Az �j di�kl�ny

Kurosaki Ichigo mindig is teljes sz�v�b�l gy�l�lte a szeptember elsej�ket. Legink�bb az�rt, mert ekkor kezd�d�tt a tan�t�s a karakurai k�z�piskol�ban. Ut�lat�t csak tov�bb fokozta, hogy ebben az �vben ez a nap pont p�ntekre esett. P�NTEKRE! Ki volt az az ostoba, aki kital�lta, hogy az �vnyit�nak k�telez� jelleggel augusztus harmincegyedik�n kell lennie, �s- hacsak nem szombatr�l vagy vas�rnapr�l van sz�- m�snap m�r iskol�ba kell menni? A francba! Erre gondolva r�gta le mag�r�l a v�kony, ny�ri takar�t, mik�zben fel�lt, �s nem kev�s �nuralomra volt ahhoz sz�ks�ge, hogy sz�t ne verje az �jjeliszekr�ny�n cs�rg� vekkert. Valami nem stimmel, jutott esz�be hirtelen, valami nagyon nem stimmel. Az apj�nak m�r r�gen � kellett volna t�rnie az ajt�t -esetleg az ablakot -, hogy egy lelkes�t�nek sz�nt vereked�ssel fel�bressze. Mos azonban ez elmaradt. Tan�cstalanul megvakarta a feje b�bj�t, majd �gy d�nt�tt, jobban teszi, ha addig �r�l, ameddig nyugta van. Kik�sz�l�dott az �gyb�l, �s a kez�be vette az egyenruh�j�t. Els� �tja a f�rd�szob�ba vezetett, ahol egy gyors zuhanyt �s �lt�zk�d�st k�vet�en belen�zett a szemk�zti falon l�g� t�k�rbe. Ahogyan sz�m�tott r�, k�l�n�s, narancss�rga sz�n� haja - amir�l a mai napig nem igen tudta volna megmondani, honnan �r�k�lte - szok�s�hoz h�ven, �ssze-vissza �llt. R�ad�sul hi�ba h�zogatta rajta a f�s�t, az se sokat seg�tett a helyzeten. Na, err�l ennyit engedett meg mag�nak egy halk, �m keser� s�hajt, �s lement a konyh�ba.
- J� reggelt, Nii-chan! - k�sz�nt r� vid�man Yuzu, m�g Karin csak elfelh�s�d�tt tekintettel biccentett. Nagyon �gy festett a dolog, hogy nem csak neki vannak probl�m�i az �vkezd�s t�ny�vel, hanem a l�nynak is.
- 'Reggelt- b�kte ki v�g�l, amikor r�j�tt, hogy a fiatalabbik testv�re szeretn� ha viszonozn� az �dv�zl�s�t. Le�lt az �tkez�asztalhoz, majd kibukott bel�le:
- Hol van a fater?
- Mit gondolsz? Konferenci�n- felelte v�llvonogatva Karin.- Majd csak este j�n haza, vagy "legrosszabb" esetben holnap reggel. B�r haza se j�nne! Egy�ltal�n nem hi�nyzik.
- Hogy mondhatsz ilyet, Karin?- kerekedtek el Yuzu barna szemei.
- Most mi�rt? Kinek kell egy ilyen idi�ta?
Ichigo m�r csak f�l f�llel hallgatta a komolytalan veszeked�st, s miut�n befejezte a reggelit, fel�llt.
- Elmentem, sziasztok!- kapta fel az iskolat�sk�j�t, s m�r ott sem volt.
Mivel mindig ugyanazon az �tvonalon k�zel�tette meg az iskol�t, szinte biztosra vette, hogy egy-k�t emberrel tal�lkozni fog �tk�zben. Nem csal�dott: alig, hogy befordult az egyik sarkon, szembej�tt vele k�t oszt�lyt�rsn�je: Inoue Orihime �s Arishawa Tatsuki.
- Szia, Ichigo!- k�sz�ntek egyszerre, �s furcsa m�don, Inoue m�g integetetett is hozz�. Hogy mik vannak...
- �dv - intett vissza, �s csatlakozott a l�nyokhoz. A barn�s haj� l�nyon igaz�n j�l lehetett l�tni, mennyire zavarban van. �gy Tatsuki mag�ra v�llalta a feladatot, hogy oldja a kiss� nyomott hangulatot.
- Mondd csak, Ichigo! Hogy telt a ny�r?
- Eltelt, b�r nem volt valami nagy �lm�ny.
- Szok�sos csal�di nyaral�s?
- Tal�lt, s�llyedt. Fater nem igaz�n akar megbar�tkozni a gondolattal, hogy 17 �vesen m�r ciki m�g mindig a csal�ddal nyaralni.
- Meg�rtelek...- s�hajtott, majd a p�r l�p�ssel lemaradt Orihim�hez fordult. - �s neked, Hime?
- K�sz�n�m, j�l! Nagyon sokat voltam a tengerparton!
- Mint mindig -tetette hozz� mosolyogva a m�sik l�ny, �m enn�l t�bb sz� nem esett k�zt�k, mivel ekkor el�rt�k az iskol�t.
Az oszt�lyteremben m�r vagy k�t tucat di�k tolongott, viszont a t�rsas�g negyede m�g sehol sem volt. Mondanom sem kell, hogy ez legink�bb a k�s�kre vonatkozik. Ichigo nem kis megd�bben�s�re mindenki k�sz�nt neki, �s a t�lnyom� t�bbs�g m�g arra is r�k�rdezett, hogy telt a sz�nete. Mindenkinek igyekezett v�laszolni, de nem titkoltan meg�r�lt, amikor v�gre becsengettek, �s az oszt�lyt�rsai a hely�kre siettek. Oszt�lyf�n�k�k a r� jellemz� j�kedvvel l�pett be a tanterembe, �m most volt valami szokatlan a megjelen�s�ben. K�zvetlen a h�ta m�g�tt, szinte �rny�kk�nt l�pkedett valaki, akit eddig m�g sohasem l�tott, viszont az iskola sz�rke egyenruh�j�t viselte. Csak nem egy �j di�k?, jutott esz�be, enn�l tov�bb nem jutott a gondolatmenetben, mert ekkor a fiatal tan�rn� megsz�lalt:
- Figyelem, oszt�ly! L�tom, mindenki, az �g�ret�hez h�ven, t�l�lte a ny�ri sz�netet. Ennek sz�vb�l �r�l�k. Aprop�, ebben az �vben. Kuchiki, k�rlek, gyere ki a h�tam m�g�l, �s mutasd meg magadat az oszt�lynak.
Az illet� motyogott valamit, majd el�l�pett, �s kiss� f�lszegen meg�llt a katedr�n. Ichig�nak ekkor ny�lt alkalma t�zetesebben is szem�gyre venni az illet�t, �s ezzel egy id�ben elakadt a l�legzete. Az �j di�k egy l�ny volt, r�ad�sul nem is ak�rmilyen. Igaz�n alacsony, els� r�n�z�sre �gy tippelt, hogy b� k�t fejjel lehet alacsonyabb n�la, teh�t nagy j�indulattal alig �rhet fentebb, mint az � k�ny�ke. Tal�n �ppen emiatt, olyan v�kony volt, hogy a fi� k�pzel