Lebukás?

És ahogy az ajtó kitárult ott állt előttük Ishida ... angyalszárnyakkal és rózsaszín glóriás mikfrofon-fej parókával a fején egy "Valentin angyalkája" feliratú pólóban!
-Hali mindenkinek!! Bocs a késésért, csak ... hpf ... fmm ... mmmm - a mondatot már nem sikerült befejeznie, mivel Kon ráugrott a fejére és befogta a száját
-Csssss! - sistergett a furcs kis csapat
-Csak akkor szállok le rólad, ha megígéred, hogy nem ordibálsz mint egy sült bolond!
-Hff ... - bólogatott rémülten a quincy
-Akkor jó.
-Sziasztok! - lihegte a többiek felé levegőhöz jutva Ishida - Mi ez? Valami maratoni csendkirályozás? És hol van Kurosaki?
-Alszik.
-Míí?
Ishidának is előadták a titkos csoki akció történetét.
-Aham. Világos.
-Na akkor bele is vághatunk a második tepsi elkészítésének. - indítványoszta Kon
-Oké! - hangzott a négytagú kórus
-De előtte még ... ugye felveszitek ezeket? - kérdezte Ishida azzal előrántott egy addig dugdosott szatyorból négy majdnem ugyanolyan hacukát, mint amilyen rajta is volt, annyi eltéréssel hogy a parókák más más színűek voltak
-Na neeeee! - hőbörgött Kon és Rukia
-Hm. - Chad roppant értelmesen csak ennyit fűzött a dologhoz
-Én benne vagyok! - lelkesedett Hanataro, mire a két ellenkező egyén lesújtó pillantást mért rá
-Héé! Egyszer van Valentin nap egy évben! A kedvemért! Amúgy is az milyen már, hogy rajtam van jelmez, rajtatok meg nincsen?
-Hát akkor vedd le! - dühöngött Kon
-Eszemben sincs!
Pedig elég idiótán ál ...
-Csak irigykedsz.
-Én ugyan nem!
-Dehogynem ...
-Elég már! - vágott közbe Rukia - Felvesszük, csak ne veszekedjetek!!
-Nade ... nee-san!!! :o
-Köszönöm!
-Szívesen ...
-Háháá! Rám az emberi méret túúúúúl nagy! Úgyhogy saaajjjjnos én nem tudok angyalka lenni. Jaj de kár!!
Nyugalom Kon! Varrtam egy szettet a te nagyságodra is még indulás előtt. Ezért is késtem egy kicsit.
-Hogyazahrrrrrr ...
...
Miután mindenki átöltözött (erre a látványra csak annyit lehet mondani, hogy: BWAHAHAHAHAHAHAAA!!!) végre elkezdték a csokoládé hadműveletet.
De már az elején konfliktus keveredtek. Most épp azért, mert Kon felvetette, hogy még úgysem szilárdult meg a csoki, mi lenne ha formáznának belőle két szép nagy női mellet. És hogy még élethűbb legyen az alkotás mégis hívják át Inoue kisasszonyt modellnek. Ennél a mondatnál Ishida feje olyan színbe váltott, hogy azt egy érett paradicsom is megirigyelhette volna. (Valószínűleg beindult a fantáziája drága kis angyalkánknak ... !!)
Ezt persze Kon azonnal észrevette és meg is jegyezte, hogy persze a kisfiúk addig nyugodtan átmehetenek a nappaliba matchboxot tologatni esetleg lego-várat építeni, mert az ilyen hölgyek csak az olyan kivételesen féfias (hogy lehet egy plüssjáték férfias? xD) oroszlánokat tartják érdemesnek a figyelmükre, mint amilyen ő! Az ilyen kis cicafiúk szóba se jöhetnek Orihiménél ...
Ishida türelme itt fogyott el. Fogta a kis szájhőst és bevágta a sütőbe.
-Úgyis mindig azzal henceg, hogy még a legmelegebb helyzetekből is ki tudja vágni magát. - azzal feltekerte a mutatót száz fokra
-Úúúú egy kis szaunázás ... - nyújtózott el Kon a sütőrácson - Pont erre vágytam!
Ám két perc múlva már egész más volt a véleménye ...
-A farkaaaam!! Meggyulladt a farkammmmmm! Szedjetek kííí!!! Jáhááááá!
-Majd ha végre rendesen viselkedsz.
-Okééé, okéééé! Jó leszek!! Cska vegyetek ki!!!
