3.Fejezet - 2. munkanap ~A kis Tsuji szerelmes!

Másnap reggel ugyanolyan meleg volt Karakurában. A hőmérők higanyai elérték a 35 Celsius fokot is. Hőseink ma is korán keltek. Vittek magukkal pizsamát, fogmosót, és két napra elegendő alsóneműt, és persze ruhát is, mivel ott töltik az éjszakát. Az biztos, hogy jó móka lesz. Az otthoniaknak szóltak, Isshin papa csak egy „Legyetek jók, semmi rosszat ne csináljatok” mondattal „ajándékozta” meg a fiatalokat. Ugyebár egyből rosszra gondolt, de ismerjük őt, ezen jár az esze. És ha tudná, hogy egy ágyban fognak aludni, biztosan kitörné a dili hoppot. Az egész városban kikürtölné ezt. Jobb is, hogy nem mondták el.
El is indultak Ayumuékhoz. A két bébiszitter egy szót nem szólt egymáshoz egész úton, inkább csak néztek ki a fejükből. Tíz perc alatt oda is értek, Yoshizawa nyitott nekik ajtót. Üdvözölte őket, majd bementek. A szülők már készülődtek, mert hamarosan indultak.
- Jó rendben, minden megvan – közölte Ayumu. – Most már mehetünk.
- Igen! Srácok ti legyetek jók, fogadjatok szót – parancsolt rá fiaira az apa. – Ichigo, ti meg tudjátok, mit kell csinálni, kaja a hűtőben, és a többi. Ha valamit elfelejtenétek, ott a cetli, rá van írva.
- Rendben, köszönjük! – mondta udvariasan Rukia.
- Na, akkor mi mentünk, sziasztok!
- Viszlát!
A szülők elmentek, és ezzel Ichigoéknak egy hosszú, fáradalmas nap következett. A csöndben Izuki szólalt meg.
- Rukia-chan!
- Tessék, mit szeretnék? – kérdezte kedvesen a fiút.
- Kiviszel minket a játszótérre? – nézett rá könyörgő szemekkel.
- Hát persze, akkor menjünk.
Kimentek a közeli játszótérre. Izuki megkérte Rukiát, hogy labdázzon vele, addig Ichigo leült Tsujival és figyelte őket, miközben Michiyora vigyázott. A narancshajú épp vizet iszogatott.
- Te Ichigo, bevallottad már neki? – kérdezte a kisebbik srác. Eperke erre kiköpte a vizét, majd mentegetőzött.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz – válaszolta. – Tudod mit, inkább mennyünk focizni. – terelte el a szót.
- Ne beszélj másról, igenis tudod, hogy miről beszélek.
- Ezt nem lehetne máshol? – mondta egy kis pirrel az arcán. - Még a végén meghallja.
- És az mit számít? – válaszolt vissza flegmán a gyerek!
- Sokat! És ehhez neked meg mi közöd? Fiatal vagy még az ilyenekhez.
- Öm.. hát.. érdekel, és kész! És nem vagyok fiatal hozzá, van egy lány aki..- hagyta abba a mondatod.
- Aki? – kérdezett rá gúnyosan eperke. – Ha már elkezdted fejezd is be!
- Mit érdekel az téged? Inkább csináljunk valamit. – próbálta terelni a szót.
- És téged az enyém? Na, ki vele?
- Izéé..
- És még te beszélsz! Na, ki az a lány?
- Arisha Haruno – suttogta. – Az a lány ott! – mutatott jobbra. Egy aranyos, szép barna hajú kislány volt az. Tsuji bepirult, mikor ránézett.
- Nocsak, micsoda véletlen, hogy ő is itt van.
- psszt!
- Jól van, na! És hogy álltok?
- Csak barátok vagyunk, egy oviba járunk.
- Értem. Gyerekszerelem. – sóhajtott.
- Mi az már?
- Mondtam, hogy még fiatal vagy ehhez – mondta. – Ráérsz később is csajozni, de ha ennyire ragaszkodsz hozzá, hát felőlem, úgysem érdekel.
