�let �s hal�l k�z�tt

A k�z a semmi fel� ny�lt, a f�jdalom sz�lte k�nnycseppek hulltak al� a szakad�kba. Ez lenne… a v�ge? Pedig…
Ichigo �k�lbe szor�totta kez�t.
Pedig el akartam mondani neki valamit…
Az es� lassan cs�p�r�gni kezdett, majd ezek az apr� v�zcseppek egyenletes f�gg�nyt alkottak. De a fi� nem tudott megmozdulni. S�lyos volt a s�r�l�se.
Vajon… �n is itt halok meg?
Ezen gondolatok k�zben azt sem vette �szre, hogy valaki f�l� hajolt.

A t�borhelyen mindenki bemenek�lt a s�tr�ba. A k�t l�lekp�tl� �rezte, hogy baj van, de nem mehettek el. Nem kelthettek gyan�t, k�l�nben is megmondt�k nekik, t�rt�njen b�rmi, maradjanak nyugton.
- Lehet, hogy a val� �letben is �t kell venn�nk a szerep�ket? - k�rdezte Chappy a m�sikt�l.
- Fogalmam sincs. Nem tehet�nk m�st, mint v�runk. Ha most ut�nuk megy�nk, kitud�dhat kik �k, �s el�gg� nehezen fogj�k kimagyar�zni.
- Ut�nuk kell menni pedig! Nem hagyhatjuk �ket…
- Nem hagyhatn�nk, de ez nem norm�lis eset! Nem �rezted a l�lekenergi�t? Ezzel az olyanok, mint mi, nem b�nhatunk el! �s ha visszaj�nnek, �s ha t�nkretessz�k a test�ket azzal, hogy most ut�nuk megy�nk?
- Viselkedj Ichigosabban. Az az ideges�t� Kon is jobban elj�tssza, min te.
Ebben a pillanatban a tan�rn� leh�zta a cipz�rt, �s bedugta vigyorg� fej�t.
- Gyeeee-reeee-keeek! Elmegy�nk s�t�lni! Kapjatok fel valami v�z�ll�t!
- Es�ben? - n�zett r� „Rukia”.
- Persze!
- Ez nem norm�lis… - morogta „Ichigo”.
- Ugyan m�r! Es�ben a legjobb! - ezzel a kijelent�s�vel t�vozott, hogy a t�bbi �rtatlan di�kra hozza a fr�szt. Egy percet m�g v�rtak, h�tha visszaj�n, majd folytatt�k a cseveg�st.
- �gy kell int�zn�nk, hogy lemaradjunk! �s akkor felt�n�s n�lk�l elmehet�nk megn�zni, h�tha baj van!
- Chappy, ebb�l nem lesz semmi. N�zz ki.
A l�ny �gy is tett. A f�gg�nyszer� es� ide is el�rt, �s… a tan�rn� is berohant a s�tr�ba, mik�zben azt ki�ltotta: „Nem megy�nk sehova!”

- Hol marad m�r Kurosaki-kun, �s Kuchiki-san? - pillantott ki �jra a s�torb�l Inoue - M�r r�gen vissza kellett volna �rni�k!
- Nem tudom, de kezdek agg�dni, h�tha az a barom Kurosaki megint valami �k�rs�get csin�lt! - tolta feljebb a szem�veg�t Ishida.
- Ne menj�nk ut�nuk?
- Szerintem ne, Inoue. Lehet, hogy csak t�bb dolguk akadt, mint els�re gondolt�k. Persze most biztos arra gondolsz, „De att�l m�g mehetn�nk nekik seg�teni”. V�lem�nyem szerint nem k�ne. H�tha egy�b dolguk akadt, amit csak �k tudnak lerendezni, tal�n megint �sszevesztek azon, ki a nagyobb idi�ta. Nem lep�dn�k meg.
- De Ishida-kun! Lehet, hogy bajban vannak! Kuchiki-san reiatsuja nagyon gyenge…
- Val�ban… de ez az � dolguk. Nekik kell lerendezni�k, �k az illet�kesek. �s semmi kedvem meg�zni sem.
- De Kurosaki-kun� is gyeng�bb, mint szokott!
- �n is tudom. De nem hiszem, hogy ezen tudn�l seg�teni. Azzal, ha odamenn�l, csak eltereln�d a figyelm�ket, �s s�lyosabb s�r�l�seik lenn�nek. Ebben az es�ben am�gy se tal�lsz oda. �s szerintem… a tan�rn� sem v�letlen�l �ll�ttatja fel azt a nagy s�trat! Lehet, hogy bulit akar rendezni �gy a t�borunk v�ge fel�! - h�zta k�nyelmetlen vigyorra a sz�j�t - �s ha lel�p�nk, akkor tudod, mi j�n! „Komolyan azt hittem k�rbe kell j�rni a k�rny�ki moteleket ut�natok! Ejnye, hogy ti mire nem vagytok k�pesek a t�borban!” - figur�zta a n�t nyafog�s hangon - Kurosaki�k is megj�rt�k tegnap, eml�kszel?
