Kit�lthetetlen �r

Ver�f�nyes naps�t�s volt, az utc�n szinte talpalatnyi hely sem volt, annyian m�szk�ltak rajta. Emberek k�l�nb�z�, ny�ri ruh�kban, r�vid, vagy felk�t�tt hajjal, szand�lban, papucsban. Napszem�veggel az orrukon, fagyival a kez�kben, vagy �ppen j�gk�s�t iszogatva. A strandra indulva, vagy onnan visszafele tartva. Hideg �d�t�italt iszogatva, vagy legyezve magukat. Csak egy valaki volt, aki kit�nt k�z�l�k. Egy valaki volt, aki v�llig �r� fekete haj�t nem copfozta be, hossz�, fekete kimon�j�t nem cser�lte le szell�s, ny�ri g�nc�kre. De ez az egy valaki, m�gsem volt felt�n�. M�gsem vette �szre senki. Ezen kicsit el is mosolyodott. Az emberek val�ban megv�ltoztak sz�z �v alatt. Hisz azel�tt �szrevett�k, ha meg nem is l�tt�k, de tudt�k, hogy ott van. Minden energi�t elvesztett a l�lek, ami kellett volna neki a t�l�l�shez, amit a tulajdonosai �szre sem vettek. V�gleg kihalt volna az az er�s, mindent felem�szt l�leker�, amit valaha �rzett itt? L�tsz�lag semmi sem v�ltozott, de � t�ll�tott a felsz�nen. Ha m�r az ember azt sem �rezte, hogy hozz��rt, akkor m�r t�nyleg minden veszett fejsze nyele. C�ltudatosan haladt el�re a t�megben, b�r k�zben maga sem tudta, pontosan mi�rt is j�tt. Csak annyit, hogy egy r�gi eml�k hajtotta, tudni akarta, meddig �lt az, akiben annyira megb�zott, hogy k�pes lett az �let�t a kez�be adni. Csak r�b�zni az eg�sz mindens�g�t. Mindent. Tudta az utat, volt m�r ott vele, halv�nyan derengett neki az is, hogy esett az es�. A temet�ben, az anyja s�rj�n�l, ahol most m�r � is alszik. �r�kre. �s csak rem�nykedni tudott benne, hogy nem j�rt �gy, mint a hal�listenek. Mert ha az � idej�k lej�r, egyszer�en megsz�nnek l�tezni. Mintha soha nem is lettek volna. Csak hatalmas, kit�lthetetlen �rt hagynak maguk ut�n azok sz�v�ben, akikkel a hossz� �vsz�zadokat elt�lt�tte. Lassan el�rkezett oda. A fels� sorba. Bevette a kanyart, �s jobb k�z fel�l, nagyj�b�l k�z�p t�jt meg�llt. A s�rk�be v�sett neveket n�zte. Hol van, merre? Tudni akarom, mennyi id�t nyertem neki. Megtal�lta. A k� alja t�j�n ott volt a n�v, amire, ha ak�r csak r�gondolt is, elviselhetetlen f�jdalom markolt bele a sz�v�be. „Kurosaki Ichigo”. A f�jdalom csak er�s�d�tt, mikor megl�tta a fi� neve alatt az �letkort. „�lt 22 �vet.”
- Mi? Mi�rt? - egy k�nnycsepp gurult le az arc�n, ami az �ll�r�l a s�t�t kimon�ra hullott. Az azonnal beitta a nedvess�get. - Hogy lehet ez? De � nem… - A l�bai is remegni kezdtek. A d�bbenet teljesen eluralkodott test�n, �s t�rdre rogyott. Zokogott. Azt hitte, azzal, hogy megszak�tja a kett�j�k k�z�tt a kapcsolatot, megold�dik. Nem kell tartania a b�tyj�t�l. Nem kell f�lnie, hogy nem tud figyelni, ha megt�madj�k, hisz nem lesz ott, hogy elterelje a figyelm�t! De nem �gy lett.