- Te.. Taníts meg!
- Mire?
- Hogyan tudom elérni, hogy járjak vele?
- És mért pont engem kérsz meg? KIZÁRT!
- Akkor elmondom Rukia-channek, hogy mit érzel iránta!
- Te kis nyavalyás!
- Na?
- Rendben, vállalom!- sóhajtott még egyet. – De akkor befogod a szád!
- Ígérem!
- Na azért!
Miközben egy jót elbeszélgettek a fiúk, a kis Michiyo fölsírt. Rukia odafutott, és jól lecseszte Ichigot, amiért nem figyelt rá.
- Te ostoba idióta barom! Nem dísznek vagy itt! Mért nem tudsz rá jobban figyelni?
- Na, megszólalt az idióta kis nyúlkirálynő! – sóhajtott harmadjára is. – Ha nem vennéd észre, vigyázok rá!
- Nagyon, mondhatom.
- Bocs, épp férfias dolgokról beszélgettünk.
- Férfias?- nevette el magát a feketehajú. – És pontosan milyen férfias dolgokról?
- Az titok! – jelentette ki a narancshajú. – Ilyen kislányoknak semmi köze az ilyenekhez.
Erre Rukia olyan szépen pofán csapta Ichigot, hogy ottmaradt a nyoma.
- Ezt meg mért kaptam? – háborodott föl a srác.
- Szerinted? Érzéketlen tuskó! – ordította, majd elhúzta a csíkot, és Michiyoval foglakozott.
- Nők.. – egy újat sóhajtott.
- Furcsa egy páros vagytok tik – suttogta Tsuji. Ezzel Ichigo is egyetértett, és válaszként csak bólintott egyet.
- Nálunk ez már mindennapi. Szeretjük egymást fölhúzni.
- Aha, azt látom.
Lassan tizenegy óra, úgy döntöttek, hogy hazamennek. Elől Rukia, Izuki, és Michiyo, hátul a két hősszerelmes.
- Szerinted mit csináljak? - kérdezett rá Tsuji.
- Mit tudom én, majd otthon megbeszéljük.
- Oké.
Gyorsan hazaértek. Rukia elment kimosni Izuki nadrágját, mert bele esett egy pocsolyába, és tiszta sár lett. Közben a narancshajú és Tsuji „taktikai megbeszélést” tartott. Michiyo megint felsírt, de most pelenkát kell cserélni.
- Hé Ichigo, mennél helyettem?
- Miért pont én? Ő lány – csattant föl a fiú.
- De még kicsi, nem fogsz belehalni!- mondta. – Ha a saját gyereked lenne, akkor is ezt csinálnád?
- Hát nem.
- Akkor mozdulj meg! Ez nem kívánságműsor.
- Igenis, nyúlkirálynő.
A srác kedvetlenül indult a kisbabához. Elővett egy tiszta pelenkát, és kezdte lehámozni a lányról a piszkosat. Mindenféle szagok áradtak onnan, Ichigonak majd kifordult a bele. Mikorra már ezzel végzett, ráadta a tisztát, csak közben történt egy kis baj. Michiyonak pont akkor kelet pisilnie, és pont a fiú arcába talált vele. De szerencsére nem a szájába.
- ÁÁÁ, ezt nem hiszel el! – ordított az eperke. Rukia megijedt, hogy történt valami és egyből rohant hozzá.
- Mi az, Ichigo?
- Ez a gyerek lepisilt! Most nézd meg tiszta izés lettem. - mondta kétségbeesetten.
Ez hallatán a lányt elkapta a röhögő görcs. Nem bírta visszatartani. Közben Tsuji is odaosont, az se tudta megállni, hogy ne röhögjön.
- Hé, ezen mi olyan vicces? – háborodott föl a tüskeböki.
- Ne haragudj Ichigo, de ezt nem lehet kibírni röhögés nélkül – nevetett tovább a nyúlimádó.
