Karakurai angyalkák

Ekkor azonban kinyíltílt az ajtó és ... megdöbbenve látták, hogy ... Ichigo az!!!
-Öh ... vááh ... ti meg ... TI MEG MI A FRANCOT CSINÁLTOK A KONYHÁMBAN??
-De hisz ez Kurosaki! - dugta be a fejét (amin mellesleg egy nárcisz csücsült :D) Ishida az ablakon
-ISHIDA IS ITT VAN?! RUKIA MI EZ AZ EGÉ---
Rukia jobbnak látta ha elhallgatatja túl hangos szobatársát, és a fejéhez vágott egy-két tészta kiszúrót. A narancssárga hajú ennek következtében elterült a földön.
Ishida mindeközben visszamászott és angyal mivolta ellenére majdnem eltette láb alól Kont.
Pár másodperccel később Ichigo magához tért, majd a fejét (pontosabban a púpot, amit kedves alacsony növésű "munkatársa" okozott) tapogatva felült.
-Ghrr ... ezt meg minek kell--- - kezdte volna a morgást
-Azért mert ordítoztál. - felelte hűvösen Rukia
-Jó ... de ...
-Nincs de! Kis híján tönkre tetted az egész reggeli, sőt hajnali munkánkat! - dohogott Ishida
-És mégis mit csináltok már hajnal óta, ha szabad tudnom??!
-Látod nee-san! Én megmondtam, hogy fogalma se lesz róla! - vádaskodott Kon
-Miről? - értetlenkedett a magasabbik shinigami
-Hát hogy milyen nap van ma.
-Miért?? Milyen???
-Valentin naaaaaaaap!
- ... - Ichigo egy darabig csak bambult a semmibe
-Na mi az?? Elfelejtettél ajándékot venni a szerelmednek? - ezekre a szavakra a mindig morcos halálisten-helyettes olyan, de olyan vörös lett
-Semmi közöd hozzá!! - rázta le indulatosan az idegesítő plüssállatot -Szóval akkor mit is kerestek itt?
-Csokoládét csinálunk. - jött a válasz Chad-től
-"De hát ... csokit csak annak szoktunk adni, akibe ... szerelmesek vagyunk ... Vajon Rukia ... Rukia is ad valakinek? Ááá ... biztos nem! Gondolom Ishida találta ki va---"
-Nee-san ötlete volt! Ugye nee-san?
-Ühm ... ige-en ... - hebegte Rukia
-"Rukiáé? Akorhát még van valaki ... a-akinek adja ... A Lelkek világából?? Igen. Minden bizonnyal."
-"Ichigo ... hogy elpirult, mikor Kon kérdezősködött ... egészen biztos van egy lány akibe ... szerelmes. :'( Talán ... Orihime?"
-"Renji? Lehetséges ... Végülis együtt nőttek fel. És a halálisten-akadémiára is együtt mentek."
- ... Ichigo!
- ... Rukia!
...
Miután Ichigót is sikeresen rábeszélték arra, hogy beöltözve tartson velük a Valentin angyalkái dologba egy kevéske pénzt keresni, elindultak Karakura utcáin. (Őő ... Ichigo ... angyal jelmezben = annyit röhögsz, hogy hasizmod nő!) Egyébként "rábeszélés" alatt azt értem, hogy megfenyegették, hogy kiplakátolják az iskolát a róla készült képekkel, amiken a hüelykujját bekapva alszik. (Nem ... igazából nincsenek karatés szívtiprónkról ilyen fotók. De amiről nem tudsz az nem fáj!)
Tehát mindezek után elindult a kis aranyos (elmebeteg) csapat szerelem keltegető (felrugdosó), ajándékosztó (hozzádvágó) körútjára.
Mizuiro reakciója:
-Hűű ... cuki ez a kupido hacuka!
-Köszi ... - sziszegte Ishida
Keigo reakciója:
-Kuchiki! Ebben az angyal izében még angyalibb vagy!
-Óóó köszönöm Keigo!
Chizuru reakciója:
-Kár, hogy Hime nem öltözött beee! Biztosan nagyon édi lenne!
Tatsuki reakciója:
-Öh ... Ichigo mi ... mi ... mi ez rajtad?? Háháháá! (Maradjunk annyiban, hogy Tatsuki ezek után a lábtörlőn fetrengett a röhögéstől.)
