Beteljes�lt �lmok

Hallok… egy hangot. Messze t�volr�l r�mlik a gazd�ja… de az arc�t elhom�lyos�totta az id�… de azt tudom, hogy nagyon fontos volt nekem. Tal�n ha h�tran�zek, akkor megtudom… azt mondja, „Ichigo”… Igen, a f�ld�n �gy eml�kszem, �gy h�vtak…

- H�, Ichigo! Gyere m�r! Kih�l a reggeli!

- Hagyj�l b�k�n, Karin! - h�zta a fej�re a takar�t egy narancss�rga haj� sr�c.

- Elk�sel a munk�b�l! �s a fater ideges lesz!

- Lepofozom - morgott.

- T�ged meg a munkat�rsad! Az a… Tomiko Mayu, azt hiszem ez a neve.

- ���! Meg se eml�tsd! Esk�sz�m, m�g Rukia pofonjai is gyeng�d simogat�sok voltak hozz� k�pest! - fordult le az �gyr�l a r�pafej.

- Rukia? Ichigo, ki az? - csod�lkozott el h�ga.

- Senki… nem �rdekes, � m�r… r�gen nincs itt. - hajtotta le a fej�t. Hi�nyzott neki a l�ny. Nem tudja mi�rt, eml�kszik, hogy a t�voz�sakor azt mondta neki, elfelejti. �s igen, mindenki elfelejtette, kiv�ve �ket, a kis csapatot, akivel egy�tt voltak. Mindig egy�tt. Eml�kezett, ny�r volt. Csodasz�p, langyos �jszaka, minden�tt vir�gok illat�t lehetet �rezni a leveg�ben. Egy felh� sem volt az �gen, �gy a hold teljes pomp�j�ban uralkodhatott, mik�zben kis bar�tai, a csillagok is mind a f�ldre mosolyogtak. Azt hitte, ezt m�r semmi nem �rny�kolhatja be… de t�vedett. Mosollyal az arc�n l�pett be a szob�ba. A nyitott ablakn�l ott �lt Rukia. Odas�t�lt hozz�, hogy besz�lgessenek egyet. De a l�ny tekintete furcsa volt… nagyon furcsa. Ahogy r� n�zett, l�tszott, hogy el akar valamit mondani, de ak�rh�nyszor belekezdett, mindig visszacsukta a sz�j�t. B�r az eml�k egy r�sze - tal�n amiatt, amit mondott a l�ny - teljesen elt�nt, a m�lt felem�sztette, de a szavai m�lyen belev�s�dtek a lelk�be, �s nem engedt�k el soha.

„ - Ichigo… �n… nagyon sajn�lom, de nem maradhatok. Renji �zente meg, mire k�sz�l Nii-sama. Benne tudod, hogy megb�zhatok, nem hazudna nekem.

- De… Rukia, mir�l besz�lsz? Legyen b�rmi, tudod, hogy seg�tek, �s megv�delek! Meg�g�rtem!

- Nem! Nem foglak vesz�lybe sodorni! Nem az �n �letem m�lik rajta, hanem a tied! Nii-sama meg�l, ha tov�bb itt maradok. Az � k�kem�ny fej�nek semmit nem lehet megmagyar�zni. De ne agg�dj, nem lesz semmi nyoma annak, hogy elmentem. Mindenki elfelejt, az oszt�ly, a csal�dod, a bar�tok, �s… te is.”

- K�sz�n�m a reggelit! Mentem, mert Tomiko megint nekem esik!

- Fiam, mi�rt nem h�vod randira a csajt? Sz�p p�r lenn�tek! - kuncogott Isshin.

- Hm… mert nem az esetem. - mosolyodott el- Tal�lkozunk d�lut�n!

…Nem gondoltam volna, hogy ezek csak �res szavak lesznek. �res, megszegett szavak. Igaz�b�l lehet, hogy mindig is erre v�gytam. Nem tudom. Csak azt, hogy miut�n Rukia elment, csak �ress�get �reztem. Nem volt soha senki, akibe �gy megb�ztam volna, mint benne. Kit�lt�tte azt a r�sz�t a lelkemnek, ez �letemnek, amit a tal�lkoz�sunk el�tt semmisnek v�ltem. Nem voltam egyed�l. Lehet, hogy ez�rt nem k�zd�ttem… csak hagytam, hogy a hal�l m�lys�ge mag�val ragadjon. A s�t�ts�g, aminek a v�gtelens�gig a foglya maradok…

- M�ra ennyi. Nincs t�bb beteg a v�r�ban. - rakott �ssze Tomiko egy hatalmas pap�rkupacot.

