Egy gyönyörű szép nyári nap volt. Ichigo épp pihent, Rukia meg rajzolgatott. Közben a két mesterséges lélek, vagyis Kon és Chappi, akik plüssállatokba voltak zárva, épp udvaroltak egymásnak. Szerelmesek voltak. Mivel nincs igazi testük, így még semmi olyat nem tudtak csinálni, amit ilyenkor szoktak. Csak szép szóval bókolni a másiknak. Ichigo már vonogatta szemöldökét, majd megszólalt.

- Most már nem tudnátok abbahagyni? Ez kint is mehetne tovább!- mondta idegesen

- Mért mi bajod van? Örülj, hogy legalább találtam magamnak valakit. Te meg nem!- Kon válaszolta

- Te kis nyavalyás!- azzal Ichigo megfogta Kont, és nekidobta a falnak.

- Ichigo, de szemét vagy! Megállj, ezt még visszakapod! Legalább neked van normális tested, ellentétbe velem. Én csak egy plüssbe vagyok zárva.

- Ne nyávogj már, inkább örülj, hogy tudsz beszélni!- válaszolta Ichigo

- Mindketten hagyjátok már abba! Nem lehetne már témát váltani?- mondta Rukia miközben megszólalt a telefonja. Egy lidércet riasztott. - Ichigo egy lidérc! Chappi gyere!

- Igenis Rukia-san!

- Ichigo gyere, már sietnünk kell!

- Jól van már, csak nem találom azt, amivel ki tudok menni a testemből!- válaszolta Ichigo idegesen.

- Akkor használd Kont, nem dísznek van!

- Na, azt már nem! Bele se gondolok, hogy mi lenne belőle- a fiú kezdett elpirulni.

- Öööm…- Rukia is kezdett pirulni- Most már mind egy, sietnünk kell, használd Kont!

- Jól van, ha te mondod- válaszolta Ichigo, majd megfogta Kont, és kivette belőle a lélekcukorkát.

- Na, mehetünk!- azzal el is indultak.

Kiértek a parkba. Itt érzékelték a lidércet. Egy szép nagydarab meg is jelent. Ichigo előre is ment, hogy megölje. Nem is tartott sokáig, legyintett egyet a karjával, és meg is ölte.

- De egy szánalmas lidérc ez! Már három napja ilyen gyengék jönnek. – mondta Ichigo.

- Na, igen, ezek nagyon gyengék. Mostanság sok az olyan gyenge lélek, akik nem tudtak átjutni a lelkek világába, így lidércé változnak, vagy más lidérc által lesz ő is az. - válaszolta Rukia. – Ichigo, akkor menjünk vissza.

- Oké, menjünk. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezek ketten mit csinálnak.

- Hát arra én is kíváncsi vagyok-mondta a lány, miközben mindketten elpirultak.

Hazaértek. És mit látnak? Hogy Kon és Chappi egymás karjaiba vannak, miközben majdnem megcsókolják egymást, ráadásul Ichigo és Rukia testében.

- Áááá! Hagyjátok ezt abba azonnal!- mondta a tüskeböki kissé idegesen.

- Chappi! Azonnal gyere ide!- ordított rá Rukia.

- Sajnálom Rukia-san, de most nem engedelmeskedem. Végre normális testben vagyunk.- mondta Chappi, és elfutottak Konnal.

- Hé, ti ketten álljatok meg! Még a végén valaki félreérti!- mondta Ichigo, de hasztalan volt, mert már a két szerelmes mesze járt. – A fenébe, most mehetünk utánuk. Gyere Rukia!

- Rendben mennyünk.

Idegesen keresték őket, de nem találták őket sehol. Hirtelen megálltak egy helyen. Egy gyönyöré szép fa volt a Park egyik részén, majd elkezdték nézni.

- De szép ez a fa!- mondta a lány, miközben gyönyörködött benne.

- Na, igen, az. Tudod Rukia, apám mesélte, hogy annak idején itt ismerkedett meg anyámmal. Ezt soha nem fogja elfelejteni. - mondta a fiú, miközben lehajtottam a fejét.

- Értem. Az biztos fontos lehetett apád számára.

Egy ideig csöndben álltak egymás mellett, majd egyre jobban közeledtek egymáshoz. Épp akkor értek oda Konék, és csak nézték őket, majd meg szólt halkan.

- Ichigo, te nyavalyás! Még, hogy senkibe nem vagy szerelmes. És még ő beszélt nekem.

- Hé, Kon maradj csöndben, csak nézzük, hogy mit fognak csinálni! – válaszolta Chappi.

- Rendben.

Közben Ichigo elkezdett bókolni a lánynak. Ennyire közel még sosem voltak egymáshoz.

- Rukia, neked olyan szép a szemed. – mondta Ichigo a lánynak, miközben mindketten elkezdtek pirulni.

- Tényleg? Még senki nem mondta.

- Hát akkor most igen. – a fiú elkezdett mosolyogni.

Hátrébb Kon suttogva mondja:

- Az anyád! Még pont te mondod, hogy ne beszéljek így? Te is ugyanezt csinálod. – mondta Kon, aki kissé mérges volt.

Ichigo és Rukia közben egy ideig csöndben bámulják egymást, majd Ichigo megszólal:

- Rukia ..én…én... sze…szeretlek téged!- nagy nehezen kimondta a fiú. Rukia ezt nem gondolta volna, hogy ezt kimondja, de így elmosolyodva válaszolt:

- Én is téged!- ahogy ezt kimondta, a szél, csendesen elkezdett fújni.

Majd megfogta a lány kezét, és megcsókolta. Aztán még gyönyörködtek abban a fában, amiben mintha valami varázserő lett volna, ami odavonzotta őket.

Így egymásra talált a nyúl és a plüssoroszlán.