Arról, hogy mi a fontos...

Sötét éjszaka volt, a hold gyenge fénye világította be csupán a szobát.
Ichigo nem tudott aludni. Tekintete a plafon és a szekrény között ingázott. Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy azt, akire igazán vágyik, talán soha nem kaphatja meg. Néha idegesítette, mert talpraesett lány volt, és mindig idiótának nevezte. De ennek ellenére nagyszerű ember volt, aki őszintén megmondta, hogy mit gondol, és segített, bármekkora is volt a baj. És ez az idegesítő, de nagyszerű lány, ott aludt nem messze tőle a szekrényben. Nehéz volt bevallani magának, Ichigo mégis megtette: ő beleszeretett Kuchiki Rukiába.
Ichigo a szekrényhez surrant, és óvatosan kinyitotta az ajtaját. Rukia békésen szuszogott odabent.
A srác elsöpört pár fekete hajtincset a lány arcából.
-Rukia...- suttogta szinte alig hallhatóan, ahogy lassan a lány fölé hajolt.
Gyengéden megcsókolta Rukia homlokát, majd a két lezárt szemhéjat, végül szinte félve, milliméterről milliméterre csökkentette a távolságot az ajkaik között.
Talán nem is lehetne csóknak nevezni, ahogy ajkával tétován, erőtlenül súrolta a lány ajkát.
Aztán valami meleget érzett a saját ajkán, még el sem vált teljesen a lánytól.
Rukia visszacsókolt.
És onnantól már nem volt visszaút...
Már nem számított semmi, csak az volt a fontos, ahogyan a csók egyre hevesebbé vált, és ha néha elváltak egy pillanatra, mindketten lebegőért kapkodtak. Ahogy a matrac halkan megreccsent, amikor Ichigo feltérdelt rá, majd behúzta maga után a szekrényajtót. Ahogy Rukia szinte sóvárogva húzta magához őt, és csókolta meg még egyszer. Ahogy Ichigo egyre erősebben érezte Rukia ajkainak ízét, és ahogy a lány Ichigo narancssárga hajába túrt. Ahogy Ichigo remegő kézzel ért a lányhoz, és felgyűrte Rukia hálóingét. Ahogy erősen szorítottá egymás kezét, és fonták össze az ujjaikat.
Már csak az volt a fontos, ahogy egyik pillanatról a másikra barátokból valami egészen mássá váltak... talán szeretőkké...
Már csak az számított, ahogy Rukia belevájta a körmét Ichigo meztelen hátába, és halkan felsikkantott, ahogy eggyé váltak. Ahogy Ichigo egy pillanatra megtorpant, mielőtt folytatták volna, és a lány csillogó szemébe nézett.
Már csak az a furcsa érzés számított... az a furcsa, édeskés érzés, ami lassan szétterjedt minden porcikájukban, majd egy váratlan pillanatban mindent felperzselt odabenn.
Már csak az számított, ahogy Rukia keze elernyedt Ichigo kezében...
Ahogy szavak nélkül tudattá egymással: igenis fontos vagy nekem, és soha nem engedlek el...
Ahogy a lány kimerülten ölelte magához Ichigo-t, és halkan annyit suttogott a fülébe:
-Te idióta...