2. rész: Ismerős ismeretlenek

-I-chi-goooooo!!!!!
Ichigo egy nyaklevessel földre terítette a felé repülő Keigo-t.
-Miért....- nyögött egyet az, ahogy a feje a padlón koppant.
-Hogy nem unod meg ezt a hülyeséget...- sóhajtott fel Ichigo.
-Jó reggelt, Kurosaki-kun!- Inoue olyan hévvel integetett, mint aki a zavarát akarja leplezni vele. (talán mert így is volt?)
-Jó reggelt!
Ichigo-t megint elfogta az a hiányérzet, mint az iskolába menet. Létezik, hogy eddig nem tűnt fel neki, hogy milyen zavaró, hogy minden nap szinte ugyanúgy telik?
Valami nagyon hiányzott, de mi????
Gondolataiból az iskolacsengő zökkentette ki.
Az osztályfőnök szinte azonnal megjelent a teremben, oldalán két ismeretlen alakkal.
-Jó reggelt, gyerekek!
-Jó reggelt...- dünnyögtek páran.
-Örömmel jelentem be, hogy a mai naptól kezdve két új osztálytársatok is van!
-Jajj de érdekes...- Ichigo, aki eddig a padra dőlve próbált aludni, végre felnézett a tanárra.
Aztán a lélegzete is elakadt. Ahogy a két új diákot nézte, furcsa érzés szállta meg. Az egyik, egy alacsony, vékony, fekete hajú lány volt, nagy sötétkék szemekkel. A másik, egy vörös hajú, agyontetovált srác.
-Kérlek, mutatkozzatok be az osztálynak, gyerekek!
-Abarai Renji...- vetette oda bemutatkozásnak Renji.
-Kuchiki Rukia vagyok! ^^ - mondta a lány.
A bemutatkozást követően Ichigo egyre inkább biztos volt benne, hogy azok ketten szörnyen ismerősek neki valahonnan, főleg az a lány. Az a sötétkék szempár nem hagyta nyugodni.
A szünetben aztán mindenki betámadta a két új tanulót.
-Melyik suliból jöttetek?- kérdezte tőlük Keigo.
Mielőtt azonban válaszolhattak volna, Rukia telefonja pityegni kezdett. Renjivel egymásra néztek.
-Nem fontos, a lényeg az, hogy most ide járunk, nem Renji?
-Ahha... Bocs, de most men...
Mielőtt Renji végigmondhatta volna, Keigo maga mellé rángatta a padból Ichigo-t.
-Ő itt az én címeres jóbarátom, Kurosaki Ichigo! Nehezen nyílik meg idegeneknek, biztos ezért nem jött még ide köszönni!
-Eressz el, te idióta!- azzal Ichigo a terem másik végébe repítette Keigo-t.
-Szóval Kurosaki Ichigo, mi?- kérdezett vissza Renji- A neved azt jelenti, hogy eper... ez elég gáz...
-Talán bajod van vele?! A nevem meg nem ezt jelenti!- ragadat meg Ichigo Renji gallérját- Az "Ichi" azt jelenti, hogy első, a "go" pedig, hogy...
-Hagyjátok már abba...- morogta Rukia, félbeszakítva ezzel Ichigo monológját- Gyere Renji, menjünk, erre most nincs időnk!
-De... Rukia várj már!- Renji a lány után sietett.
Rukia visszafordult az ajtóban, hogy bevárja Renji-t. Sötétkék szemeivel Ichigo barna szempárját fürkészte.
-"Ő is... ő is tudja..." villant át Ichigo agyán, ahogy állta a lány pillantását "Ő is tudja, hogy mi ismerjük egymást..."
-Gyere már, Renji! Ne balhézz már az első nap!- sóhajtott fel végül Rukia, és a tekintetével már Renji-t figyelte. Aztán, egy pillanatra, mielőtt kiléptek volna a teremből, újra visszapillantott Ichigora, mintegy búcsúzásként.
"Ki ez a lány, és honnan ismer engem?"
Ez járt Ichigo fejében, ahogy azután is az ajtóra meredt, hogy Rukia már rég nem volt ott.