Orihime reakciója:
-Ishida! Igazán jópofák ezek a jelmezek. Nagyon ügyes vagy! ^ ^
-Köszönöm ... Inoue. - felelte nem kis vörösödés árán a quincy
...
Mire minden csomagot kézbesítettek már jócskán délután volt.
Azért öt órára csak elfogytak a "megrendelők". Leültek a folyó melletti domra és elosztották ötfelé a bevételt.
-Na gyerekek, akkor én lépek is. - állt föl Ishida - Köszönöm, hogy meghívtál Kuchiki! Chad ... nem jössz?
-De. Egy darabon elkísérthetlek.
-Azt hiszem nekem is ideje hazatérnem a Lelekek világába. Már így is túl sokáig maradtam. Kurothuchi kapitány jól lefog szidni. Rukia kisasszony! Kurosaki-san! Ishida-san! Chado-san! Kon! - azzal meghajolt feléjük és lebaktatott a folyópartra
Ott elővett valami féle erszénykét amiből kékesen csillogó port szórt a levegőbe. Pár pillanat múlva feltűnt előtte az átjáró jellegzetes ajtója.
-Szia Yamadab sráááác! Gyere máskor íís!! - ugra bugrált Kon, amíg Rukia rá nem lépett a kitömött fejére
-Viszlát! - integetett a fekete hajú fiú
-Viszlááááát! - kiabálták az ott maradtak és vissza integettek
Kinyílt a kapu és Hanataro néhány fekete pillangó kísértében eltűnt a fényben, majd lassan bezárult mögötte a tolós-ajtó.
-Akkor szervusztok! - verte hátba a quincynk Ichigót - A jelmezt megtarthatjátok. A cég ajándéka!
-Igazán nagylelkű ... - dünnyögte a furcsa frizurájú halálisten-tanonc
-Kössz Ishida! - mosolygott Rukia
-Sziasztok! - mormogta Chad
-Sziasztok! - intett a három jómadár a távozók után
-Helló! - búcsúzott mégegyszer Ishida is
Szatyrában ott lapult a két bon bon-os doboz ... az egyiket a mamájának vitte ... a másikat ... egy édesbabkrém-mániás vörös hajú lánynak. ;)
...
-Hjajjjh ... - sóhajtott Ichigo azzal hanyatt vágta magát a füvön - Kikészültem!
-Igen ... fárasztó nap volt. - ismerte el Rukia
-Nee-san ...
-Hm? Mi az Kon?
-Semmi csak ... rájöttem, hogy milyen klassz ha vannak barátaink.
-Igen ...
A kis plüssoroszlán is elnyújtózott a két halálisten között és hamarosan már ha az igazét nem is, de a perverzek álmát aludta.
-Úgy tűnik néha még Kon is tud okosat mondani. Csoda! - állapította meg Ichigo miközben az eget tanulmányozta
-Hf ... igen. - kuncogott a másik
Egy ideig egyikük sem szólt. Csak a szellő mozgatta a fák koronáját és a füvet alattuk. Ichigo a felhőket bámulta, Rukia a lenyugvóban lévő napot.
-"Milyen ostoba voltam ... mégis mit képzeltem? Ha majd odaadom a csokit, minden megváltozik? Egy egész édesség bolt sem változtat azon ... hogy én halálisten vagyok, ő pedig így vagy úgy, de mégiscsak egy gimis fiú. És ... amikor megmentett a kivégézstől, azt is csak kötelességből tett. Hisz ő maga mondta, hogy tarozott nekem ... Én nem is értem miért nem dobott már ki a szekrényéből ..."
-"A fenébe! Hogy lehettem ilyen hülye?! Méghogy engem választ Renji helyett? Áh ... biztos teljesen bolondnak nézett volna, ha odaadom neki az ajándékom ... Nem is értem miért nem költözött már ki a szekrényemből ..."
- ...
- ...
-Rukia?
-Eh?
-Öhm ... hát honnan ez a csoki csinálás dolog??
Még szerencse, hogy répafejű halálistenünk nem nézett rá Rukiára a kérdés közben, mivel igencsak meglepte volna az arckifejezés amit a lány produkált.
-Mmmh ... gondoltam, miért ne?
-Na és ...