett sz�d�lni. �rezte, p�r sebe felszakadt. Lassan elkezdett az �ton t�ntorogni, b�r a saj�t l�bai inogtak, a l�nyt er�sen szor�totta a saj�t test�hez.
- Nyugodj meg… b�rmi t�rt�nj�k, t�l fogod �lni. Inoue biztos seg�teni fog. Teljesen biztos vagyok benne…
�s ekkor a l�ny lassan felnyitotta a lil�s sz�n� szemeit. F�jt mindene, az eg�sz teste. Csak hom�lyosan l�tta, de az es�s sz�rke id�b�l j�l kit�nt az �t tart� szem�ly narancss�rg�ban pomp�z� haja.
- Ichi… go…
A hangra azonnal megdobbant a sz�ve…
Mag�hoz t�rt…
- Rukia! Hogy �rzed magad?
- Idi… �ta… megmondtam… megmondtam, hogy hagyj ott… - hangja ugyan halk volt, de a k�rny�k �sszes zaja csak az es�, �s kettej�k l�legzetv�tele volt.
- Te vagy az idi�ta. Pr�b�lj meg magadra is gondolni, ne �rtem agg�dj mindig! Mert beleunok, �s egyszer t�nyleg otthagylak valahol, �s akkor megn�zheted magad!
- Ki az idi… - kezdte volna el a visszav�g�t, de elkezdett k�h�gni… nem volt ereje vitatkozni - Na, v�rj csak… j�jjek rendbe… megkopasztalak!
- Pattogsz, t�rpedeszka? Szerintem most ink�bb pihenj. Nem tesz j�t, ha felizgatod magad.
- Akkor fogd be… �s ne h�vj �gy… r�pafej…

A t�borba vissza�rve Ichigo l�tta a nagy s�trat, �s sejtette, kedvenc tan�runak ism�telten vil�grenget� �tlete t�mad, �s megpukkadt volna, ha nem val�s�tja meg. �gy nem zavarta �ket… a s�torba fektette a l�nyt, majd letelepedett a saj�t t�rfel�re. �s v�rt, mikor lesz v�ge a - val�sz�n�leg - b�cs� bulinak, �s visszat�r a k�t m�dos�tott l�lek. Akkor �jra emberi testben lesznek, �s akkor tal�n Ruki�nak kisebbek lesznek a f�jdalmai.
A l�ny pedig, m�g a vissza�t sor�n, ism�t elaludt. Ilyenkor olyan b�k�s volt az arca… Ichigo kicsit f�lve, de v�gig is sim�tott rajta.
- Rem�lem… legal�bb sz�pet �lmodik, hogy kiszakadhasson ezekb�l a r�mes id�kb�l.

A tan�rn� lejjebb tekerte a zen�n a hanger�t, �s kez�be vette a mikrofont.
- K�lyk�k figyelem! Az idei kir�ly… Ishida!
Ekkor mindenki elhallgatott. „Mi, hogy Ishida?” „De mi�rt pont �?” Ilyen k�rd�sek hallatszottak csak a t�megben.
- Told m�r fel a h�ts�dat!
- I.. Igenis! - indult azonnal. Nem �r, mi�rt pont engem? Hatalmasat s�hajtott, mik�zben a tan�ruk kihirdette a kir�lyn�t.
- �s a p�rja… Inoue Orihime!
A quincy megtorpant. Azt hiszem, m�giscsak j� hogy engem v�lasztott ki…
Persze a l�ny nagyon �r�lt neki. Minden ilyesmi bej�n, ha r�szt vehet benne. Az egyed�li k�rd�se az volt, „Mi�rt nem Kurosaki-kun?” De ezt sem hangoztatta. �lvezte az �lvezhet�t, �s rem�nykedett, nem lesz olyan, mint hogy… cs�k.
Persze a tan�rn� �tletei a di�kok�val vegy�tve… tortacsata, virslivel kardoz�s, tejsz�nhab-f�rd�, �s ehhez hasonl�k voltak. Orihime m�r azt hitte, v�ge, mikor Keigo, a f� boh�s felki�ltott:
- Cs�kot a p�rocsk�t�l!
- Ez az! Igen! - helyeselt nagy lelkesen a tan�rn�.
A csoport zaja felem�s volt. Egyik akarta m�sik nem. Ishida teljesen bev�r�s�dve b�mult a t�megre, Inoue pedig h�tat ford�tott.

Ezalatt Rukia m�g egyszer felriadt. R�j�tt a k�h�g�si roham. Hanatarou nem tudott m�st tenni, mint id�t nyert neki, hogy Inoue meggy�gy�thassa. De most m�r sz�ks�ge volt r�. Nem halogathatta tov�bb, hogy bemenjen �rte. Ugyanis a l�ny… v�rt k�h�g�tt fel.