Ne vedd el t�lem a rem�nyt!

Az eml�kek igen tudnak f�jni. Azok, akik ezt m�g nem �lt�k �t, nem tudhatj�k. Nem �rthette a n�ni, nem �rthette Kon, se bar�tai, se a b�tyja, Byakuya. Senki. Egyed�l egy apr�cska kis gyertyal�ng, egy halv�ny rem�nysug�r marad neki. De elsz�nta mag�t. Ennyire m�g tal�n sosem volt biztos valamiben. Meg akarta tal�lni! Hogy… hogy bocs�natot k�rhessen! Hogy elmondhassa, mi�rt is ment el! Hogy legal�bb m�g egyszer l�thassa… csak egyetlenegyszer! Ha kell, akkor a tal�lkoz�s v�ge az � v�g�t is jelenti majd, de…
Kez�t �sszeszor�tva kin�zett az ablakon. Am�g itt �lt, ezen az ereszen m�szott le. A kil�t�s ugyanaz volt. Esz�be jutottak az utols� percek, amit itt t�lt�tt, ebben a h�zban. Telihold volt, az ablakn�l �llt, ugyan�gy, mint most. Lentr�l felsz�r�d�tt a szok�sos Ichigo - Karin - Kurosaki-papa vita hangja. Majd l�bdobog�s a l�pcs�n, kilincshang, ajt�nyikorg�s, ajt�csuk�d�s, �s a fel� k�zeled� l�ptek. Egy besz�lget�s, melynek minden egyes szava megmaradt benne, egy arckifejez�s, amely bele�gett a sz�v�be! A d�bbenet, a csal�dotts�g, �s a szomor�s�g egyszerre jelent meg annak az arc�n, akit elhagyott, hogy megv�dje, de ami ford�tva s�lt el. Mert ha akkor itt lett volna… ha nem lett volna �nfej�… tal�n m�g a b�tyja is…
- Nee-san? - ugrott Kon az �l�be
- I… Igen?
- Ne s�rj. Megtal�ljuk azt a barmot!
- Tudom.
- Ja, �s m�g valami, nee-san!
A l�ny k�rd�n r�n�zett.
- Tudod, hogy k�zel f�l fejjel magasabb lett�l? �s a hajad is hosszabb egy kicsit. Megn�veszthetn�d, biztos j�l �llna. �s m�g valami… mell� m�g egy kicsit tal�n n�iesebb is lett�l! - m�r ugrott volna oda ahova nem szabad, de a n� ell�kte.
- Kon, nem sz�p dolog vissza�lni ezzel a helyzettel! Itt hagylak, ha nem tanulsz meg viselkedni! Nem vagyok j� kedvemben, k�rlek, ezt most… hagyd abba.
Ezzel kil�pett az ajt�n, lev�gtatott a l�pcs�n, ki az utc�ra, �s egyenesen az Urahara vegyesbolt fel� vette az ir�nyt. Bed�rrentett az ajt�n, mire Kisuke duplaszalt�t v�gott h�trafel� az ijedts�gt�l.
- Mit �hajt, kisasszony?
- Egy �tj�r�t, de most azonnal! - adta ki a parancsot, mik�zben kib�jt a gigai-b�l. Az �tj�r�ba gondolkod�s n�lk�l bev�gtatott. Kon akkor futott be, �s �ppen hogy el tudta kapni a kimon�j�nak alj�t.
A l�ny rohant az �tj�r�ban. Rohant, mert v�gre r�j�tt, mi�rt is olyan fontos neki, hogy megtal�lja a fi�t. Ragyog�s t�lt�tte el az alag�t v�g�t, majd meg�rkezett. De nem azt v�rta, amit l�tott. Byakuya �llt vele szemben, a szok�sos, rideg, �rzelemmentes tekintet�vel. Egy pillanatra megingott az �nbizalma, �s kir�zta a hideg. Majd er�t vett mag�n, �s ell�pdelt b�tyja mellett, b�r tudta, akar valamit t�le, k�l�nben nem j�tt volna ide. Ett�l pedig… el�re tartott. Amint elment mellette, az megsz�lalt. Kem�nyen, szikr�nyi �rzelem n�lk�l.