- Igen. Igazad van.
Sado bedugta a fej�t a s�torba.
- Gyertek. H�vnak. Mindenkit.
S�hajtva fel�lltak, �s �trohantak a nagys�torba, aminek a k�zep�n, egy emelv�nyen a tan�rn� �ppen hegyi besz�det tartott.
- … tal�ltam ki, hogy mit sz�ln�tok egy kis buliz�shoz? �v�lt a zene, reng a padl�, t�ncoljon mindenki! �s kiv�lasztjuk az est kir�ly�t �s kir�lyn�j�t, akik ezen az emelv�nyen fognak majd t�ncolni, �s… ide teszek egy dobozt, amire r� lehet �rni, mit kell majd csin�lniuk nagyk�z�ns�g el�tt! El�re sz�lok, Keigo fiam, hogy sem sztript�z sem egy�b, a te fant�zi�dhoz ill� nem lesz!
- Jaj, tan�rn� nem��������r!!! - vis�tott fel az emlegetett szam�r a t�megben.
- �gyhogy j� sz�rakoz�st mindenkinek! Kimenni tilos a s�torb�l, vagy rosszara kell gondolnom, �s kijelenteni a t�rsas�gnak, hogy ir�ny keresg�lni! Bokrok, sz�ll�helyek, s�trak…
- De tan�rn�! Nem azt mondta, hogy ilyet nem lehet?! - h�borgott a barna haj�.
- Ez nem kapcsol�dik a szt�rp�rhoz, Keigo fiam! �s mellesleg amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis�k�rnek! Ezt v�sd j�l az eszedbe! M�r ha van olyan. - tette hozz� halkabban, mire a t�rsas�g nevet�sben t�rt ki.
- L�tod, Inoue. Megmondtam. Sz�val pr�b�ld meg j�l �rezni magad, az az idi�ta �gyis visszaj�n, ha ki�ld�k�lte mag�t!
- Igen… biztos… Ishi…
- Orihime! V�gre megvagy! - f�rt utat mag�nak Tatsuki a l�nyhoz. Gyere, seg�ts szendvicseket csin�lni!
- Rendben! - mosolyodott el.
Jaj, biztos ezt akarod? Hogy Orihime csin�ljon szendvicseket, s�hajtott fel a quicy. Akkor abb�l nem sokan esznek.
A zene elnyomta az es� kopog�s�t. A sok ember miatt hamar kimelegedett a hely, �gy a csapad�k hozta h�v�ss�g is tovat�nt. „Ichigo” �s „Rukia” elvonultak a saj�t hely�kre, ahol �k szoktak lenni. �gy senkinek nem t�nt fel igazi l�t�k hi�nya. Vagyis akinek felt�nt, az sem t�r�d�tt vele. Hisz Ishida megmondta: visszaj�nnek…

A k�z imm�r nem volt v�res. Az es� lemosta r�la az utols� cseppig. M�r csak foltokat l�tott. A s�t�ts�g egyre mag�ba h�vta, a pusztul�sba. Ekkor egy hangot hallott… ismer�s volt…
- Ejnye, t�ged megint j�l elint�ztek. De ne agg�dj, hamar helyre pofozlak.
Ki vagy? Nem… nem eml�kszem… v�rjunk csak… Ha…?
- Ha-na… Hanatarou?
- Sz�val magadn�l vagy. Remek.
- Mit… keresel te itt?
- Abarai hadnagy k�rt meg r�, hogy j�jjek le. Mert a „C” �jra t�madhat. De l�tom elk�stem egy kicsit. Sebaj, meggy�gy�talak.
- Ne… ne engem… nem kell… Rukia… le… zuhant… �t… - lehelte, de nem lehetett hallani, �rteni bel�le semmit.
- Nem �rtem. Mit mondasz? Nem �rdekes, pihenj, am�g meggy�gy�talak, �s akkor mondhatod.
Nem! Hanatarou, te barom! Rukia! �t mentsd meg! Legal�bb hozd fel… hogy… de meghalt… biztos meghalt… ezt nem �lhette t�l… Rukia…
A fi� lassan lehunyta a szem�t, mag�ba h�zta a s�t�ts�g, de… tudta, hogy �l. F�zott. Lassan k�rvonalakat kezdett l�tni, ami hom�lyos k�pp� alakult. Egy alak… tisztult a k�p… k�v�lr�l l�tta az esem�nyeket. Ott fek�dt a saj�t l�ba el�tt, �s Hanatarou t�rdelt f�l�tte. A t�sk�ja nyitva, mindenf�le Soul Society b�li csodaszer. Meg�rz�st k�vetve feln�zett. Rukia ott �llt a szakad�k sz�l�n. Ki�ltott volna neki, de nem volt hangja. Odafutott volna, de nem mozdult a l�ba. A l�ny alatt pedig repedezett a szikla.