Pár percel később már a mosogatóban ült és a bolytos testrészt áztatta. (Yoruichi óta tudta az apró cukrászbrigád, hogy a macskafélék érzékenyek arra ha bántódása esik a farkuknak ... ezért inkább nem piszkálták Kont.)
-Rukia ...
Hüm? Mi az Chad? Kérsz még zöld cukormázat?
-Öh ... nem csak azt akarom megkérdezni, hogy te kinek fogod adni a csokoládédat?
-Ummmmmm ...
-Tényleg nee-san!! Végülis a te ötledet volt ez az egész.
-Természetesen nektek. ^ ^
-Neeeeeeeeeee-san! Köszönjük!
-Na és ... mmh ... - kezdte bizonytalanul Hanataro - ... na és Kurosaki-san?
- ... őőő - nyökögött Rukia
-Hah! Na ő aztán tényleg az utolsó aki kiérdemelné nee-san ajándékát. Mindig mindenkivel undok. Még egyszer sem láttam mosolyogni! Folyton csak morog, veszekszik meg ráncolja a szemöldökét. Olyan lesz a végén, mint valami öregasszony. Ráncos és zsémbes. És egyfolytában leszólja Rukiácskát is, mintha ő tökéletes lenne ... Én nee-san helyében már rég kiköltöztem volna a tetőre! Még ott is kellemesebb. Fogadok azt se fogja tudni, hogy ma Valentin nap van. (Bár egy órával ezelőttig én se tudtam, de az mindegy ... én csak egy plüssoroszlán vagyok ő meg "halálsiten".) Szóval mindent összevetve kizárt, hogy ő bárkitől is kapjon ma csokoládét. Vagy bármi mást. Igaz nee-san?
- ... i-igen!
-Erről beszéltem.
- ... - Hanataro Kon monológja alatt végig Rukia arcát figyelte
És az elhangzottak ellenére sem látott egyetlen pillanatra sem haragot vagy egyetértést rajta. Csak azt hogy rettentően zavarban van ... :$
-Na és te Ishida? - kérdezte Chad
-Eeeee ... hogy én??
-Aha.
-Hát anyukámnak ugye ...
-Meg Orihimének!!! - rikkantotta Kon
-Mí-í-ííí? Dehogyis! Ez nem igaz!
-Hát peeeersze!! Én meg a hétfejű sárkány vagyok és tüzet is tudok okádani ...
-Vissza szeretnél menni a sütőbe? Vagy most inkább kipróbálod a mosogépet?? Centrifuga? De ha gondolod varrhatok valami csini kis ruhát is! Mit szólnál egy bikinihez?
-Ááá segítség! ...
-Hé ... nyugi srácok! - csitította a kedélyeket Hanataro nem túl sok sikerrel
-És mi a helyzet veled Hanataro? - tudakolta Rukia (csak hogy még véletlenül se térjenek vissza az Ichigo-témához)
-Ve-velem ... ? Attól tartok ki kell ábrándítsam Rukia kisasszony, én is csak néhány barátomat szeretném megörvendeztetni ... hehe. - ez alatt a rövid mondat alatt a negyedim osztag ötödik tisztjének arcszíne vészesen elkezdett ahhoz hasonlítani ahhoz, amit Ishida produkált nem is olyan rég
Ráadásul olyan hevesen gesztikulált (ami eleve nem volt jellemző rá), hogy közben majdnem leverte az egyik bögrét az asztalról ...
Nem volt más hátra, mint összeállítani a csokit és beleönteni a tepsibe. Ishidának az a "remek" ötelete támadt, hogy mi lenne ha vállalnának valentin napi ajándék-házhozszállítást.
-És akkor még egy kis pénzt is keresnénk! Mit szóltok?
-Nem is tudom ... - morfondírozott Rukia
-Szerintem tök jó! - ujjongott Kon
-De hát te elősször fel se akartad venni a jelmezt. - csodálkozott Hanataro - Most meg már az utcára is ki akarsz jönni benne?
-Az oroszlánrésze úgyis rátok marad. Végülis egy plüssállat nem tud futárkodni ... az igencsak szokatlan lenne.
-Te kis naplopó!
-Meg aztán rájöttem, hogy nem akkora nagy hülyeség ez a Valentin nap.
-Éspedig? Miből jöttél rá erre?
-Hát úgy ... hogy belegondoltam, hogy milyen remek alkalom ez a nap az félős betoji nyuszikáknak, hogy ők is anélkül, hogy a nagy szerelem elé kéne állniuk, kimutathassák az érzéseiket. Példáuuuuul ... csak el kell vinniük a csokit a nagy ő házához, ott letenni a lábtörlőre, becsöngetni, aztán gyorsan elszeladni.