- Meghalt ilyen fiatalon, �s nekem ezt egy sz�val sem mondt�k. Pedig biztosan tudt�k. �s �n abban a hitben ringattam magam, hogy boldog �letet �lt, csal�ddal, b�kess�gben. - suttogta maga el�. Nem mert tov�bb menni, hogy l�ssa, a t�bbi bar�tja meddig lehetett ezen a f�ld�n. Tudta, hogy m�r senki sem �l, de f�lt a val�s�gt�. �tkozta a saj�t l�t�t, ami�rt m�r csak � van, �s ami�rt mag�ra hagyta �ket, mert azt hitte az �retlen fej�vel, hogy �gy lesz a legjobb. �s nem el�sz�r t�rt�nt meg vele. Most m�r feln�tt, �s tiszt�bban l�tja a vil�got. De mit �r el vele? Elveszette a sz�m�ra legnagyobb kincset: a bar�ts�g�t. Oda�t sem volt igaz�n k�v�natos szem�lyis�g, alig egy-ketten voltak, akikhez mehetett. De �ket nem akarta a gondjaival terhelni. Mell� m�g ker�lnie kellett Renjit, gyermekkori bar�tj�t, mert r�j�tt, hogy a hal�listen �gy �rez ir�nta, amit � nem tud viszonozni. Nem akarta olyan szerencs�tlennek, elveszettnek, �s mag�ba fordultnak l�tni a f�rfit. F�leg mivel… �nmag�ra eml�keztette. Arra az �nmag�ra, akit a legsz�vesebben elpuszt�tott volna. M�ly gondolataib�l egy kedves gyerekhang r�zta fel.
- A n�ni rosszul van? Vagy tal�n ismert�l valakit a csal�domb�l?
Meglep�d�tt. Azonnal h�trafordult. Egy, nagyj�b�l tizenegy �ves fekete haj� kisl�ny �llt el�tte. Reflexb�l megk�rdezte volna, „Te l�tsz engem?” De nem tette. Meglepte ugyan a dolog, de nem akart ezzel az ostoba k�rd�ssel a l�nyra ijeszteni. Helyette csak elmosolyodott.
- Igen, ismertem. Csak nem tudtam, hogy meghalt. Eddig nem �rtes�tettek r�la, csak most.
- �rtem! A nevem Minami! Kumo Minami! �s t�ged hogy h�vnak?
- Rukia vagyok. Kuchiki Rukia. Minami, megmondan�d, Neked ki is volt Kurosaki Ichigo?
- V�rj… ki?
A l�ny r�b�k�tt a nev�re.
- Ja hogy �! Bocsi, de nem ismertem, nem ugrott be h�rtelen! Nos, � a d�d mam�m b�tyja volt.
- �l m�g a d�d mam�d?
- Nem. Meghalt f�l �ve. Neki hoztam ezt a vir�got! - mutatta fel a kez�ben l�v� csokrot.
- �rtem. �l m�g valaki, aki ismerhette?
- A nagymam�m! � is Minami, mint �n! � biztos! Gyere, elmegy�nk hozz�, majd � mes�l neked, amit tud!
- K�szi. Kedves vagy. De el�tte m�g be kell ugranom egyik r�gi ismer�s�mh�z.
- Elmehetek veled?
- Ha szeretn�l. - mosolyodott el. Kicsit olyan, mint Yuzu volt.
- Hogy h�vt�k a d�didet?
- Yuzu! Yuzunak h�vt�k.
Valahogy sejtettem. Vajon Kon m�g b�rja? A mesters�ges lelkek is olyanok, mint a hal�listenek. Hossz� az �let�k.
- �rtem. Na, akkor elj�ssz velem?
- El h�t! Mi�rt megy�nk?
- N�la van a ny�ri ruh�m, el kell k�rnem t�le.
Lassan kis�t�ltak a temet�b�l, �s elindultak az utc�kon. Sz�tlanul l�pdeltek, b�r a kis Minami pr�b�lt p�rszor besz�lget�st kezdem�nyezni, a l�ny nem v�laszolt. Az utc�n nem. Lekanyarodtak a f��tr�l, �s el�rtek egy „Urahara vegyesbolt” t�bl�val felc�mk�zett �t�tt-kopott h�zhoz.
- V�rj meg itt kinn, Minami!
- Rendben!
Rukia bel�pett. K�r�ln�zett a gy�ren megvil�g�tott teremben. Ekkor �rte a mai napon a m�sodik d�bbenet. Ugyanis egy feh�r-z�ld kalapos f�rfi horkolt a padl�n.
- U… Urahara?! - k�rdezte d�bbenten, mire a fick� kinyitotta a szem�t. Mikor megl�tta, ki �rkezett, felpattant.
- Kuchiki kisasszony! Minek k�sz�nhetem megtisztel� l�togat�s�t?
- Azt hittem, maga m�r r�g alulr�l szagolja az iboly�t!