- Haha, nagyon vicces! Röhög a vakbelem, de komolyan.
- Jól van, na, nem érted a viccet?
- De, csak ez nem volt az!
- De!
- Nem!
- De!
És folytatták ezt így tovább, hozzácsatolva az „idióta” szót. Tsuji úgy érezte, jobb, ha nem zavarja őket, inkább elmegy.
Mikorra befejezték a veszekedést, Ichigo elment lemosni az arcát, és kimosta a pólóját, mert az is tiszta olyan lett. Így félmeztelenül rohangált a házban, úgy is meleg volt. Szép, izmos teste volt, Rukia egy kicsit elpirult ez láttán. Délig mindent megcsináltak, megterítettek, közben a két fiú folytatta a kupaktanácsot, de most már Tsuji szobájában.
- Na, akkor mit javasolsz? – kérdezte az öt éves. (Lassan már hat)
- Öm, hát, először is vidd el valami csendes, romantikus helyre. Erre megfelel a park is.
- Rendben – mondta. – És mit vigyek neki?
- Hát például szép virágot, és emellé egy kis csokit, azt szeretik a lányok. – adta a tanácsot a tini srác. – Vagy van még, amit szeret?
- Igen, nagyon szereti a nyuszikat. Erre Ichigonak volt egy gondolatmenete. „ Micsoda pech, Rukia is a nyuszikat szereti”
- Jó, akkor ezek mellé még valami nyuszis cuccot. Mondjuk, plüsst vegyél neki.
- Aha, értem – válaszolt. – Az előbb egy pillanatra mért áltál meg?
- Ja, semmi, csak elgondolkoztam.
- És min?
- Csak csodálkoztam, hogy Haruno is a nyuszikat szereti, mivel Rukia is odavan értük.
- Micsoda pech!
- Ja, én is ezt mondtam.
A beszélgetést a nemrég említett lány zavarta meg, azzal, hogy jöhetnek ebédelni.
Az ebédet mindenki csöndben fogyasztotta el. Mikor már végeztek a fiatalok megköszönték az ebédet, és elmentek játszani. Csak a két nagyobbik, és Michiyo maradt ott. Rukia el akart pakolni, de Ichigo megállította majd ő elpakol, és elmosogat. A lány véletlen megbotlott valamiben, de szerencsére a fiú időben reagált és el tudta kapni. Megfogta a kezét, mélyen egymás szemébe néztek. Arcukra egy kis pir került.
- Vigyázz! – mondta Ichigo kedvesen.
- Kö..köszönöm! –mondta a lány, még mindig egy kis pirrel az arcán. Aztán elment a dolgára. Ezt mind látta Tsuji.
- Ez szép volt Ichigo!
- Heh, kössz!
- De tényleg!
- Jól van értem, fölfogtam! – ordította a narancshajú. Ez ideig csöndbe voltak, később Tsuji szólalt meg.
- Te…izéé…
- Mi van már?
- Mit kéne mondanom Harunonak?
- Hát, mit tudom én, majd együtt kitaláljuk.
- Ok, köszi - mondta. – és légyszi gyakorolhatom rajtad? – nézett rá könyörgő szemekkel.
- Mi? Miért pont rajtam?! KIZÁRT! – tiltakozott a fiú.
- Akkor elmondom Rukia-channek
- Ok, ok, elvállalom, csak fogd be!
Ichigo befejezte a mosogatást, és elment Tsujival a szobájába. Folytatták a megbeszélést.
- Na, akkor találjuk ki!
- Rendben – válaszolt. – Mit szólnál ehhez: „Tudod már régóta szerettem volna valamit, elmondani. Azt, hogy én kedvellek, és lennél-e a barátnőm?”
- Hmm, nem rossz, sőt lehet, hogy jó! – örült fel a fiú.
- Oké, ezt akkor megbeszéltük.
- És akkor gyakoroljuk is el!
- Most?
- Igen!
- Most nem!
