4. fejezet, Utazás

Elérkezett a nap. Vagyis, inkább a hajnal, mivelhogy a tanárnő meghagyta mindenkinek, hogy hajnali fél 6-kor legyen mindenki kinn a ház előtt, a busszal nagyjából akkor szedi fel őket. Így hát Ichigo és Rukia ásítozva, bágyadtan, álmosan pislogva tájolt a messzeségbe, mikor tűnik fel végre a busz.
- Te, Ichigo?
A magszólításra csak egy morranás volt a válasz, amivel jelezte, hogy figyel. Így hát a lány folytatta:
- Hogy van a buszon az ülésrend?
- Miért kérdezed?
- Öhm… csak úgy. Itt még nem buszoztam.
- Ahogyan te akarod. Általában odafelé a lányok ülnek elől, a fiúk pedig hátul. Visszaúton fordítva.
- Akkor fiúk nem ülnek lányok mellett?
- Általában nem. Az ok az, hogy néhányan az osztályban, a tanárnővel az élen furcsa dolgokra gondolnak, ha valami olyasmit látnak, mint amire te gondoltál.
- Aha… értem.
Eltelik egy fél óra, de a busz még sehol. Az eper már szinte állva aludt, mikor a mellette álló alacsony lány megint megszólalt.
- Te, Ichigo?
- Mit akarsz?
- Bemegyek a nyuszimért, és alszom egyet rajta, amíg ideérnek.
- Ide ne hozd! - rémüldözött - Ne égess le mindenki előtt vele! Tőlem otthon azt csinálsz vele amit akarsz, de … - cseppnyi fáziskéséssel, de leesett neki, hogy a nyuszimániás már nincs ott. Csak az ajtócsattanást hallotta, majd fél perc múlva feltűnt egy hatalmas rózsaszín plüssnyúl társaságában.
- És viszem magammal! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Nem is ismerlek téged. Ilyen korán hajnalban is simán lefárasztasz! Legalább most kímélnél!
- Neked erre rá sem kell nézned!
- Egy ekkora förmedvényt még a vak is meglát!
- Ha förmedvény minek adtad nekem?
- Fogalmam sincs! Ha tudtam volna, hogy ez lesz a vége, inkább el sem vittelek volna a nyulakhoz, és akkor ezt a nagy rakás vackot sem szorongatnád itt, és nem idegesítenél vele! - förmedt rá a lányra, aki lehajtotta a fejét. A fiúnak csak most esett le, mennyire megbántotta előző mondatával a lányt. Gondolkozott, hogyan is tehetné jóvá. Nem akarta soha, hogy szomorúnak lássa, főleg ne…
- Jaj ne, Rukia! Kérlek, ne sírj! - Ugyanis a lány arcán jól láthatóan végiggurult egy könnycsepp, amit egy következő követett.
- Hagyj békén! Érzéketlen tuskó! - fordított hátat neki. Ichigo nem tudta, mihez kezdjen. A megnyugtatás és a felvidítás nem volt éppen az erőssége. Hírtelen ötletétől vezérelve kikapta a lány kezéből a nyulat, és maga elé tette. Rukia csípőre tett kézzel, könnyes szemében haraggal megpördült, és már éppen kezdte volta leszidni a fiút, mikor látta, mit is művel. Attól megakadt a szó a nyelvén. Helyette elmosolyodott, ami nevetésbe ment át. Nézte, ahogy az Eper nyulat játszva hülyéskedik, pedig tudta jól, hogy ilyet sosem csinálna, ha más is látja. A haragja elpárolgott. Ichigo pedig csak ugrált, mozgatta a „füleit”, végül a nyuszival átöleltette a lányt. Ő maga nem, csak a nyuszi.
- Bocsi, Rukia. Nem akartam olyanokat mondani. Csak nagyon kora van még, és ismersz, milyen is vagyok.
- Igen. Én pedig bocsi, hogy így felhúztam magam rajta.
- Izé… hát…
Mindketten mondani akartak valamit a másiknak. Valamit, ami bizonyítja, nem haragszanak már, sőt… De pont ebben a pillanatban begördült a busz az utcába, megállt a ház előtt, és az ajtó kitárult. A tanárnő nagy vidáman integetett kifelé.
