| Könnyek
17. rész. Amikor is Rukia „visszamegy” az SS-be. Amikor azt mondja „Maradj csak ott, és várj, amíg véget nem ér az a hitvány életed”, akkor látszik, hogy közben sír! Mert aggódik. Mert nem akarja, hogy baja legyen. Önfeláldozó. És amit mond, reménykedik, hogy a fiú komolyan veszi. De az ilyen elválások könnyesek. Ichigón is látszik, mennyire el van kenődve, le van döbbenve. Látszik, mekkora lelki erő kell neki, hogy elég legyen magában a lány után kiáltania. Szólni sem tud. | |