- Ne becs�lj�n le! Egy hal�listen sok�ig �l, a p�ttest meg cser�lhet�! - kacsintott.
- Pont ebben az �gyben j�ttem. K�ne egy gigai, m�ghozz� azonnal.
- �h, m�ris! Azonnal! Am�gy… tudja, hogy mennyit n�tt, kisasszonyka?

A fekete haj� imm�r r�vid szokny�ban, p�ntos ujj� topban, �s papucsban l�pett ki az utc�ra.
- K�sz�n�m, Urahara! Viszl�t!
- Rukiaaa! - futott oda Minami - H�, de csini vagy!
- K�szi! - mosolygott r� - akkor elviszel a mam�dhoz?
- Igen, erre gyere! - kapta el a l�ny kez�t, �s elh�zta p�r utc�nyira. Ruki�nak ismer�snek t�nt a k�rny�k. �s maga a h�z is. �s amint bel�ptek, m�r tudta is, hol vannak! Itt lakott Ichigo is. Az a k�t r�pke �v… minden egyes perc�re eml�kezett! Megint megt�madta a f�jdalom… a f�jdalom, amin nem tudott �rr� lenni. Ism�telten meg akart halni. A b�tors�ga meg lenne hozz�, de a szavak meg�ll�tott�k. A szavak, amit valaha Ichigo mondott neki, �s amelyek kit�r�lhetetlen�l a sz�v�be v�s�dtek egy �r�kk�val�s�gra. „Ne dobd el magadt�l ilyen k�nnyen az �leted.” �let… t�g fogalom. Hi�nyzik bel�le az, aki miatt �lt, aki �rtelmet adott a nyomorult l�tez�s�nek! Akinek k�sz�nhet�en t�ll�pett azon a f�j� m�lton, �s v�gre valah�ra, siker�lt c�lt kit�zni maga el�! Volt ki�rt �lnie, volt kit megv�denie, �s mindez semmiv� v�lt, �s lehet, hogy pont � puszt�totta el ezt a f�nyes vez�rcsillagot! Pedig… csak v�delmezni akarta… Ichigo… szeretett elj�tszani a n�vvel. Hisz att�l f�gg�en, hogy hogyan �rjuk, t�bb jelent�st kaphat. Mag�ban epret jelent. De az Ichi egyet jelent, a go pedig v�delmez�t, vagy �rangyalt. De ha tov�bb elemezz�k, akkor ugyan az Ichi egy marad, de a go �tt� v�lt �t. Nem tizen�t, mert az Jugo lenne, hanem csak egy-�t. A neve is �sszetett, � maga is egy �sszetett szem�lyis�g volt. �lmaiban m�g l�tta, test�nek minden egyes kis sz�glet�re eml�kezett. Nem halv�nyult el.
- Rukia! Elaludt�l? - k�rdezett r� a kisl�ny.
- Nem, nem, csak elgondolkoztam.
- Bemutatom a nagyimat! - mutatott egy �reg n�nire a karossz�kben.
- Cs�kolom! - k�sz�nt.
- �dv�zl�m, kisl�nyk�m. Mit szeretne t�lem k�rdezni?
A kis Minami leh�zta mag�hoz a l�nyt, �s a f�l�be s�gott:
- A mama kicsit bolond, arr�l besz�l n�ha, hogy itt szellemek j�tnak! Sz�val ne higgy el mindent neki! Mentem! - ezzel elszelelt. M�g visszak�sz�nt: - Szia, mama!
Rukia megmosolyogta a kisl�nyt, majd a n�nihez fordult.
- Szeretn�m megk�rdezni, Tudna-e nekem mes�lni Kurosaki Ichigor�l. Tizennyolc �ves kora ut�nr�l. Nagyon fontos lenne.