- M�gis miben rem�nykedsz? Nincs �rtelme, aki hal�listen, �s a pusztul�s jutott neki sorsul, az megsz�nik l�tezni, mert a hal�listen maga egy l�lek, Ha a l�lek elpusztul, akkor a l�t is t�rl�dik, csak az eml�kek maradnak. Ne hidd, hogy csak mert emberk�nt �lt, m�s sors jutott neki. Fogadd el a sors�t, �s gyere haza.
Rukia lehajtotta a fej�t. Erre nem sz�m�tott. A b�tyja igaz kegyetlen, de hogy ennyire elvegye az egyetlen rem�nysugarat, ami er�t ad neki ahhoz, hogy folytassa az �let�t… �s ennek tudat�ban is van mell�! Nyelt egyet.
- Nem!
- Mit mondt�l?
- J�l hallottad, nem! Nem fogod elvenni t�lem a rem�nyt! Musz�j hinnem valamiben, valami olyanban, ami tartja bennem a lelket, hogy �lhessek!
- Vagy �gy. Sz�val, ha meghalsz, minden elint�z�dik. Ezen k�nnyen seg�thet�nk. - kardj��rt ny�lt. Rukia vill�mgyorsan megp�rd�lt. Felk�sz�lt a t�mad�sra. De Byakuya t�mad�s helyett csak egy lesajn�l� pillant�st vetett r�, majd intett az �t k�vet� test�r�knek, hogy hozz�k a l�nyt. Persze a fekete haj� l�ny nem hagyta mag�t. Dr�ga Nii-sama test�rei k�z�l j� n�h�nynak okot adott a betegszabads�gra. de v�g�l egyik h�tulr�l le�t�tte.

A l�ny m�r a Kuchiki-csal�d otthon�ban t�rt mag�hoz. Zsongott a feje az �t�st�l, sz�d�lt is. Ki akart menni a szob�b�l, de az ajt�t bez�rt�k. A kulcslyukon kilesve l�tta, hogy �r�k �llnak az ajt�ban. Szomor�an rogyott le egy sz�kre. Sz�val Nii-sama mindent alaposan kitervelt. Mi oka van erre? Mi�rt nem hagyja, hogy a saj�t �letemet �lhessem?! Mi belesz�l�sa van ebbe neki?! M�g csak nem is… nem is vagyunk v�rszerinti rokonok! Le kell l�pnem innen, �s akkor ezent�l a nevem nem Kuchiki Rukia lesz, hanem Nammo Rukia. Eldobom azt, amit a sorst�l kaptam az�rt, hogy ellene k�zdve megtal�ljam v�gre.
