Fogócska

-Na és ... MIÉRT PONT AZ ÉN HÁZAMAT KELLETT FELFORGATNI HA SZABAD TUDNOM??? -váltott át hirtelen kiabálásba a narancssárga hajú, és felpattant
(Még a paróka is majdnem leesett róla.) De persze Rukia sem hagyta magát. Ő is felugrott:
-IDIÓTA!! MÉGIS HOVA AZ ÖRDÖGBE MENTÜNK VOLNA??? ISHIDÁÉ---
-MITTOM ÉN??? - vágott a szavába a tüsimüsi -DE AZ NEM IS JUTOTT ESZEDBE, HOGY MI LESZ HA MEGLÁT A FATER, VAGY KAR---
-DE IGEN ESZEMBE JUTOTT!!! ÉPP EZÉRT AKARTAM ELŐSSZÖR EGYE---
-KOMOLYAN ... - vágott ismét a lány szavába Ichigo - ÖRÜLNÖM KÉNE, HOGY NEM HÍVTAD MEG RÖGTÖN AZ ÖSSZES KAPITÁNYT MEG HADNAGYOT??
-ENGEDNÉD HOGY BEFEJEZZEM? - fakadt ki az alacsony növésű - ÉPP AZT PRÓBÁLO---
-NEM!! NEM ENGEDEM!!!
-JÓ!
-JÓ!
-AKKOR ÉN MOST EL IS MEGYEK!
-MENJ!!
-MEGYEK!
-MENJ!!!
Azzal Ichigo török ülésben lezuttyant a földre, keresztbe tette a karjait és tüntetőleg még az orrát is felhúzta. A nyúlmániás ezalatt sarkon fordult és elcsörtetett.
-"Méghogy ennek csokit?? Remélem, ha legközelebb ilyen ötletem támad, cserepetül a fejemre esik egy kaktusz ... vagy egy zongora! Micsoda idióta!"
-"Jobb is ha meghagyom Renjinek. Úgyis egész nap csak veszekszünk. Meg aztán, tudom hogy, hogy reagálna az ajándékra. Csak bámulna rám azzal az értetlen fejjel, tágra nyílt szemekkel: -Ez meg mi? Hff ... idióta!" - azzal visszhanyatlott a fűbe -"De ... vajon most hová ment?"
...
Rukia eközben a játszótérhez ért.
-"Amíg nem sötétedik be, addig úgysem mehetek haza ..." - beült az egyik hintába és a lábával szívecskét kezdett rajzolgatni a homokba
-"Hhhh ... miért nem lehet minden olyan egyszerű, mint azokban a képecskés könyvekben? Ott a végén mindig minden jóra fordul."
...
-Lehet hogy most visszamegy a Lelkek világába?? Ajh ... miért kell nekem mindig ilyen gorombának lennem vele? Talán így mutatom ki, hogy kedvelem ... de ő ezt honnan sejthetné? Csak azt látja, hogy mindig undok vagy kötekedő vagyok vele. Miből is jöhetne rá, hogy mi miatt viselkedek így? Biztos azt hiszi, hogy utálom!
-"Ichigo ..."
-"Rukia ..."
-"Elkéne mennem?"
-"Ne menj el!"
-"Igen és akkor minden megoldódna! Ichigo is élhetné a megszokott életét. Nem kéne többé lidércekkel harcolnia."
-"Nem engedem, hogy megint valami őrültséget csináljon!! Az a hülye!" - Ichigo felállt és felkapta a még mindig durmoló Kont
-Ááá! Ki? Hol? Mi? Miért? Hogyan? Mikor?
-Kon ...
-Neheeeee!! Nem én ittam meg a csokis tejet!
-Kon ...
-Öö ... ja te vagy az Ichigo?
-Igen.
-H-hol van Rukiácska??
-Érte megyünk éppen ...
-Míí? Megtámadtak titeket a lidércek miközben aludtam?! Elrabolták és most téged akarnak helyette cserébe!
-Mh ... nem iga---
-Ichigo ... meg kell tenned Rukiácskáért! Én boldog vagyok, hogy ismerhettelek.
-Kon! Rukia és én csak veszekedtünk.
-A végrendele--- Mi vaaaaaan?
-Mondom vesze--- - kezdte egyre ingerültebben a shinigami
-Mi az, hogy "csak"?? - folytotta belé a szót a plüssoroszlán
-Őőő ...
-Biztos megint sértegetted. Nem csoda, ha megharagudott. Kiabáltál is vele?
-H-hát ...
-Mmm?
-Igen! Boldog vagy??
-Gondoltam.
-Igazából elég hangosak voltunk. Csodálkoztam is, hogy nem ébredtél fel.
-"Abból az álomból senki sem ébredt volna fel szívesen ..." - gondolta Kon és kissé elpirult - Csak elfáradtam. Nem úgy, mint ti! Még veszekedésre is van erőtök egy ilyen hosszú nap után ... Egyébként mi is volt a vita tárgya?