-Nem is vagyok betoji!! - akarta volna kiabálni Rukia, de szerencsére gyorsan leállította magát - "De mi van ha a személy, akinek adni szeretnénnk az ajándékot ... az ve---"
-Nézzétek! Kész a csoki! - szakította félbe Hanataro a gondolatmenetet
-Nagyszerűűűűű! - visított Kon
...
Mire mindennel végeztek már fél kilenc is elmúlt. (Hanatarót addig bombázta kérdéseivel Rukia és Ishida, azt illetően, hogy van e valaki aki tetszik neki, hogy kis híján Konnal kezdte törölgetni a vizes edényeket ...)
-Oké. Nincs más hátra mint dobozba tenni a csokoládét ... Mmmh Ishida neked hány dobozt adjak?
-Ööö ---
-Tessék itt van kettő. Jó lesz így?
-J-jó. Köszönöm.
-Chad?
-Nekem egy elég lesz.
-Itt van.
-Köszönöm Rukia!
-Hanataro?
-I-i-izé ... hát ...
-Nesze itt van három. Rendben? - azzal vézna fekete hajúra kacsintott
-Igen ... köszönöm szépen ... Rukia kiszasszony.
-Nee-san, én adom az összes csokimat. Nehogy még a végén az a falánk Ichigo egye meg!!
-Oh ... köszi Kon. Ez kedves tőled.
-Jéé még szalagokat is vett a kisasszony?
-Igen. Jó hogy mondod. Majdnem el is feledkeztem róluk.
Mikor már a díszítéssel is készen voltak (Hanataro véletlenül még a mutató ujját is hozzákötötte a csomagjához :D ...), Ishida felkiáltott:
-És akkor mi lesz a Valentin angyalkái kézbesítő szolgálat ötlettel??
-Szerintem kezdjük ott, hogy becsöngetünk az osztálytársainkhoz ... és megkérdezzük, van e valaki akinek nem merik személyesen átadni az ajándékukat. -dörmögte Chad (Ki gondolta volna, hogy egy ilyen hosszú és bonyolult mondatot is össze tud rakni??! :o)
-Ez egy remek terv! - csapott tenyerébe Ishida
-Csak van egy kis bibi ... ti tudjátok hol lakik például vagy ?
-Én egyszer voltam Kurosakival Mizuirónál ... de sötétben mentünk ééés ...
-Szóval te sem tudod. - szögezte le csípősen Kon
-Ichigónak biztos megvan a címük vagy ... a telefonszámuk. - vélte Rukia - Kon feltudná--- - a shinigami hirtelen elhallgatott
-Nee-san valam---
-Sss! - ujját a szájára téve jelezte, hogy maradjanak csendben
Levegőt venni is alig mert. Szeme kikerekedett ahogy fülelt. Szinte megdermedt az izgalomtól és a félelemtől. Úgy állt ott a konyha közepén, kezében a bon bonos dobozzal angyal szárnyakkal és glóriás parókával, mint egy igazi angyal, akit csoki evésen kaptak rajta. (Hiszen a csokoládé és álltalában minden ami jó és örömet szerez, az egy kicsit bűnös dolog is.)
Egyszer csak felhangzott, amit eddig csak hallani vélt. Parkett nyikorgás. Az emeletről. Majd az ahogy a lépcső megreccsen egy picit.
-"Valaki jön le!!!" - sikította Rukia tudata
-Kisasszony most mi legyen?? - suttogta Hanataro
-Mindenki az ablakhoz! Csokival együtt. Kon! Nézd meg, hogy ki jön! Ha nem Ichigo az, akkor ugrás ki a kertbe! - hadarta Rukia
Kon egy gyors mozdulattal leugrott az asztalról és az ajtónál termett. Lassssan nagyon lassssssssssan kidugta a fejét az előszobába és a lépcső felé fordult. A többiek ugrásra készen sorakoztak az ablak előtt. A kis oroszlán lassssan nagyon lassssssan húzta vissza a fejét. (Mintha ezzel is idegesíteni akarná őket. :p)
-Ááá! Isshin papa aaaaz! És irtó mérgesnek látszott!! - erre Ishida, aki a legközelebb volt az ablakhoz kivetette magát a virágágyásba (Még tigrisbukfencet is vetett!) Ekkor azonban kinyílt az ajtó és ...