Halkan kinyitotta az ablakot. Itt megl�phet, ugyanis a szob�ja ablaka egy m�ly szakad�k f�l�tt van, ha ak�r csak egy picit is mell�l�p, biztosan meghal. Ezzel senki nem k�s�rletezne, igaz�b�l m�g � maga se tenn� meg, ha lenne m�s megold�s. Megl�p, �s PONT! Hal�listeni kimon�j�t levette, �s egy, az emberi vil�gb�l hozott csukly�s sz�rke kab�tot vett fel. Al� pedig egy sima nadr�got. Ichigot�l cs�rta mindkett�t, m�g mikor r�gen ide-oda m�szk�lt az emberi vil�g, �s a m�sik k�z�tt. M�g mindig nagyok voltak r�, de nem �rdekelte. Kim�szott. A t�tong� �js�t�t m�lys�gt�l nagyon megr�m�lt. A fr�sz ker�lgette v�gig, nem akart lezuhanni. Emellett esz�be jutott, amit m�g a „dajk�ja” mes�lt neki r�gebben. Ink�bb csak gyerekfelvigy�z� volt, aki a nemesi illemre is tan�totta. Egy legenda volt. �gy sz�lt, hogy: „Valamikor r�gen, amikor m�g csak �p�l�f�lben volt a v�ros, hollowok ezrei t�madtak az ittl�v�kre. Akkor m�g nem voltak olyan kardok, mint most, mindenkinek egyszer� Katana volt az oldal�n. �ppen ez�rt nem tudtak volna gy�zni, ha a Kuchiki csal�d akkori feje nem csalta volna �ket egy feneketlen szakad�kba. Annak a m�ly�n pedig mindenki sz�m�ra felfoghatatlan er� uralkodik. Aki oda beesik, az ugyan �letben marad, ha j�l esik, de odalent �r�kk� tart� szenved�s v�r r�. Elvesz�ti a reiatsuj�t, �s nem lesz ereje felm�szni, csak sikongatni. Az akkori vez�r az�rt ide emelte a lakhely�t, hogy eml�keztessen ezzel mindenkit: Itt � gy�z�tt, ez teh�t az � ter�lete. Er�s sz�lben gyakorta hallani a szakad�k mell�l a bent bolyong� lid�rcek �v�lt�s�t.”
- De vajon… ez igaz? - s�gta maga el�, majd �jra elindult. M�r a szakad�k v�ge fel� j�rhatott, mikor a k�, amire l�pett, megadta mag�t, �s a talaj elt�nt a l�ny l�ba al�l. G�rcsbe r�ndult a teste. A feje ki�r�lt, nem tudott gondolkozni. �szt�n�sen cselekedett, �s egyszer csak azt vette �szre, hogy a kez�vel tartja mag�t. Gyorsan visszam�szott, majd folytatta �tj�t. A szakad�k - �s �gy a Kuchiki-birtok is- eg�szen a peremvid�ket elv�laszt� falig h�z�dott. De nem volt sehol hely, ahol �tm�szhatna! Pedig oda nem �r el Byakuya keze, ha ott j�tt volna �t a m�sik vil�gb�l, akkor most ez nem �gy lett volna…
Len�zett. Ameddig tartott a t�tong� s�t�ts�g, a fal is leh�z�dott. Lentebb egy kis reped�s �ktelenkedett az am�gy hib�tlan, h�feh�r elv�laszt�n. Rukia nyelt egyet, majd elkezdett lefel� m�szni. Csak itt juthatott �t. �rezte, hogy minden l�p�ssel egyre gyeng�bb, de am�g oda�r, addig nem veszti el minden erej�t… hisz m�r csak egy picike van! Amint bel�pett a peremvid�k alatti alag�trendszerben tal�lta mag�t.
Lassan haladt, a felj�ratot keresve. V�g�l meg is l�tott egy l�tr�t, ami …
- V�gre egy kis friss leveg�! - ny�jt�zott ki. K�r�ln�zett. Egy v�ros egyik utc�j�n volt. Nem voltak sokan azon a helyen, j�l �t lehetett l�tni a helyet. K�rbe-k�rbe j�rtatta a tekintet�t. Megl�tott egy alakot, nem volt k�zel, de t�k�letesen kivehet� volt narancss�rga, t�sk�s haja. A magas, v�kony alak pontosan olyan volt, mint ami a l�ny eml�keiben �lt. Sz�ve el�sz�r csak egy hatalmasat dobbant. Majd m�g egyet. �s m�g egyet. L�bai magukt�l mozdultak, el�sz�r csak s�t�ltak, b�r gyors temp�ban. Majd futni kezdtek. Rohant az emberek k�zt, majd elki�ltotta mag�t:
- Ichigo!!!
Hangj�ban az �r�m, a f�jdalom, a b�nb�nat, a szeretet, a keser�s�g egyszerre t�kr�z�d�tt. Az alak barna szemeit fel� ford�totta.