-Hogy miért pont nálam kellett akkora felfordulást csinálnotok.
-MI?! EZT NEM HISZEM EL!!! EGY ILYEN PITIÁNER ÜGY MIATT KÉPES VOLTÁL ÖSSZEVESZNI RUKIÁVAL??
-ÉS HA IGEN??? AMÚGY MEG HA NEM TŰNT VOLNA FÖL, MOST MEGYÜNK BOCSÁNATOT KÉRNI!!
-JÓ, DE VALENTIN NAPON ILYEN ÖKÖRSÉGET CSINÁLNI ...
-JÓL VAN MÁR! INKÁBB AZT MONDD MEG, HOGY SZERINTED MERRE MENT?
-Hmf ... nem hiszem, hogy haza. Ahhoz még túl világos van.
-Ez igaz.
-Milyen helyet ismerhet még Karakurában?
- ...
- ...
-A játszótér! - kiáltott fel a fiú
-Oh tényleg! Gyerünk oda!
Ichigo futásnak eredt. Úgy szedte a lábait, hogy Kon csak úgy lebegett utána a vállán.
...
Rukia felkelt a hintából. Megszemlélte a szívecskét nyuszival a közepén, amit a cipője orrával rajzolt a földre.
-"Jobb lesz ez így ..." - töprengett
Ahogy a kapu felé sétált és elhaladt a mászókák pörgenytűs játékok és a csúszda mellett, mindent alaposan szemügyre vett. Mikor a járdához ért, visszafordult és szomorú mosollyal az arcán végignézett ezen a helyen, ahol annyi vicces, izgalmas számára kedves dolog történt. Majd sarkon fordult és elszaladt ...
...
Ahogy a játszótér elé értek, Ichigo a térdére támaszkodva kifújta magát. Olyan gyorsan futott, ahogy csak bírt, de még így is tíz volt mire ideértek.
-Gyorsan! Nézzük meg, hogy itt van e. - sürgette Kon
A kavicsos, füves utacskán lépkedve fürkészta a két okostojás, hogy itt van e a kisnövésű törppillácska.
-Én sehol sem látom. - jelentett ki az oroszlán
-Én sem.
-Neeeeeeeeee-san!! - kurjantott Kon
*Cirip cirip*
Még egy ideig kutakodta. (A kis oroszlán még egy ott felejtett homokozóvödör alá is benézett.)
-Kon! Én még átvizsgálom a környező fákat. Tudod, hogy szeret azokon ücsörögni ...
-Oké.
-Te is nézz körül még egyszer utoljára.
-Rendben!
Mikor egyik ágon sem találta meg a "szökevényt" Ichigo felsóhajtott. Egyre jobban kezdett urrá lenni rajta az a gondolat, hogy mi van ha Rukia komolyan vette amit ő mérgében (vagy inkább féltékeynségében???) kiabált:
-MENJ!!!
-"Hogy én mekkora idióta vagyok! Amilyen pukkancs még a végén képes és visszamegy Soul society-ba." -dühöngött
-Ichigoooooooo! - hallotta hirtelen a másik detektív hangját
-Kon! Hol vagy?
-A hintánál! Gyere!!
-Mi a baj?
-Csak gyereee!
Sebesen felszökkent a gugoló tetshelyzetből, amiben eddig mélázott egy fa alatt az üres (vagyis voltak nem teljesen üresek, volt rajtuk pár fészek, madár, mókus stb) fogalmazzunk úgy, hogy a "Rukiátlan" ágakat nézve, és a fent említett helyre csörtetett. Mikor odaért nem látott elsőre semmi szokatlant.
-Mit kéne látnom? - tudakolta
-Nézz már a jobb oldali hinta alá. Ennyire nem lehetsz vaksi!
Ichigo odanézett ahová Kon bökött. És valóban, a földre rajzolva ott volt egy szívaecske és benne ... egy nyúl.
-"Ilyen bénán senki sem rajzol a világon csak ..." - gondolta a répafejű
-Rukia. - mondták ki egyszerre Konnal
.Tehát itt volt. Mégis.
-Jól gondoltam.
-De vajon innen hová mehetett? - motyogott Kon
-Hmm ...
Letelepedtek az egyik közeli padra tanakodni. Ichigo idegességében kavicsokat dobált.
-Mit szólsz az iskolához? - vetette fel a játék oroszlán
-Szombat van. Nincs suli.
-Ah ...
- ...
- ...
-Akkor most mi legyen? - kérdezte tanácstalanul Kon
-Talán ha ... Várj!!!
-Mi-mi az?
-Megvan! A park! Ahol ősszel olyan sok lidérc volt.
-Ééés?
-És sokszor mondta, hogy tetszene neki ez a hely, ha nem kéne folyton folyvást lidérceket hajkurászni benne.
-Egy próbát megér.
-Menjünk!