- Helló-belló fiatalok! Bocsesz a késésért, de a sofőr bácsi nem sietett eléggé, így kénytelen voltam átvenni a kormányt, de kisebb fajta közúti katasztrófát okoztam, mikor áthajtottam egy fekvőrendőrön, és megpördültem, és nekimentem egy kamionnak, ami felborult, és egy kismotorral száguldozó őrült zöld-fehér csíkos kalapos fazonra borult, akinek a kemény fején kettétörött ugyan, de ő maga leesett kisjárműről, ami mintha életre kelt volna, átrobogott az utcán, ami miatt összement két autós, mellé a fickó még meg is ajándékozott egy virágcsokorral, amiből víz spiccelt kifelé, így nekiálltam kergetni, de ő meg berohant valami nem éppen bizalomgerjesztő „Urahara vegyesbolt” feliratú házikóba, ahonnan egy slaggal lefröcskölt, és és és… - hadarta egy levegővel el.
- Jól van, jól van, tanárnő! El hisszük, semmi baj sincsen, késett, és ennyi. - vágta rá Ichigo, félbeszakítva a tanárnőt. Na persze, másnak meséljen, morgott, miközben bepakolta a csomagokat a busz oldalában lévő csomagtartóba.
- Jó reggelt tanárnő! - köszönt Rukia. Atya ég, ez a nőszemély… Urahara kismotorral, ezt a gondolatot meg is mosolyogta. Ezt az egyet elhitte. Attól a fazontól ki is telik. Ichigo hátrament, és lehuppant ez egyetlen üres helyre a környéken, Ishida mellé. Rukia pedig leült az egyik lány mellé, a nyuszijával a kezében.
- Na, skacok! Már csak Sado-éknál állunk meg, és készen is vagyunk!
- Nincs több szabad hely, tanárnő! - szólt kórusban a „hátsó fertály”
- Igen, tudom!- mosolygott - A busz egyel kevesebb személyes, mint az osztály! De… - nyúlt bele a táskájába- éppen ezért hoztam neki felfújható gumifotelt!
Atya ég, sóhajtott az Eper. Ez mit ki nem talál. De nem csak ő, az egész osztály furcsán nézett rá. Eddig is tudták, hogy a tanáruk nem komplett, de azt nem sejtették volna, hogy egyenesen a diliházból szalajtották. A busz elindult, a tanár pedig hátrahajította a fotelt Keigo-nak.
- Fújd fel! Fújd fel! Fúúúúújd! - ugra-bugrált. Már csak egy pom-pom hiányzott volna a kezéből. Szerencsétlen srác, mi mászót tehetett, mint fújta… fúújta… és fúúújta.
- Hé! Kuchiki-san! - szólt előre Orihime a lánynak - de ennivaló nyuszid van!
- Szia Inoue! Köszi!
- Kitől kaptad?
- Öhm… a bátyám küldte!
- Neked van bátyád?
- Van! De messze lakik, mert dolgozik.
- Értem! És mit dolgozik?
- Kapitány.
- A hadseregnél? - kerekedtek ki a lány szemei.
- Ott ott! - helyeselt. Ha megtudná, hogy valójában Ichigotól van…
- De… most nincs is háború! Miért nincs itt veled?
- Sok a munka így is, főleg papírmunka, de ahol, ő van, mindenféle kisebb incidenseket is kezelnie kell neki, és a többieknek!
- Fú, de jó! És téged is megtanított pár különleges fogásra?
- Meg! De én nem vagyok elég jó. Nem nekem való - nevetett kínosan.
- Rendes bátyád lehet, ha olyan messziről is ilyen hatalmas ajándékot küldött neked!
- Igen, rendes… - fordította el a fejét.
Nemsokára megálltak,és Chad is felszállt. Arca nem tükrözött meglepetést, mikor megtudta, a felfújható gumiszékbe kell ülnie. Az út további részén sem történt semmi különös, nyugalom volt. A buszon csak a beszélgetés néhol halk, néhol hangosabb moraja hallatszott. Mikor már látszott a tengerpart, Rukia hátrafordult, és Ichigot kereste tekintetével. A fiú észrevette ezt, és ő is odapillantott. Nem tudta megállapítani, de minta valamit kérdezni akart volna a lány, legalábbis a szemén ez látszott, úgyhogy egy sóhajjal felállt, és odament.
