Holdfényes éjszaka

Kurosaki Ichigonak és Kuchiki Rukiának igen fárasztó napja volt. Rengeteg hollow-riasztás érkezett. Szinte pihenni sem volt idejük. És Ichigo minél jobban elfáradt… annál jobban feldühödött. Már-már a lány fejét ordította le, mintha az ő hibája lett volna az egész. Persze ő meg ennek adott hangot, mégis kinek hiszi ő magát?! Csak egy taknyos kölyök! Erre a jelzőre a répafejű csak még inkább bedühödött, és a vége az lett, hogy ők ketten is egymásnak ugrottak, kiabáltak, veszekedtek, Rukia ütött, Ichigo lefogta, vagy éppen - a jó modort nem tükrözve - erősen meghúzta a lány haját. Majd egy „Idióta!” jelzővel illették a másikat, és ketten kétfelé mentek, mérgelődve.
A vacsoránál is tüntetően elfordultak egymástól. Kurosaki papa kapott az alkalmon, hátha talál valami szaftos kis pletykát. De a kérdezősködés és „találgatás” eredménye nem más lett, mint hogy őhozzá se szóltak egy szót sem. Majd Rukia felállt, és elvonult. Isshin hozzá intézett kérdésére, hogy „Hová mész, Rukia-chan?” csak ennyi volt: Aludni!

Késő éjszaka volt már, mindenki aludt a házban. Azaz csak majdnem. Ugyanis Ichigo álmatlanul nézte a plafont. A dühe elpárolgott, már nem is érezte magát fáradtan… pedig nem is aludt semmit. Aztán egyszer csak halk csikordulás közepette kinyílt a szobája ajtaja. Gyorsan becsukta a szemét, és befordult a fal felé, hogy úgy tűnjön, mintha aludna. Érezte, ahogy az a valaki közelít. Ahogy ott áll előtte, és nézi.
És érezte, ahogy ez a valaki jól kupán vágja, majd Rukia hangján megszólal.
- Te vadállat! Hogy mertél megcsókolni?!
Ichigo miközben dörzsölgette az ütés helyét, értelmetlen tekintettel meredt rá.
- Hogy én? Mikor?
- Az előbb! És még tetted az alvást? Megöllek!
- Álljunk csak meg egy percre! Tudod jól, hogy én soha… előbb ugranék ki a tízedikről, mintsem csak úgy megcsókoljak valakit! Álmodtad!
- Álmodtam volna…? - nézett értetlenül a lány - pedig nagyon valóságosnak tűnt.
- Az álmok gyakran olyanok, mint a valóság, te idióta. De ez az ütés sajnos nem álom - húzta a száját a helyettes halálisten.
- Sajnálom… bocsánat…
- Ezzel a nem létező álmosságot is kiverted a szememből. Idióta.
- Te vagy az idióta! - vágott vissza - Aki bemászik más álmába, az!
- Rendben. Akkor te még nagyobb idióta vagy!
- Te vagy a nagyobbik!
- Igen, sokkal magasabb vagyok - húzta gúnyos vigyorra a száját - töpörtyű.
- Minek neveztél, te nagyra nőtt eper?!
- Óh, bocsánat! Borsószem-hercegkisasszony!
Ketten, mint két veszett kutya morogtak egymásra. Ha a tekintettel ölni lehetne…