- Akkor tudod… - gúnyolódott Tsuji.
- Jól van, jól van, felőlem! – mondta idegesen Ichigo, közben halkan hozzátette, hogy „taknyos”.
Körülbelül fél óráig álltak egymás előtt, egy szót se szóltak, mert Tsuji nem merte kimondani. A narancshajúnak kezdett fölforrni az agyvize az idegességében.
- Lennél már szíves megszólalni?
- Öm, izéé.. nem merem..
- Istenem, ez hosszú lesz! – nyögte Ichigo. – Mondjad már!
Hát jó…- kezdte el. – Tudod, már régóta szeretnék neked valamit elmondani, és….tudd..hogy.. én.. ked..KEDVELLEK! – végre kinyögte, de pont erre az utolsó szóra nyitott be, Rukia, aki nézett, mint borjú az újkapura.
- Ti..ti meg mit csináltok?
- Izéé, félreérted – Hadarta el Ichigo. Az egészet elmondták Rukiának, aki fölnevetett.
- Szóval ez a helyzet. – mondta. - Mért nem engem kértél, hogy segítsek? Én többet tudok, mint ez az idióta Ichigo!
- Idióta? – csattant föl. – Az egyetlen idióta az te vagy itt, te lökött.
- De csak utánad!
- Nem, nem, csak te utánad!
- Izé, hagyjátok már abba! - parancsolta Tsuji.
- Oké bocsi.. Mondjuk, vidd el valami romantikus helyre, a park is megteszi.
- Ugyanezt mondta Ichigo is!
- Tényleg? – lepődött meg. - Akkor csak nem olyan idióta.
- Heh, kösz a megtisztelést, igazán jól esett!
- Szívesen, máskor is! – mondta gúnyolódva. Rukia még olyanokat mondott, amiktől Ichigo csak ámult. El is pirult.
- Na, ennyi, lehet választani, hogy melyikeket szeretnéd. – mondta kedvesen. – Öm, Ichigo, neked meg mi a bajod? Talán lázas vagy?
- Izé, nincs semmi bajom! – mentegetőzött, de késő volt, már Rukia már közeledett, és a homlokát Ichigoéhoz tette. Most még vörösebb lett, mint volt. Nem bírta tovább, kidőlt.
- Hát te meg? – nézett nagyokat a fiúra.- Ez kidőlt. Biztos, hogy beteg, pedig nem éreztem, hogy lenne láza.
Nem is lázas, csak Rukialázban szenved. Érdekes.
Ez a nap is gyorsan eltelt. Sok veszekedéssel persze. Tsuji megint piszkálta Ichigot, amiből megint fogócska lett. Gyorsan összepakoltak, majd jött a vacsora. Rukia főzött rántottát, ami finomnak bizonyult. A kislány csak bébiételt evett, mivel neki még azt kell. A narancshajúnak nagyon ízlett a rántotta, nem is tudta, hogy tud főzni, ráadásul ilyen jól. Ez az étkezés is csöndesen eltelt. Izuki nem sokat beszélt ma, szinte semmit, inkább ma is csak tévézett. Most is eperke mosogatott, és pakolt el, Rukia meg megint Michiyoval foglalkozott. Jobb is, hogy ő, Ichigonak elég volt egyszer kipróbálni, elment tőle a kedve. Még Kon is jobban csinálta volna. Talán.
Lassan nyolc, jött a fürdetés. Előre ment Tsuji és Izuki. Utána Rukia vitte fürdetni Michiyot. Gyorsan végeztek, jött a takarodó. Lefektették a két fiút, aztán Michiyot is. Ő nem nagyon tudott aludni, csak sírt, addig Rukia elringatta. Ichigo ott állt mellette, és csak figyelte társát. Úgy néztek ki, mint egy család. Pont akkor véletlen az ablakba került Ishida, a stréber pofájával, meg persze popcornal, és nézte a „műsort”. Mikor a narancshajú észrevette a „paparazzit”, kiakadt. Kinyitotta az ablakot, és tárgyald a drága barátjával.