- Mi van?
- Mennyi idő még?
- Nem jártam itt még soha. Kérdezd a tanárnőt.
- De alszik.
- Ébreszd fel.
- Idegesítően horkol. Nem megyek a közelébe, mert a végén még elkapom tőle.
- Mit? A horkolást?
- Azt.
- De azt lehetetlen! Az nem elkapós!
- De akkor is…
- Húh… - sóhajtott fel az Eper- figyelj, nagyjából talán egy félórányira van innen a kikötő. Onnan hajóval megyünk, azt élvezni fogod. A hajóút Okinavára talán három óra attól a kikötőtől. Onnan a tábor tízpercnyi gyaloglásra van.
- Mégis tudod!
- Elolvastam unalmamban a prospektust, amit osztott még Karakurában.
- Én nem kaptam!
- Dehogynem. Csak széttépted te idióta! Ott van a maradvány a kezedben!
- Hoppá! Nem vettem észre.
- Szerintem aludj egyet, mert már olyan fáradt vagy, hogy figyelni sem tudsz.
- Nem tudok!
- Próbálj meg! Mentem.
- De Ichigo…!
A fiú hátat fordítva intett egyet, majd visszaült a helyére. Fél óra múlva a busz valóban lefékezett a kikötő parkolójában.
- Na, kölykök, szedjétek a sátorfát, és irány a hajó! Ott kaptok vacsit is! De a potyautasnak nem jár!- mutatott a Rukia kezében lévő nyúlra. Az osztály nevetésben tört ki, a lány pedig felhúzta az orrát. Ichigo a szemeit forgatta. Atya ég, ez a lány… rosszabb, mint Yuzu, ami pedig nagy szó! A busz lassan kiürült, a csomagtér is kongott az ürességtől. Ellentétben a hajó megtelt vidám fiatalokkal, és persze hatalmas csomagjaikkal. A hajó elindult. Mindenki a gyönyörű hullámokat nézte, ahogy a napfény játszva megtörik rajta. A lenyugvó nap is csodás volt. Igen, a hosszú, nagyon hosszú buszutazás után jól esett ez. Hiszen hajnal óta ott ültek, most meg már a nap lenyugszik! Ichigo félrevonult. Nyugalomra vágyott. Inoue viszont ott állt mögötte, amit a fiú nem vett észre. Kurosaki-kun… bárcsak oda mernék menni, és elmondani, mit is érzek. Bárcsak tudnám, hogy te is így érzel. Bárcsak itt, a gyönyörű naplementében, szerelmet vallanál nekem… bárcsak, lépett előre egyet… majd még egyet… és…
- Hé, csajszik! - kiabált a tanárnő - vacsi-macsi!
Így Orihime sóhajtott, majd elment, Ichigo - szerencséjére- ebből semmit nem vett észre. Lefoglalták gondolatai, ami az elkövetkezendő tábori idő körül forgott. Remélte, hogy nyugalom lesz, nem kell lidércek után caplatnia éjt nap alá téve, mert akkor az egész nem ér semmit. És utána nem lesz otthon senki, csak ő. Ja, és Rukia. Persze… hogy is felejthette el. Az apja szemétkedett is velük. „Nehogy olyat csináljatok, amit nem kéne” Ejnye, fater, mégis mikre gondolsz? Te… szidta gondolatban szülőjét.
A lányok közben lent várakoztak az ebédlőben. Orihime és Tatsuki ültek egymás mellett, szemben pedig Rukia és Chizuru. Minden más asztalnál szintén 4-esével ücsörögtek. Hamarosan kihozták az ételt. Sajtos-currys hal. Sokaknak el is ment a kedve rögtön. Ilyen undormányt! Csak Hime falatozott jóízűen, meg persze a tanárnő.
- Egyetek ti is! Nagyon finom! - kiabált Inoue.
Egye kukac, a csoport egy része megkóstolta. Chizuru viszont, szokásához híven, inkább Orihimét környékezte meg
- Hiiimeeee, lenne kedved velem egy sátorban aludni?
- Na, majd pont veled! - vágta rá Tatsuki - mindannyian tudjuk, mit is csinálnál!