-"Remélem nem érkezünk későn!" - villant át a narancssárga hajú agyán, miközben átfutott a piros lámpán, Kon nem kis rémületére -"Rukia!!"
...
Rukia érezte, hogy valami nedves ér a kezéhez. A pad előtt amin ült egy kiskutya csóválta a farkát. Nagy szemeit ráfüggeszetette és bökdöste az orrával.
-Oh ... szia! - mosolygott rá az állatkára a shinigami - Mit szeretnél?
Úgy tűnt a kiváncsi kis eb erre a kérdésre csak várt, és a labdát amit pár méterrel odébb hagyott, most odahozta az alacsony halálisten lábához. Miután letette, újra a lányra nézett.
-Azt akarod, hogy eldobjam? - nevetett Rukia -Jólvan. - és elhajította a játékot
A kuytus lelkesen rohangált oda-vissza vagy négy-öt percig a labda után.
-Jajjjh ... hát te sosem fáradsz el? - tudakolta tőle a lány - Én már attól kimerülök, ha csak nézlek. Egyébként hol a gazdád? Hm??
Mint egy végszóra felhangzott valahonnan nem messziről egy hang:
-Hachikoooo?! Merre vagy? - majd feltűnt a hang tulajdonosa, egy kisfiú és amint megpillantotta a kutyit, odafutott hozzá - Hachiko!
-A te kutyusod?
-Igen! Köszönöm, hogy megtaláltad onee-chan!
-Ugyan. Én csak játszottam vele egy kicsit. - azzal megsimogatta a kutya fejét
-Akkor megyünk is. Mégegyszer nagyon köszönöm!
-Semmiség. - szabadkozott a lány
Mikor a kis páros lekanyarodott a park útjáról egy kisebb ösvényre, Rukia újra "egyedül" maradt. Persze azért volt egy kis mozgolódás a tó környéki helyen: néhány andalgó párocska (Valentin napon nem meglepő ...) más kutyasétáltatók, bújócskázó, ipiapacsozó gyerekek. Visszasüppedt abba a bambulásba amiben eddig is ült ott.
A temérdek emléket pörgette végig újra meg újra, amit itt Karakurában szerzett Ishida, Orihime, Chad, a gimis barátai, Kon és persze Ichigo oldalán.
-"Az már biztos, hogy hiányozni fognak ... még Kon is!" - nevette el magát, de aztán gyorsan el is komorodott -"Ichigo ... vajon a keresésemre indult már? Vagy otthon várja, hogy hazamenjek?? És mi lesz a Valentin napi csokival? Eldugtam a dobozt a szennyes tartóba az alsógatyák közé ... Lehet, hogy kimossák Ichigo békamintás boxerével? Pedig az a kedvencem ... és így tiszta csokoládé lesz. Hhhh ... úgyis mindegy. Ichigo nem szeret! És nem is fog soha! Ez ... hogy is modnják? Ja igen ... ez csak plátói szerelem. Ichigo!!"
...
Mire a két tökfilkó a parkhoz ért már több tucatnyi piros lámpán rohantak át, és legalább kétszer ennyien bámulták meg őket. (Mivel még mindkettőjükön rajta volt még a kupidós cucc.)
-Most pedig fésüljük át a terepet! - lihegte Ichigo
Ide futkorásztak, oda száguldottak, amoda robogtak de Kuchiki kisasszonyt nem találták.
-Áávvvvv! Ilyen nincs. - fortyogott Kon -Máshova már nem mehetett! Szerin---
-Ot!! - kiáltott fel Ichigo -A piros pad mellett!
Valóban. A pad mögül egy negyed angyal szárny és a glória is kikandikált.
-Neeeeeee-san!
-Rukia!
Erre mint egy igazi nyúl kiugrott a rejtekhelyéről a fekete hajú és uzsgyi, futásnak eredt!
-Honnan tudthatták, hogy itt vagyok? - szedte a virgácsait az "üldözött"
-Rukiaaaa!! - hallotta a háta mögül
-Neeee-saaaaan!
-"Most jött el az ideje ... az eltüntető varázsnak."
-Hetedik kötés!
-"M-mi? Bűbájt használ??" - hökkent meg a másik halálisten
Rózsaszínes füst gomolygott, majd ... volt Rukia nincs Rukia.
-Öh-öh na neee! - fortyogott Ichigo
-Nee-s-san! - rebegte Kon
-Nem baj. Ilyesféle trükökkel nem lehet túl messzire jutni. Ilyen távolságból talán már én is képes leszek megérezni a lélekenergiáját.
-Gyerünk akkor. Nincs sok időnk!
Ichigo lehunyta a szemét és erősen koncentrált. Pár másodpercbe beletelt mire megtalálta azt az ismerős lélekerőt.
-Megvan! - elrohant arra amerre a fák sűrűbben álltak
Próbált minnél kevesebb zajt csapni. Fák suhantak el mellette. Egyre közelebb volt Rukiához.