Pár perccel később megint nyugisabb volt a légkör. És itt a lány végignézett a szobán.
- Mint valami disznóól. Mindenhol a ruháid és a könyveid vannak! Igazán rendet rakhatnál!
Ichigo csak mordult egyet. Erre a lány lépett volna, hogy megüsse ismét, de elbotlott. Az egyik könyvkupac, amire panaszkodott az előbb. És egyenesen Ichigora esett.
- ÁÁ! Mi a francot csinálsz, szállj le rólam te… - kezdte volna a szokásos szövegét, de Rukia meg sem mozdult - Hé! Te meg…
- Hadd maradjak így egy kicsit… megfájdult a bokám, ahogy elestem.
A fiú hálát adott a sötétségnek, amiért eltakarja arcát. Ugyanis az egész vörösben égett. Lábával érezte, Rukia arca is forró volt. Lassan felemelte a kezét, és a lány fejére tette. Elkezdte simogatni.
- Jól van, na. Egye kukac, de csak most az egyszer.
A lány elmosolyodott. Elengedte magát a társa ölében. Gondolatai elkalandoztak, végül azt sem vette észre, hogy a gondolatait hangosan is kimondta.
- Igazából… nem bántam volna, ha a tényleg megcsókoltál volna - mondta halkan.
- Tessék? - nézett kicsit meglepetten a lányra.
- Semmi! - ült fel lendületből, és már pattant volna fel, hogy elmenjen, de a fiú utánanyúlt. Viszont a lánynyak már csak a pizsigatyáját érte el. Rukia ezzel mit sem törődve ment tovább, ezzel lerántva az ágyról a kapaszkodó répafejűt, aminek az eredménye az lett, hogy a fiúval együtt a lány pizsialsója is a földre került. Érezte, ahogy elvörösödik, és a legszívesebben felvisított volna, de akkor felriaszt mindenkit, és ez egy igen kétértelmű helyzet… így „csupán csak” orrba húzta.
- Te perverz vadállat! Mégis mit képzelsz?! - már ösztönből, jó szokásához híven bele is rúgott volna a feltápászkodó fiúba, amikor a lába beakadt a lecsúszott nadrágba, és a lány megbotlott. Egyenesen a shinigami helyettesre, lefejelve annak állát.
- Áú! De kemény fejed van! - fogta az ütés helyét. - Lemásznál rólam? - de a lány meg se mozdult. A hold bevilágított az ablakon, sápadt fényében Rukia hófehér nyaka szinte világított. És ez a szép, fehér nyak egyre csak csábította a narancshajút, aki engedve a kísérésnek, mutatóujjával végigsimított rajta. A lány beleborzongott az érintésbe. De nem a félelemtől, hanem az… örömtől. Kicsit elhajtotta a nyakát, és így a fiú még jobban hozzáfért. Ezt arra használta, hogy a hajlatába egy csókot leheljen. Erre az aktusra Rukia erősebben megmarkolta Ichigo vállát. A teste forró volt, és egész lénye kívánta azt a személyt.
- Ichi… go… - suttogta, miközben átkarolta az erős nyakat. Ichigo egy kicsit rásegített, és így egy szenvedélyes csókban forrtak össze. A shinigami kicsit feljebb tolta a lányon a maradék pizsamát, és a csupasz derekát kényeztette lágy mozdulatokkal, mire Rukia felsóhajtott. Ichigo ekkor felemelte a fekete hajút, és az ágyára fektette, majd ismét megcsókolta. Hosszan, édesen… közben Rukia a fiú hajába túrt. Mikor ajkaik szétváltak, a lány mohón kezdte lehámozni Ichigo pizsamáját, ami hamarosan a földön landolt. Végigsimított az izmos mellkason, egyre feljebb, mígnem kezei megállapodtak az arcán. Ezt, mint jelet fogta fel az eper, és egy újabb csók közben lassan lehúzta a lányról a pizsama felső részét is. A lány egész, hófehér teste láthatóvá vált számára, kivéve egyetlen pontot, amit egy nyuszis bugyi takart el. Ichigo a lány egész testét végigjárta, minden porcikáját csókokkal halmozta el. Miközben ő a testét kényeztette, Rukia lassan elkezdte letolni a nadrágot társáról. Átölelte az izmos felsőtestet, és a fülébe súgta:
- Mire vársz még? Tapsra?
- Csak a hercegkisasszony engedélyére - válaszolta huncut mosollyal, és letolta a lány bugyiját is. Ha már így, akkor legyen, kapott is az alkalmon, és csókjait egyre lejjebb adogatta. Elérte a combját. Ezen először lágyan végigsimított, majd egyre beljebb haladt. Mikor a középpontot elérte, a lány száját ismét egy sóhaj hagyta el, miközben a narancssárga hajat birizgálta. Lábát egy kis próbálkozás után sikeresen beakasztotta a fiú alsóneműjébe, és eltávolította róla. Bizony Ichigonak volt mivel büszkélkednie! Rukia el is szégyellte kicsit magát, mert ő, mint nő, nem nyújthat olyan sokat…
- De kis türelmetlen valaki - nevetett a lányon, mire az megtekerte az orrát.
- Az csak ne beszéljen, aki előbb rántotta le rólam a nadrágot, mintsem egy puszit kaptam volna!
Ichigo válasz helyett elkezdte a melleit masszírozni, csókolgatni. Egyre feljebb haladt, majd ismét megcsókolta a lányt. Bár már eléggé nehezen bírt az ösztöneivel…
- Készen állsz? - kérdezte már az izgalomtól remegő hangon. A lány rábólintott, mire Ichigo óvatosan beléhatolt. A lány száját egy halk sikoly hagyta el. Ichigo várt, amíg a fekete hajú megszokja a helyzetet, majd elkezdett mozogni. A szoba lassan megtelt sóhajokkal, és halk sikolyokkal. A mozgásban szinte azonnal összehangolódtak, a tempójuk egyre gyorsult, miközben a másik minden egyes porcikáját kényeztették. Csókokkal halmozták el a másikat, Rukia meg néhány karmolásnyommal „ajándékozta meg” a shinigamit. Az idő viszont rohant, a vonat ment, a hold lassan odébbállt az ablakukból, és érezték, hamarosan elérkezik a pillanat, amikor mindenük a magasságokba kerül.
Ezután nem sokkal, talán csupán pár perccel később már lihegve feküdtek egymás mellett. Ichigo magukra húzta a takarót, és átkarolta a lányt, aki szorosan odabújt hozzá. A fekete hajú már-már békésen elszunyókált volna, mikor az eper úgy döntött, most ráhozza a frászt.
- Mi lesz velünk, ha a bátyád erről tudomást szerez? - suttogta a fülébe, mire a lány úgy ült fel, mint aki rugót nyelt.
- Meghalunk! Lassan és fájdalmasan kicsinál mindkettőnket! Sosem szabad megtudnia! - tiltakozott.
- Észre fogja venni, ha valami megváltozik… ehhez olyan szimata van, hogy elmehetne nyomkereső kutyának! - élcelődött a férfin Ichigo. Rukia halkan felnevetett.
- És képzeld el, ha ezt a megjegyzést megtudja… ledarál a déli fasírtjának!
Még sokáig beszélgettek, de aztán elaludtak mindketten, egymás karjaiban.

Reggel, kábé fél nyolc tájékán Kurosaki Isshin rontott be a szobába.
- Good Morning, Ichi… - Kurosaki-papa, ahogy meglátta a két fiatalt együtt, kikerekedtek a szemei, az orra vére eleredt, majd sietve távozott a szobából… a fényképezőgépért…

Owari^^