- El�jegyz�sben sincsen senki?

- Nincs, doktor.

- Rendben. Akkor a pap�rmunk�t elv�gzem, azt�n megyek el, Tomiko-san.

- Kurosaki-sama, nem �r r� ma este? Meg k�ne besz�ln�nk p�r dolgot.

- Mir�l lenne sz�? Att�l f�gg r��rek-e, vagy sem. - morogta a r�pafej�.

- Az ell�t�s… egy�b ilyenek.

- Az r��r. Nekem dolgom van, sajn�lom. - r�n�zett az �r�ra - Jaj ne! M�r ennyi az id�? Bocs�sson meg, Tomiko-san! De mag�ra hagyhatn�m a marad�kot? Kap t�l�rab�rt �rte, de nekem rohannom kell.

- Persze, doktor! - v�laszolt a n� kiss� megh�kkenten.

K�sz�netk�ppen intett egyet, majd a kab�tj�t felkapva az eper elsz�guldott. Az igazi ok nem az id� volt… �rzett valamit. Egy szellem… �s egy hollow. Egyenesen a f�utc�n, majd jobbra, ism�t jobbra, majd balra… r�tta az utc�kat, rohant… �s megl�tta, amit keresett. V�gigfutott a hideg a h�t�n, �s elfogta a retteg�s. Most d�bbent csak r�, mit is csin�lt val�j�ban. Nem tud hal�listenn� alakulni, �s �gy nagy bajban van! Ez a d�g am�gy is k�tszer akkora, mint eddig ak�rmelyik is volt! �s er�s… annyira, hogy m�g � is, a semmi kis l�lekenergia�rz�-k�pess�g�vel, eg�sz test�vel �rezte annak hatalmas erej�t! Menek�lni… es�lye sem volt. Az m�r �szrevette. A h�zakat led�ntve k�zeledett fel� a r�m�lom. Megborzongott. Sz�ve m�ly�n rem�lte, k�ny�rg�tt az �gnek, hadd hallja meg a szavakat: „Te idi�ta! H�t ennyire se vagy k�pes? Int�zd m�r el!” De az, aki ezeket mondhatta volna messze volt. El�rhetetlen t�vol. A lid�rc t�madott, de Ichigo kit�rt. Gyorsan k�r�ln�zett, h�tha tal�l valamit, amivel elint�zheti, de semmit nem tal�lt. Ennyi, nekem v�gem!

- Ichigo!!!!

Valaki… a nevemet ki�ltja… Karin! Yuzu!

A testv�rei szeme l�tt�ra t�pett Ichigo test�be az a d�g… a szen�k l�tt�ra esett �ssze… v�rzett… �s �k nem tudtak semmit tenni…

A f�ld… langyos… de �n m�gis… remegek… pedig nem f�j… nem �rzek semmit… hom�lyosan l�tok… valaki van el�ttem, de ki? Ismer�s a reiatsuja… ez a mikrofonfej�…

- Sajn�lom, Kurosaki, hogy nem �rtem ide id�ben. De nem hagyom, hogy felfaljon, �tk�ld�m a lelkedet.

Megnyugtat�… nem tudtalak megmenteni, de �tk�ld�m a lelkedet… de sebaj… tal�n megszabadulok a tehert�l, �s az eml�keimt�l… �sszeszorult a t�d�m… ne-nem kapok leveg�t! Meleg a sz�mban… V�r?

- Itt… a v�ge… megyek m�r, Rukia… - ezekkel a szavakkal megsz�nt a sz�vver�se, az utols� l�legzet is elhagyta ajk�t. Egy k�nnycsepp m�g kig�rd�lt a jobb szem�b�l, de tekintete m�r csak a semmibe meredt. De a szavai ott visszhangoztak a leveg�ben, az ott �ll�k f�l�ben, a testv�rei sz�v�ben, �s lelk�ben.

- I… chi… go… NEEEE!

- Te j�… �g… ez… ez nem lehet igaz!