- Te lökött, még is mit keresel itt? – akadt ki Ichigo.
- Csak gondoltam benézek, hátha itt vagytok. De látom, hogy igen. Mikor mentek haza?
- Holnapután.
- Mi? Azt ne mondjátok, hogy itt kell maradnotok?
- De, mivel a szülők elutaztak két napra – mondta. – Neked meg hogy megy a WC pucolás? – kérdezte kissé gúnyolódva.
- Hülye, mondtam, hogy boltban vagyok, te barom.
- Jól van csak vicceltem.
- Mindegy én megyek, nem akarom zavarni ezt a párocskát.
- Vigyázz a szádra!- morgott egyet Ichigo.
- Na, hello!
- Csá! – köszönt el unott fejjel, majd becsukta az ablakot. – Öcsém, ezt a barmot.
- De legalább benézett.
- Jobban örültem volna, ha nem.
Már tíz óra, mindenki alszik, kivéve Ichigoék. Rukia épp kint ül a teraszon, és csodálja a csillagokat. A fiú is csatlakozik hozzá. Leül mellé, majd megszólal.
- Fárasztó egy nap volt.
- Hát az – mondta, majd egy bólintással is jelezte. A lány már nagyon álmos volt, de nem bírt aludni.
- Mi az, nem tudsz aludni?
- Ja, sajna nem.
- Aha, ami azt illeti, én sem tudok. – válaszolt a tüskeböki, majd egy ideig elbeszélgettek. A fiú arra lett figyelmes, hogy a lány elaludt, és ráadásul a vállára dőlt. Ichigo kicsit bepirult, de nem nagyon foglakozott vele, átölelte a lányt, majd Rukia fejére hajtotta a sajátját. Nem sokkal később a fiú fölemelte a feketehajút, és lefektette, majd befeküdt mellé. Megsimította arcát, majd egyre közeledett felé. Aztán arra lett figyelmes, hogy valaki odaállt az ágya mellé.
- Hé, Ichigo!
- ÁÁÁÁ! – ordított, miközben fölült. – Mi van már, mit akarsz itt hajnali kettőkor?
- Mi az Ichigo, törtét valami? - kérdezte a lány.
- Nem, csak idejött ez a taknyos.
- Izzé.. Pisi..
- Mivan? Azt ne mond, hogy nem tudsz egyedül elmenni.
- Hát, nem. – mondta, majd kezdte volna lehúznia gatyáját.
- Hé, ne itt! Hékás, állj le! – ordította, majd felemelte a gyereket, és kirohant vele a WC-be.
- Öcsém, de béna vagy, még magadtól sem tudsz vécézni?
- De, csak túl nagy ez.
- Akkor mért nem használsz bilit?
- Mert azt utálom.
- És? Vagy használod, vagy megtanulsz rendesen rámászni erre.
- Mind egy, de befejeztem.
- Oké, és azt ugye tudod, hogy a lehető legrosszabb pillanatban zavartál meg?
- Ó bocsi, nem tudtam, hogy megzavartam azt a párocskát.
- Taknyos.. – csattant föl idegesen. - Na, azt ne kívánd, hogy még a seggedet is kitöröljem, mert nem fogom.
- Nyugi, azt tudom magamtól is.
- Na azért. – mondta majd visszafektette Tsujit az ágyba, aztán ő is visszament Rukia mellé.
- Na, minden rendben? - kérdezte a lány.
- Persze, csak idegesítő, hogy ez a taknyos nem tudja magától elintézni.
- Hagyjad, majd megtanulja.
- Majd?! hisz már ötéves – háborodott föl. – Mindegy, én alszok. Jóéjszakát!
- Jóéjszakát neked is!
Ennyi volt, most már próbáltak aludni, csak hogy Michiyo elkezdett sírni, így nem tudtak. Ichigo a fejére húzta a párnát, és úgy próbált elaludni.

Folytatjuk..