7. r�sz: K�nnyek a m�ltnak

-Micsoda?! Ezt mondd m�gegyszer!- Rukia nem hitt a f�l�nek.
-L�tezik m�d arra, hogy mindent elfelejtsek r�latok? �s nemcsak �n, hanem mindenki...- tette fel a k�rd�st m�gegyszer Ichigo.
-Mi�rt akarn�l elfelejteni minket?!
-Csak azt mondd, hogy lehet-e vagy sem!
A l�ny csak n�mi hallgat�s ut�n v�laszolt.
-Nemr�g kifejlesztettek egy �j mem�ria-m�dos�t�t a Kutat�si �s fejleszt�si oszt�lyon. Mindent kit�r�l egy adott id� intervallumon bel�l, m�ghozz� hatalmas ter�leten. Ak�r eg�sz Karakura eml�keit m�dos�tani lehetne vele...
-Ez pont j� lenne...
-De m�gis mit akarsz?!
-Nem egy�rtelm�? Kit�r�lni eg�sz Karakura eml�kezet�t.
-Minek?!
-Azt akarom, hogy senki se eml�kezzen semmire ebb�l az eg�szb�l, hogy az �let norm�lis legyen. Nem akarom t�bbet ezt csin�lni.
-Ichigo...
-Nem akarok m�r eml�kezni r�tok...
Ichigo enn�l a pontn�l riadt fel az �lm�b�l.
"Ez az�rt furcsa volt, s�t durva!" meredt a plafonra Ichigo " Biztos a mai nap miatt �lmodok �ssze ilyeneket! Azt hiszem, holnap bocs�natot k�rek Ruki�t�l..."
Azzal megpr�b�lt visszaaludni.
A s�t�t szob�ban egy m�g s�t�tebb �rny suhant el...

-Mit akarsz, Eperke?!- Renji m�r felfel� t�rte az ingujj�t.
-Az�rt ne ugorj nekem, j�?! �s nem vagyok Eperke! Besz�lni akarok Kuchikivel!
-Az nem fog �sszej�nni.- mondta Renji karba font k�zzel.
-Mert?!- f�rmedt r� ichigo.
-Mert nem tudom, hol lehet, az�rt!
-Mi az, hogy nem tudod?! �lland�an a nyom�ba loholsz, mint egy pincsikutya!
-Pofa be! Nem tudom, hol van, tegnap �ta nem l�ttam! Te meg jobb lenne, ha b�k�n hagyn�d, �gy is egy idi�t�nak tart t�ged!
-M�r bocs�natot se k�rhetek t�le?! Megyek �s megkeresem magam, ha te nem tal�lod!- Ichigo elindult kifel�.
-Mit m�velsz?!
Ichigo visszafordult.
-Megkeresem Ruki�t! Tal�n s�ket vagy?!- azzal tov�bbindult.
"Fen�be Rukia, minek kellett elrejtened a szellemi energi�dat?! R�ad�sul itt van ez a nem norm�lis Ichigo is! Jobb lesz, ha ut�na megyek... "
Azzal Renji Ichigo nyom�ba eredt, hogyha az v�letlen megtal�ln� Ruki�t, m�g id�ben beavatkozhasson.

-Nem akarok m�r eml�kezni r�tok...
Rukia fej�ben ez a mondat visszhangzott.
Nem sokkal azut�n, hogy Ichigo k�rv�nyezte Karakura v�ros�nak eml�km�dos�t�s�t, azt v�gre is hajtott�k. Rukia �s Renji pedig m�g maradtak p�r napot, hogy ellen�rizz�k, minden a legnagyobb rendben zajlik a v�rosban.
"H�lyes�g volt itt maradnom..." gondolta mag�ban Rukia, aki egy fa tetej�n �cs�rg�tt. "Gondolhattam volna, hogy ez lesz a v�ge, ha maradok... "
De ha egyszer nem tudta elhinni, hogy ez az, amire Ichigo v�gyott! A saj�t szem�vel akarta l�tni, hogy Ichigo boldog �gy! Arra azonban nem sz�m�tott, hogy a sr�c eml�kezni fog r�.
El�z� �jjel megl�togatta Ichigo-t. Utolj�ra v�gigj�ratta tekintet�t a szob�n, belen�zett a szekr�nybe, amiben oly sok �jszak�t aludt v�gig, majd le�lt Ichigo �gya sz�l�r, �s egy darabig m�g n�zte az alv� sr�cot. Nem sok�ig maradt.
-Elegem van... elegem van ebb�l...- d�nt�tte neki a fej�t a fat�rzsnek.
Arc�n folyni kezdtek a k�nnyek.
-Ha tudtad volna, hogy ez lesz a v�ge... vajon akkor is ennyire ragaszkodt�l volna hozz�, hogy ne eml�kezz semmire? Ezt mostm�r soha nem fogom megtudni... Ichigo...
-Rukia...
A l�ny len�zett a f�r�l. A szemei elkerekedtek, amikor megl�tta, ki sz�l�totta a nev�n.
-Ichigo?!