Egyik�k sem tudott mozdulni, csak �lltak dermedten, mozdulatlanul. Akik m�g l�tt�k se nagyon tehettek semmit, egyesek k�z�tt kisebb p�nik t�rt ki. A shinigami viszont, elker�lve egy m�sik trag�di�t, elint�zte az el�z� okoz�j�t. Ichigo lelke pedig m�r �ton volt a m�sik vil�g fel�…

- Ichigo!!!

Hallok… egy hangot. Messze t�volr�l r�mlik a gazd�ja… de az arc�t elhom�lyos�totta az id�… de azt tudom, hogy nagyon fontos volt nekem. Tal�n ha h�tran�zek, akkor megtudom… azt mondja, „Ichigo”… Igen, a f�ld�n �gy eml�kszem, �gy h�vtak…

A barna szemek a hang ir�ny�ba fordultak, a narancs hajba belekapott a sz�l… Eml�kk�pek ugrottak be neki… a ruha, ami rajta van… az �v� volt! De pont att�l nem l�tja az arc�t. A fuvallat, ami azel�tt a haj�t borzolta, most a csukly�t f�jta le az alakr�l… Az �veges, barna szemek, megteltek �lettel… fekete haj, lila szem, h�feh�r b�r, �s a hang, melyre olyan r�g�ta v�gyott, hogy hallja… azt hitte, neki m�r nem doboghat a sz�ve, pedig akkor �gy �rezte, igenis dobog! De lehet, hogy csak egy csal�ka k�pzelg�s volt, m�gis j� �rz�s…

- Ru… Rukia! - eg�sz test�vel a k�zeled� n� fel� fordult - t�nyleg…

Az �rz�sek, a r�g elfojtott v�gyak, a titkos k�v�ns�gok… minden, mintha val�ra v�lhatott volna egyetlenegy pillanat alatt! Tudt�k m�r r�g�ta, mind a ketten, szerett�k a m�sikat, �s ebben a pillanatban mind a ketten biztosak voltak a m�sik �rz�seiben is! Egym�st lelt�k volna, de m�gis… a Rukia meg�llt a m�sik el�tt.

- Igen, �n vagyok az! M�gis ki m�s, te… idi�ta! - csak �gy kics�szott a sz�j�n ez a sz�… megszokta, �s hi�nyzott is neki. Ichigo elmosolyodott.

- Idi�ta, de csak ut�nad…

- Nem - v�gott vissza kap�sb�l - te vagy az idi�t�bb!

- Nem mert te! - v�ltott morg�sabb hangnemre.

- Akkor te meg egy ostoba idi�ta �llat vagy!

Igen, ez hi�nyzott. �k mindig ezt csin�lt�k, veszekedtek… jelent�ktelen dolgokon. J� darabig folytatt�k, a „ki az idi�t�bb idi�ta” vit�t, de… a tekintet�k �sszekapcsol�dott… �s egyre m�lyebben a m�sik szem�ben kutattak… v�g�l nagy s�haj ut�n, morg�san, amolyan Ichigo �s Rukia st�lusban kiny�gt�k azt, amit eleinte maguknak se mertek volna beismerni, nemhogy megeml�t�s a m�siknak. Egyszerre a m�sik k�p�be v�gt�k,

- Szeretlek, te idi�ta �llat!

Ezut�n cs�nd k�vetkezett. Ichigo nem tudta, mit tegyen, Rukia arc�n egy k�nnycsepp g�rd�lt le. Az eper remeg� kez�t felemelte, �s az el�tte �ll� nyusziszeret� l�nyt �tkarolta. Az viszonozta az �lel�st. Karjait Ichigo nyaka k�r� fonta. A f�rfi v�gigsim�tott a n� arc�n, �s a f�l�be s�gott:

- Olyan sz�p lett�l, ami�ta nem l�ttalak. Sokkal n�iesebb… - majd a fej�t a saj�tja fel� hajtotta, �s l�gyan megcs�kolta. Ez a cs�k olyan �des volt, mint a m�z… vagy az eper cukorral… a n� visszacs�kolt neki. A cs�knak v�ge szakadt, �s Rukia Ichigo v�ll�ra hajtotta a fej�t…

…Ha minden �lom �gy teljes�lne, akkor a vil�g sokkal boldogabb hely lenne…

Owari:)