- Bocsi, Chizuru, de Tatsukival már megbeszéltem! - mosolygott a lány.
- Semmi gond, Hime, de ugye majd…
- NEM! - vágta képem Tatsuki a hallal a lányt.
- Áú! Jól van. Ha te így… - felkapta az ételt, és elhajította. De nem a célpontot talált el, hanem egy másik lányt, aki szintén visszadobta volna, de megint mást talált el. És így az étkezéből kaja-csata lett. Egyik lövés a tanárnőt találta el.
- Ejnye! Valaki nem itta meg ma reggel a célzóvizet! Én senkinek sem ártottam! - hőbörgött - De akkor jól van! Nesztek! - szállt be ő is. Az egész csoport kaja-csatát játszott már. Majd végül a konyhafőnök, egy kétméteres, izmos ürge jött ki sodrófával leállítani őket. Néhányukat gyorsan befogtál takarítani, majd amikor végeztek, a tanárnő kilibbent szólni a fiúknak is.
- Minden hímneműnek figyelem! A szakácsnők nem eladók!
A döbbent morgásra gyorsan magyarázattal is szolgált.
- Csak azért mondtam, hogy nehogy a hasatok vezéreljen és egy másik testrészetek!
Ők inkább nem szóltak semmit. Megszokhatták volna már. Lementek, és ők is megkapták az előző förmedvényt. Volt, aki megette. volt, aki megkóstolni sem merte. Nagyjából fél órára erre ismét a tanáruk visítozását lehetett hallani.
- Tíz perc és ott leszünk! Tíz perc és ott leszünk!
Szóval a bagázs nekiállt szedelőzködni. Amikor a hajó kikötött, már majdnem sötét volt. De azért eltaláltak a táborhelyig. Nekikezdtek felverni a sátrakat. A fiúk is, és a lányok is páratlanul voltak, és pont annyi sátor volt, hogy páronként elég volt. Szóval egy fiú és egy lány együtt dog aludni, hacsak nem akar a tanárnőnél, aki köztudottan horkol, dumál, forgolódik, csapkod, visítozik álmában, és még sorolhatnám. A lányok körül Rukia marad egyedül, hiszem olyan jóban senkivel sem volt. Remélem, Ichigo lesz velem, gondolta. Őt legalább ismerem. A fiúk közül hárman maradtak, akik körül dönteni kellett. Chad, Ichigo és Ishida. Akikkel senki nem akart volna egy sátorba kerülni. Azaz max Ichigoval, de a másik kettővel semmi pénzért.
- Nem vagyok hajlandó Kurosakival egy sátorban aludni ilyen hosszú ideig! - jelentette ki Ishida.
- … - ez volt Chad véleménye.
- Ishida… tudod ki akarna VELED aludni! Majd a halál!
- Mit mondtál? Nem tudom kettőnk közül ki a HALÁL isten ?! - mikor hátrapillantott, látta, hogy Rukia maradt egyedül a lányok közül.
- Ishida, ha jót ak…
- Idefigyelj, Kurosaki! Én maradok Sadoval, te pedig mész ahhoz, aki a lányok közül maradt!.
- Persze! majd pont!
- Akkor sem, ha Kuchiki maradt egyedül?
Az eper egy pillenetre elhallgatott, majd rávágta:
- NEM!
- Pedig vele leszel! Ha karod, ha nem! Viszlát!
- Te kis… grrr…
- Úgy látom, minden páros megvan! - hallotta a tanárnő nevető hangját a háta mögül. A fene, most már nincs menekvés!
- Igen, tanárnő! Kurosaki úgy döntött, ő lesz Kuchikivel! - fordult vissza Ishida. Én nyertem! Kurosaki, ezt már nem úszod meg! Hehe!
- Ichi-Ichi, menj szépen oda a kis Rukiácskához - kacsintott a tanárnő, mire Ichigoval megfordult a világ. Mi? Ichi-Ichi? Kis Rukiácska? És vele legyek egész végig? Meghalok. Bár azért a szíve mélyén kicsit mégis örült neki, de ezt magának sem ismerte be. Odalépett a lányhoz,m ajd egy hatalmas sóhajjal kijelentette:
- Én leszek veled egy sátorban.