Halálisten a háztetőn

Tíz perc múlva azért már Ichigo is aggódni kezdett.
-"Elég régóta kint van már ez az idióta!" - morgott a tüskeböki és az ablakhoz lépett, majd háttal kihajolt és felkapaszkodott a cserepekre -"Remélem elbír ez az izé. Nem hinném, hogy egy súlyban lennék Rukiával ..." - következtetett a kis lég (vagy inkább ereszcsatorna) tornász, ám ekkor megpillantotta az emlegetett ... nem szamarat ... nyuszit mondjuk, aki most inkább egy kis bagolyra hasonlított, ahogy gubbasztott a háztetőn, háttal neki (egy egész állatkert mi? xD)
-Tessék! Mielőtt tényleg megfázol! - lépett a lány mellé és az egyik időközben magával hozott, szürke iskolai eggyen kabátját terítette rá az apró reszkető vállakra -Tiszta hülye vagy! Ilyen hidegben kiülni ide! - korholta a fekete hajút miközben ő is ledobta magát közvetlenül a lány mellé
Pár percig csend ereszkedett rájuk. Csak az enyhe szél söpörte az őszről itt felejtett száraz faleveleket. Ahogy Ichigo végigmérte a jobb olalánál kuporgó shinigamit, akaratlanul is az jutott eszébe, milyen jó lenne most magához szorítani a kihült kis testet, hogy felmelegítse azt! Persze gyomban el is pirult a gondolattól és szidni kezdte magát, hogy ilyenek járnak a fejében. Gyorsan másra terelve magában a szót (elkerülve a további vörösödést ...) Rukiához fordulva így szólt:
-De hisz te vacogsz!! Argh ... mi lesz ha nekem most megbetegszel? Mondjuk felfázol és majd ötpercenként rohangálsz a wc-re?! Akkor már tutira nem fogom tudni eltitkolni, hogy nálam laksz!!!
- ... - ahogy Rukia gubbasztott az egész testét beterítő kabátalatt, minden lélegzetvételnél érezte Ichigo illatát, ami a szövetből áradt
Azt az egyveleget, ami a fiú parfüméből, szappanjából és a bőrének az egyedi illatából állt össze. (Ilyen saját illata mindenkinek van ám!! :D) Mikor a fiú reggelente befújta magát mindig fanyalgott, hogy minek ez a büdösítés meg hogy nem fél e, hogy valaki még a végén elájul óra közben ettől a szörnyű pacsuliszagtól?! De ... igazából nagyon szerette ezt az illatot. Száz gimis srácé közül is felismerte volna. Még ha ugyanolyan parfümöt és fürdő cuccot használnak is, mint sündisznó hajú szobatára, mert a harmadik illat itt a lényeg! Az a lemásolhatatlan Ichigo-illat, amitől megborzong ha megérzi a levegőben! És most, hogy itt ül ez alatt a felső alatt ... ahogy körbeveszi ez az illat, mintha ... Ichigo ölelné magához őt. Ha becsukja a szemét és elképzeli, ahogy a nála sokkal magasabb fiú átfogja hosszú, erős karjaival ... és ő közben érzi ezt az illatot ... Milyen közel van hozzá a fiú ... és mégis milyen távol vannak egymástól! Ichigo nem szereti őt ... NEM SZERETI, NEM SZERETI!!
-Hé ... hahó! Nehogy itt aludj el nekem! Rukia! Rukia! - Ichigo bekukkantott tulajdon egyenruhája alá, mivel az oktalan halálistennek csak a feje búbja látszott ki az öt-hat számmal nagyobb kabátból -Ez bizony elaludt. - állapította meg a narancshajú és lehajtotta a szürke gallért, hogy kapjon levegőt a kishölgy
Amikor is megdermedt attól amit látott. Egy könycsepp gurult le Rukia arcán!
-"E-ez meg miért sír álmában?" - hökkent meg a fiú, ám ekkor olyan dolog történt, amit a legkevésbé sem várt volna
A lány megszólalt és egy nevet mondott ... Az ő nevét!!
-Ichigo! - az említett ekkor már a karjában vitte lefelé a folyton veszekedő padtársát, de saját neve hallatán kicsin múlt, hogy nem gurult le a tetőről
Egy darabig csak állt,mint egy sóbálvány és a lányra meredt, aki azonban nem sok időt hagyott a csodálkozára és ismét motyogni kezdett:
-Ichi ... go ... én azt ... azt a csokit ... neked ... neked csináltam. De ... tudom, hogy te ... úgyis Inouét ... szereted, úgyhogy ... nem kell elfogadnod!
-"Rukia! Te dilibogyó! És még te mondod, hogy elméleteket gyártok? Ostoba elméleteket? Ennél nagyobb butaságot sem hallottam még! Még hogy én és Inoue?!! Na mindegy ... Majd reggel megmosom a fejedet! Most úgyis fűrészelsz ... Inkább beviszlek, mielőtt én is jól megfázok." - azzal leügyeskedte magukat a párkányra, onnan az ágyra, majd a könyökével betolta az ablakot.
...
Rukia reggel madárcsicsergésre ébredt és arra, hogy valami nyomja a fenekét. Felült és kihúzta maga alól a zavaró micsodát, ami igencsak kemény volt és szögletes.
-Ez meg mi? - nézett nagyot a lány, de azon nyomban el is állt a szava, mikor ráismert a tegnapi ékszerdobozra -Öh! - nyögött fel hitetlenkedve
Mikor kinyitotta a dobozt egy cetlit is talált benne a nyakláncon kívül. A papíron ez állt:
Én téged szeretlek ... te idióta!!

Boldog Valentin napot (ha utólag is ...):
Ichigo
alias
Valentin legnarancssárgább hajú angyalkája

...
Néhány nappal később levél érkezett Koinunak, ezzel a szöveggel:

Szia Mamono!
Bocsánatot szeretnénk kérni, amiért legutóbb nem köszöntük meg neked, hogy megmutattad azt a csodaszép kilátást a fátokról! Csak tudod, nagyon siettünk ... Ha gondolod gyere át hozzánk valamikor! Még áll az ajánlat! :) Sőt most már mi is tudunk egy remek helyet ahonnan nézhetjük a nyári tüzijátékot. :D Várjuk a válaszodat! Oh ... és hívd el Okashit is! Különben be sem engedünk!! ;)
Sok szerettel:

Rukia onee-chan és Ichigo

A lap aljára, az aláírások mellé a fekete hajú még odabiggyesztett egy kisebb rétet virággal, nyuszival, fával, kismadárral, tóval, halacskával.
A margó szélén Ichigo kacskaringós írása látszott. Valószínűleg már akkor körmölte oda, amikor már az utcán volt, közvetlenül azelőtt, hogy bedopta volna a levelet a postaládába:
Egyébként ... azóta már adtam Rukiának Valentin napi ajándékot! :)


Owari