. H�t, szem�lyesen nem ismertem, de �desany�m sokat mes�lt r�la! �ll�t�lag l�tta a szellemeket. �s nem csak �, hanem Karin nagyn�n�m, �s k�s�bb az �n any�m is. Nos, Ichigo nagyb�ty�m orvos volt. Ebben a h�zban m�k�d�tt egy klinika, ami cs�dbe ment. A m�szereket eladt�k, hogy ki tudj�k fizetni a tartoz�st. � pedig elment a k�rh�zba dolgozni. A 22. sz�let�snapj�n is dolgozott, nem k�rt kimen�t. Nem egyszer mondt�k neki a bar�tai, hogy menjen el, csajozzon egyet, jobb kedvre der�l. Anya azt mondta, neki sosem volt bar�tn�je. Ak�rh�nyszor el akart�k h�vni vakrandira, nemet mondott. �s mint mondtam, a sz�let�snapj�n. Akkor halt meg. A test�n karmol�sok nyomai voltak, �s mikor �desany�m oda�rt, m�g �lt. De m�r nem lehetett seg�teni rajta. Mellette valami darabokra t�rt �rme volt. Ha �rdekel, ott van abban a fekete dobozban. - mutatott a polcra. A l�ny b�lintott, majd elindult �rte. Az �reg k�zben folytatta: - Nekem azt mes�lte, hogy az volt az utols� mondata, „V�rj meg. Megyek hozz�d, Rukia”
A l�ny ledermedt egy pillanatra, keze megremegett.
- Kisl�ny, ott van egy f�nyk�palbum is, idehozn�d?
- Pe… Persze! M�ris! - ocs�dott fel. Lekapta a polcr�l a dobozk�t, �s az albumot, majd visszament a n�nihez. Odaadta neki az albumot, m�g � maga a dobozt nyitotta ki. Szomor�s�ga csak tov�bb fokoz�dott, mikor megl�tta az �t fel� t�rt, kopony�s, szakadt �s v�res v�szn� helyettes-hal�listeni t�rgyat. K�zben Minami n�ni kivett egy f�nyk�pet, �s odany�jtotta neki.
- Ezen rajta van Ichigo. Az a magas narancss�rga haj� fi�. Mellette a fekete haj� f�rfi az apjuk. A hasonl� hajsz�nnel rendelkez� morcos l�ny Karin. Az pedig Yuzu, az �n any�m. Aki pedig Ichigo mellett �ll, � Rukia. Te pont ugyan�gy n�zel ki, mint �. Mit is mondt�l, hogy h�vnak?
- Kuchiki Ruki�nak. - hajtotta le a fej�t. A s�r�s ker�lgette, a mai napon imm�r sokadszorra.
- Te vagy az, aki ezen a k�pen van? Az hogy lehet?
- �gysem hinn� el a n�ni, ha elmondan�m. K�sz�n�m, hogy elmes�lte nekem. Nem is tudja, mennyit sz�m�t ez.
- V�rj egy percet. A t�r�tt �rm�t megkaphatod, ha k�red. �s ezt a f�nyk�pet. - vett el� egy m�ikat. A l�ny az els� pillant�sra felismerte! Ez akkor k�sz�lt, amikor elmentek az augusztusi t�zij�t�kra. Egy h�ttel azel�tt, hogy elment. Ichigo p�l�j�n egy folt �ktelenkedett. Leette fagyival. � pedig a fi� ingj�ben volt, ugyanis az � ruh�ja csupa s�r lett, amikor megcs�szott a domboldalon. Az arc�n l�tszott is a kosz, �s a horzsol�sok. Nyelt egy nagyot, �s levette szem�t a k�pr�l. Nem akart itt s�rni.
- K�sz�n�m sz�pen. Ha sz�pen megk�rem, megtehetn�k m�g valamit?
- Mondjad csak.
- K�r�ln�zhetn�k a h�zban?
- Csak nyugodtan.
- K�sz�n�m. Viszl�t.
Elindult. Becsukta a szobaajt�t, �s egy m�sikat vett c�lba. Azt a szob�t, ami Ichigo� volt valamikor. Ahogy bel�pett l�tta, nem sokat v�ltozott. �t lett festve, �s az �gy nem volt felh�zva. Ennyi. V�gign�zett a polcon, �s megakadt a szeme egy t�rgyon. Egy s�rg�s �rnyalat� pl�ss h�ts� fel�t l�tta.
- Kon?
A pl�ss megmozdult, majd h�trafordult. Szemei felcsillantak.
- Nee-san! - ugrott a l�ny �l�be. - nee-san, nee-san, neeeeee-saaaaaan!
- J�l van, Kon, nyugi! �n is �r�l�k, hogy l�tlak!
- Ichigo… � megh…
- Pszt! Nyugi. Tudom. Indulnom kell…
- Veled mehetek?
- Persze.
- Hova megy�nk?
- Megkeress�k Ichigot. El�sz�r az akad�mi�n n�zz�k meg, azt�n sz�tn�z�nk a peremvid�ken! Meg fogom tal�lni! Egyszer�en musz�j!