NEM! Nem akarom �jra �t�lni! Ha csak �lom is, nem akarom, hogy �jra elvesz�tsem! Nem b�rn�m elviselni… hogy megint…
- I… chi… go…
Rukia?
A l�ny �t n�zte. Mintha mondani akart volna valamit. De nem tudott. � sem tudott megsz�lalni. A kez�t felemelte, �s lefele mutatott, ahova zuhant. Majd �jra r�n�zett a fi�ra, �s megr�zta a fej�t. Azt�n lassan �tl�tsz�v� v�lt, �s elt�nt.
Ichigo ki�ltott volna, „V�rj! Mit akarsz ezzel mondani? Azt hogy �lsz m�g? Maradj itt, tudnom kell az igazat!” De a k�p is lassan kezdett szertefoszlani, mint egy ablak�veg, amit bet�rtek, amit l�tott szil�nkjaira hullott, �s �jra az volt, aki a f�ld�n fekszik. A bor�s eget l�tta, �s egy fejet, ami mosolyogott r�.
- L�tod? Mondtam, hogy rendbe hozlak!
Ichigo azonnal kapcsolt. Vill�mgyorsan fel�lt, ezzel azt eredm�nyezte, hogy ez egyik sebe felszakadt. Odakapott azonnal, de nagy nehezen felt�p�szkodott.
- Hanatarou! Rukia… seg�tened kell!
- A kisasszony itt van valahol? Azt hittem ott maradt a sz�ll�sotokon, mivel nem �reztem a l�lekenegi�j�t…
Nem �rezte? Most akkor vagy csak olyan gyenge, hogy nem lehet �rezni vagy…
- K�rlek! Nincs n�lad egy k�t�l, vagy valami, hogy lejuthassak?
- Le? Hova le?
- H�t oda! - mutatott a szakad�k fel�.
- Ichigo… az ne mondd, hogy a kisasszony oda leesett!
- De igen… - lehajtotta a fej�t - �s az �n hib�m volt. Mert gyenge voltam. Megint.
- Nem a te hib�d volt. a „C” -nek ez egy… mondhatni teremtm�nye. Shinigamiknak jelenik meg, �s megt�madja �ket. A c�lja az, hogy belev�gja a kardj�t. A reiatsu k�r�lvesz t�ged �s a kardod. Ha megsebes�ted, akkor ezt megt�ri. A s�r�l�sen kereszt�l sz�vja mag�ba a l�leker�det, �s �gy term�szetes hogy elgyeng�lsz.
- De akkor is! Ha els�re bet�r�m a maszkj�t, most nem lenn�nk ilyen helyzetben! Rukia meg… � meg itt lenne, �s szidn� a fejemet, milyen b�na voltam, hogy megs�r�ltem! Minden j� lenne!
- De ha a kisasszony l�tna most t�ged, akkor nagyon csal�dott lenne. Nem ez volt az az �ned, amit el�z�tt? Ha csak magadat hib�ztatod, azzal semmi nem v�ltozik meg. De ezt neked, annak idej�n elmondta a maga st�lus�ban. Tudom, ez a besz�d nem hozz�m val� - vakarta meg kicsit zavartan a fej�t.
T�vedsz, Hanatarou. Legal�bb nem t�nsz olyan szerencs�tlennek, mint �ltal�ban. De a mondanival�dban igazad van. Rukia hatalmasat csal�dna bennem most. Ha l�tn�… sz�ba se �llna velem t�bbet. Mi�rt vagy ennyire gyenge? Ennyire… szerencs�tlen?! Elegem van ebb�l. Ha er�s vagyok, akkor legyek az ilyenkor is!
- K�sz�n�m, Hanatarou. Magamhoz t�r�tett�l! �n most lemegyek… de r�d is sz�ks�gem van. Rukia �l, �s meg kell gy�gy�tanod.
- Rendben, lemegyek veled. Van itt k�t�l, de vigy�zz magadra, nehogy felszakadjon m�g egy seb.
�vatosan al�ereszkedtek a k�dbe. Az orrukig is alig l�ttak el. Ichigo arra sz�m�tott, hogy a l�ba v�zbe fog �rni, de e helyett valami kem�nyet �rzett a talpa alatt. Egy ki�ll� szikla. �s ezen a szikl�n nem messze t�le valami feket�llett. Azonnal odarohant. Rukia fek�dt mozdulatlanul, mindene csupa seb volt. A helyettes hal�listen agg�dva n�zett a l�nyra. Let�rdelt mell�, �s megfogta a kez�t. Az is csupa seb volt. A h�feh�r b�rt v�r �s s�r bor�totta. De b�rmilyen �llapotban is volt a l�ny, b�rmennyire is f�jdalmas volt r�n�zni, kis �r�m m�gis volt ebben. Ugyanis a l�ny gyeng�n, de l�legzett. �s ez volt a legfontosabb.